„Mert kell egy csapat!”

Történetünket a Sándor Pál rendezte Régi idők focija Minarik Edéjének, a mosodásnak a szállóigévé vált mondatával kezdem, hiszen ennek szellemében alakult az Á-lista zenekar

Az első felállás 2010 augusztusában jött létre, amikor Horváth Mihály (billentyűs hangszerek) és Szabó Ottó (ütősök) olyan együttest szerettek volna létrehozni, melyet a közeli barátság és a közös zenei érdeklődés tart össze. Ehhez olyan emberekre volt szükségük, akikben megvan a kellő kitartás és ambíció, de egyúttal a szerénység és az alázat is, amely elengedhetetlen a hosszú távú elismeréshez.

A tagokról
A zenekar tagjainak nagy része már végigjárta a saját útját más zenei formációban, mielőtt találkoztak. A kezdeteknél adott volt Bulajčík Lórántnak és basszusgitárjának a szerepe, valamint a zenekarba került egy igazi, tapasztalt billentyűs, Madari Ernő, aki már több együttesben is igazolta zenei képességeit. Az alakulást Misi szerint én (ének) „friss erővel és fiatalos lendülettel” segítettem elő. A legjobb pillanatban került hozzánk a sokoldalú zenei múltra visszatekintő Drevenka Árpád (dobok, ének). Később, valamikor 2011 végén Németh Tibor (gitár, ének) és Varga Evelin (ének) érkezésével úgy tűnt, véglegessé válik a felállás, ám fájó szívvel kellett búcsúznunk kiváló zenésztársunktól, Németh Tibortól, aki 2012 januárjában elhunyt. Halálának híre mindnyájunkat megrázott, de folytatnunk kellett a zenélést.
Pár hónappal később a basszusgitáros helyét barátunk, a pódatejedi Laco Kráľ töltötte be. Így az Á-lista zenekar hét főre gyarapodott.

Misi gondolatfoszlányai
Néhány évtizeddel ezelőtt a zeneszó melletti szórakozás nem számított luxusnak. A hetvenes, nyolcvanas években az élő zenés kávéházak, bárok és lokálok telt házzal büszkélkedhettek. Közben sokat változott a világ, a korigény és -ízlés, de a kávéházi és bárzenélésnek nemcsak ez ártott. A kilencvenes évek elején a rendszerváltással a régi helyek nagy része megszűnt, és ezáltal az ilyen jellegű zenélés is eltűnt. Mi az együtt muzsikálás, a hagyományok felelevenítése és az örömzenélés mellett ennek a letűnt korszaknak szeretnénk emléket állítani. Ha valaki mindenáron műfaji meghatározást szeretne, akkor a kelet-európai kávéházi retrózene elnevezéssel kell megbarátkoznia, de mi egyszerűen csak latinos szalonzenélgetésnek nevezzük. Tesszük a dolgunkat csendben és szerényen, hogy a rég elfeledett dallamfoszlányokból ismét csodaszép (és talán nem tűnik nagyképűségnek: igényesen hangszerelt) zeneszám kerekedjék abban a túlhajszolt technokrata világban, ahol egy mobiltelefonnál kisebb kütyü vagy más technikai csoda elindítása már komoly élő zenei produkciónak számít. Abban a világban, ahol a helyi és országos tehetségkutató versenyek tucatjával gyártják az új sztárokat, akik a hirtelen jött hírnévvel nem tudván mit kezdeni sorra tűnnek el a süllyesztőben. Felnőtt egy nemzedék amelynek (tisztelet a kivételnek) csak a technózene decibeljeinek erőssége a mérvadó. Lehet, hogy egy letűnt korszaknak igyekszünk felejthető emléket állítani, de ezt jókedvvel, az együtt zenélés örömével, fiatal zenésztársaink teljes odaadásával és egy nagy baráti közösség őszinte támogatásával tesszük.
Ez a mi csapatunk, zenekarunk, a mi második családunk, az Á-lista Music Ensemble. Ezt az együttest érdemes volt létrehozni, megérte a sok munkát, az erőfeszítéseket. Mára nemcsak egy csapattá, hanem egy családdá forrtunk össze. Történjék bármi, mi nyitottan, boldogan játszunk, és hitünk töretlen.