Liguria egy csipetnyi francia Riviérával

Hat éjszakát töltöttünk Imperia városában. Első nap esőre ébredtünk, így a tengerparti napozás helyett megtekintettük Liguria tartomány legelbűvölőbb városait. Elsőként a festői szépségű Cervót. A 17–18. században épült, barokk stílusú Keresztelő Szent János-templom lépcsőiről remek kilátás nyílt a tengerre. Élveztük a városka sikátorait, hangulatos utcáit. Később Ventimiglia közelében a híres, 18 hektáros Hanbury botanikus kert csodálatos növényzetében, virágaiban gyönyörködtünk. A Sir Thomas Hanbury angol üzletember és kertész szecessziós stílusban épült villája, a La Mortola körül elterülő kert a legnagyobb Olaszországban, de Európában is rangosnak számít. 2006-ban az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Utunkat Imperia megye egyik leghangulatosabb középkori városkájában, Dolceacquában fejeztük be. A Castello Doria, a kiszáradt Nervia folyó feletti magasan ívelő középkori kőhíd, a vár és a falához épített házak, a sikátorok nemcsak a francia impresszionista festőt, Monet-t varázsolták el, bennünk is kitörölhetetlen nyomot hagytak.

A francia Riviérán

Másnap a francia Riviéra legszebb városait fedeztük fel. Cannes-ban, a világhírű üdülőhelyen évente megrendezik a rangos nemzetközi filmfesztivált. A tengerparton számtalan jachtot láttunk. A város finom fövenyes strandja, a híres, pálmafákkal szegélyezett Croisette-tel s az előkelő palotákkal igazán különleges. A fesztiválpalota lépcsőit ismét vörös szőnyeg borította, rangos verseny volt: a Cannes Lions nevű nemzetközi reklámfesztivál.

A csodálatos, sziklás tengerparton futó úton megérkeztünk a francia Riviéra központjába, Nizzába, a fények, színek, ízek városába. Kivételes mikroklímája, sajátos fényei, hangulatos piacai, az óváros és az ortodox templom mindig vonzotta a festőket, a turistákat.

Késő délután Antibes-ba is ellátogattunk, megtekintettük az erődítményt, a Szeplőtelen Fogantatás-templomot, a Picasso-múzeumot és az óriáskereket. Lenyűgözően hitelesek voltak köztéri szobrai, amelyek a kisportolt emberi test szépségét hirdették.

Monte-Carlo fénye

Monte-Carlo Monacóban van. A világ egyik legdrágább helye ez, a világ második legkisebb állama a fényűzés szimbóluma. A 13. században jött létre, amikor Francesco Grimaldi ferences szerzetesnek álcázott katonáival elfoglalta a Monacói-sziklán levő erődítményt. Azóta a Grimaldiak az ország uralkodói.

A hercegi palota hatalmas komplexum. Megtekintettük a muzeális értékű lakosztályokat, a tróntermet. Feledhetetlen volt a Szent Miklós-katedrális, ahol a tragikusan elhunyt színésznő, Grace Kelly házasságot kötött Monaco uralkodójával, Rainier herceggel. Földi maradványai is itt vannak, sokan ma is friss virággal emlékeznek rá.

Városi sétánk alatt számtalan palotában, csodálatos épületekben gyönyörködtünk, a festői szépségű Place du Palais-n, ilyen volt a kaszinó, a Royal Hotel.

A „virágos Riviéra” és Genova

San Remo Olaszország legnyugatibb tengerparti városa, az olasz Riviéra központja, keletkezése a római korba nyúlik vissza. Csodálatosak virágai, parkjai, kertjei. Itt van az Ariston Színház is, a táncdalfesztiválok színhelye. Este még jutott időnk arra, hogy Imperiában megtekintsük az olívamúzeumot, így betekintést kaptunk az olaj készítésébe. A megye nemcsak erről, hanem tésztagyáráról is híres.

Nemsokára elérkezett a megérdemelt tengerparti pihenés is. A csodás Riviérának selymes, forró a homokja, a tenger vize kristálytiszta és jéghideg. A városi piacnap sem maradhatott ki, a sátrak végtelensége kígyózott az utcákon. Délután hajóra szálltunk, és megnéztünk egy lakatlan szigetet, amely a sirályok, a kormoránok és a fecskék költőhelye.

Genovába is ellátogattunk, alkalmunk volt megismerni a város lenyűgözően szép épületeit. Reneszánsz, barokk, klasszicista stílusban épült paloták a Le Strade Nuové-n, amely 2006 óta a világörökség része. A város Kolumbusz Kristóf és Niccolò Paganini szülőhelye. Egykor virágzó tengeri nagyhatalom volt. Ma különösen vibrálóvá, élettel telivé teszi hatalmas kikötője, látványos a világítótornya, Garibaldi-szobra, gótikus San Matteo temploma gyönyörű rózsaablakával és bélletes kapujával, a csíkos San Lorenzo-katedrális, a régi városkapu.

Milánó, Verona 

Délután már Milánóban voltunk, amely az ország második legnagyobb városa, Lombardia tartomány székhelye, az ország legnagyobb ipari központja. Divatházainak, operaházának, gótikus, csupa kőcsipke Dómjának, a Santa Maria delle Grazie templomnak, amelyben Leonardo da Vinci híres festménye, Az utolsó vacsora található, köszönheti világhírét. A Scalával szemben áll Leonardo hatalmas szobra. Figyelemre méltóak a város szökőkutjai, a Dóm előtt található tér II. Viktor Emánuel lovas szobrával és a kereszt alaprajzú Galleria Vittorio Emanuele II. passzázs, amely Nápolyt juttatta eszembe.

A város büszkesége, a dóm, az olasz gótika egyik mesterműve. Már a 4. században állt itt bazilika, a mai templomot a 14. században Galeazzo Visconti herceg utasítására kezdték építeni. A munka több évszázadon keresztül folyt, és csak a 20. század elején fejeződött be.

Hazafelé még megálltunk Veronában, a síron túl is tartó szerelem városában. Megtekintettük Júlia erkélyét és szobrát, amely romantikus szentélyként funkcionál. Az Adige folyó partján fekvő Verona 2000 óta a világörökség része. Pártázott reneszánsz erődítmény, reneszánsz, barokk épületek, nyíló magnóliafák, a római korból megmaradt amfiteátrum, ahol nyaranta operaelőadásokat tartanak. Ezekkel vettünk búcsút a csodálatos Olaszhontól.