Mély érzelmek vadásza

„Lehangoló történet a sötét Dániából” – vélekedik saját filmjéről a negyvenhárom éves Vinterberg, aki egy népes család életét felforgató drámai esemény megrázóan hiteles feldolgozásával, a Születésnappal vált híressé Cannes-tól Los Angelesig.

A Vadászattal is hasonlóan mély hangokat szólaltat meg. Egy dán kisváros óvodájában vagyunk. Clara, a gyerekek egyike otthon valami olyat lát, ami kellőképpen megmozgatja fantáziáját. Kamasz bátyja és barátja felnőttfilmet néznek. Clarának néhány akaratlanul meglátott jelenet is elég ahhoz, hogy bajba sodorja szeretett óvóbácsiját. Lucas igazán rokonszenves férfi. Szereti a munkáját, a gyerekek egytől egyig rajonganak érte. Válása után, túl a negyvenen, most kezd új életet. Kamasz fia nem akar elszakadni tőle, új barátnőjével szépen alakul a kapcsolata. És ekkor „robbant” Clara, legjobb barátjának bájos kislánya. Az otthon látott film hatása alatt azzal dicsekszik: neki is van szerelme, aki már meg is csókolta őt, sőt meg is mutatta már neki azt, amitől férfi a férfi. A lavinát az óvoda igazgatónője indítja el, s attól a naptól fogva rémálommá válik az ártatlanul meggyanúsított Lucas élete. Valóságos hajtóvadászat indul ellene. Előbb csak gyanakvó tekintetek kísérik, aztán csípősebb megjegyzéseket kap, a végén pedig tettlegességig fajulnak a dolgok, s még a legjobb barátjával, Clara apjával is ökölharcot kell vívnia, hogy megvédje magát. Szűk kis környezete után az egész kisváros kiközösíti. Állásából kiteszik, magánélete romokban hever. Pedig a kislány később bevallja, hogy semmi sem igaz abból, amit állított, az egészet csak kitalálta. Ám a dolgok állásán ezzel már nem tud változtatni.

Lucas szenvedélyes vadász. Okos, higgadt, intelligens férfi. Emberi méltóságát szeretné megőrizni. Emelt fővel akar kikeveredni a bajból. Most mégis mozgó célponttá válik.

„Kegyetlen érzés a gyanú árnyékában élni – nyilatkozta Cannes-ban Mads Mikkelsen. – Mi, akik ezt a filmet elkészítettük, nem állítjuk, hogy egy ötéves gyereket nem lehet szexuálisan zaklatni, és a szülői gondoskodást sem akarjuk egyszerűsíteni. Arra akartunk rámutatni, hogy miképpen sodorja magát lehetetlen helyzetbe egy ember, aki mindenféle hátsó gondolat, ha úgy tetszik, beteges érzés nélkül szereti a gyerekeket. Hogy a legtisztább érzelem miféle csapdákat, veszélyeket rejteget. Dánia egyébként is a tiltások és a parancsok országa, nálunk a legváratlanabb pillanatokban veszíti el ártatlanságát az ember.”

Mikkelsen több fontos film főszereplője volt már. Ő játszotta az Ádám almái jólelkű papját, aki egy újnáci fiatalembert próbál visszacsalogatni a tisztességes életbe. A Prágai történet hőseként a múltját, apjához fűződő kapcsolatát kell tisztáznia magában, hogy megmenthesse házasságát. Egy sorsdöntő találkozás előtt álló, indiai árvaházban dolgozó idealista az Esküvő után című filmben. Coco Chanel titkos szerelmét, Igor Stravinskyt is ő formálta meg Jan Kounen rendezésében. Az európai művészfilmek mellett látványos hollywoodi produkciókba is gyakran hívják. Fontos szerepet kapott az Arthur királyban, A titánok harcában és James Bond 21. kalandjában, a Casino Royalban. Ez utóbbiban ő volt Le Chiffre, a montenegrói bankár, a 007-es ellenlábasa. Játszott Shia LaBeouffel, Maggie Gyllenhaallal és Anthony Hopkinsszal. Legújabb filmje, a Move on nyolc országban forgott. Itt egy különleges megbízatású figura, aki kalandos útja során romantikus kapcsolatba keveredik egy szlovák stopposlánnyal. A film magyarországi epizódja egy falusi lagziban zajlik, ahol a sok pálinka után kénytelen módosítani útitervén a Hollandiából indult, titokzatos férfi.

Mads Mikkelsennel ilyesmi aligha fordulhat elő. Őt más fából faragták. Példás családi életét sokan megirigyelhetik. Huszonöt éves házasságán még csak hajszálrepedések sincsenek. Feleségét a táncnak köszönheti. A balettrúd mellett szerettek egymásba Koppenhágában, azóta két kislányuk született.

„Egyetlen szenvedélyem van a filmezésen kívül – mondja a negyvenhét éves színész. – A motorozás. De nem a száguldás miatt. Gyönyörű a masina. Egy 37-ben készült Nimbus. Úgy vigyázok rá, mint egy múzeumi darabra.”