Látjátok, Jánosi!

Látjátok, feleim

Nem véletlen a Halotti beszéd, az első magyar nyelvemlék idézése. Egyes kutatások szerint ez a szöveg itt, a Rima partján épült bencés kolostorban születhetett, vagy itt másolhatták. A kolostor ma is álló román stílusú temploma a 12. század végén épülhetett. Jánosi bencés apátságának a tulajdonában a 15. században még 38 jobbágyporta volt. A kolostor épülete ugyan elpusztult, de a templom ma is áll, jelenlegi formáját az 1875–1876-ban végezett felújításkor nyerte el. Megmentője Rómer Flóris, Jánosi apátkanonokja volt, aki saját vagyona mellett országos gyűjtést szervezett a leromlott templom megmentéséért. A településen szembetűnően sok a kastély: alaposabb szemlélődés után több mint féltucatnyi nemesi úrilakot lehet azonosítani, de igen sok a száz évnél idősebb, ma is jó karban lévő, díszes parasztház is. A Török, Vályi, Szathmáry-Király családok mellett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc századosának, Lenkey Istvánnak emlékezete is fontos, sírja a falu temetőjében van. Róla elég keveset tudni, bizonyos, hogy 26 évesen lépett be a forradalmi seregbe, és századosi rangig jutott el. 1900-ban, 78 éves korában hunyt el Jánosiban. 

A folyamatos megújulás

Jánosi gondjai és örömei a Gömör déli részén lévő településekéivel azonosak. A régiót sújtó munkanélküliség, a szociálisan hátrányos helyzetű családok számának növekedése, az elvándorlás itt is észlelhető, de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy elkezdődött egy kis javulási folyamat: évek óta nem csökken a lélekszám – jelenleg 1328-an élnek a faluban –, sőt több, korábban külföldön vagy az ország más részein megélhetést kereső család nemrégiben hazaköltözött. Stanislav Krahulec polgármester második megbízatási időszakát tölti, korábban három évtizeden át a megyei rendőr-főkapitányság élet- és vagyonellenes bűncselekmények osztályának vezetője volt. „Jánosi nagy múltú község, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy itt ma békében és megértésben élnek együtt a nemzetiségek. Erre külön odafigyelünk. Amikor polgármester lettem, igyekeztem elődeim munkáját még jobban folytatni, tanulni az esetleges hibákból, úgy irányítani a községet, hogy fejlődjön, gazdagodjon. Tennivaló van elég, egy ilyen faluban a polgármesteri poszt heti hét, évi háromszázhatvanöt napi munkát jelent. Napi munkabeosztás, pályázatírás, szervezés, operatív feladatok megoldása. A község kilenc főt alkalmaz teljes munkaidőben, van dolguk elég. Ma éppen az utak melletti árkok tisztítását és kaszáltatását indítottuk el, árvízvédelmi megelőzésként. A Tuba-hegy felől gyakran ért már bennünket hirtelen áradás. A falu közműhálózata ugyan kész, de Jánošíkpuszta és Mocsárpuszta településrészeken, ahol az új családi házak kezdek épülni, még nincs esővíz-elvezetés, és utat is kellene építeni. Most pályázati kiírásra várunk, a dokumentáció már kész, a földterületek tulajdonviszonyát is tisztáztuk. Nagyobb beruházás lesz a Kurincról induló kerékpárút: ennek induló szakasza mentén a falu nyugati részén pihenőzóna létesítését kezdtük meg. A falun áthaladó másodosztályú út melletti 1900 méternyi járdát biztonsági szempontok miatt át kellene alakítani, felújítani, ez is a rövid távú tervek közt van. Ahogy a ravatalozó előtti tér lefedése és a Tuba-hegyi kilátó megépítése is” – mondta el a polgármester, aki szerint példamutatóan jó a helyi társadalmi szervezetekkel, így az önkéntes tűzoltókkal, a Csemadok és a Matica helyi szervezetével s a vadászszövetséggel való együttműködésük.

„Nekem az a hitvallásom, hogy minden embernek segíteni kell, senkit sem szabad elutasítani, ha tudunk rajta segíteni! Egy nagy szívfájdalmam mégis van mostanában. Az bánt, hogy egykori helyi labdarúgóként pont a polgármesterségem idején szűnik meg a helyi felnőttlabdarúgás. Ennek nem anyagi okai vannak, hanem egyszerűen nincs elég játékos. Az ifik maradnak a pályán, ők szépen teljesítenek: néhány napon belül a felsőbb osztályba jutásért játszanak tétmérkőzést. Ha a foci már nem megy is, az önkéntes tűzoltócsapataink helyzete biztatóan alakul, mindkettő kiváló eredményt hozott a legutóbbi versenyről. Ez iránt van érdeklődés, ezt fogjuk támogatni” – tette hozzá Stanislav Krahulec.

Az ősi iskola

Nem sok helyen található olyan iskolaépület a vidéken, amely már 138 éve az oktatást szolgálja. Jánosi iskolája ilyen, egykor a református egyház alapította, és sárospataki végzettségű tanítója volt, ahogy most is az van Tóth Mónika igazgató személyében. A község vezetősége nagy gondot fordít mind a 10-12 gyereket oktató szlovák, mind a négy évfolyamos, 20-25 fős magyar alapiskola fenntartására, s mivel ez utóbbinak az épülete 138 éves, javítanivaló is akad rajta mindig. Tavaly a tető javítását, korábban az ajtók-ablakok cseréjét, idén a fűtés korszerűsítését végzik el a nyári vakáció alatt. „Minden felmerülő problémát gyorsan, szakszerűen, nagy odafigyeléssel old meg a falu vezetősége, nagyon jó a munkakapcsolatunk. Felszereltségünk is kiváló, a számítógépek, az interaktív tábla, az osztályok modern berendezése, minden rendelkezésre áll. Egyedüli gond a tanulólétszám szinte állandó változása. Iskolánkat kizárólag roma gyerekek látogatják. Ezekben a családokban év közben elég gyakran előfordul a lakhelyváltás, hosszabb ideig való külföldi tartózkodás; ezt nehéz előre látni, és nem egyszerű a tervezés. A mostani tanévet 26 gyerekkel kezdtük, év végére 21-en maradtak. Iskolánk jelmondata szerint mi nem tantárgyakat, hanem gyermekeket tanítunk! A másik fontos gondolat pedig az, hogy a gyerekeknek nemcsak gyökereket, hanem szárnyakat is adunk. Nagyon érdeklődő, kíváncsi kisdiákjaink vannak, érdemes velük foglalkozni” – mondta el Tóth Mónika. Jánosi alapiskolájának Csicsóka csoportja már másfél évtizede működik, és szinte állandó fellépője a Duna Menti Tavasz versenyének. Idén ezüst sávos minősítést nyert. Vezetője, Milen Gabriella örömmel újságolta, hogy milyen szép élményekkel tért haza a csoport. „A mindennapos oktatás mellett komoly pluszmunka egy ilyen mesedarab betanítása. Jó adag megszállottság is kell hozzá. Igyekszünk minden kisdiákot bevonni, ha itthoni szereplésünk van, akkor szinte mindenki dolgozik a csoportban. Minden egyházi és nemzeti ünnepen szerepelni szoktak a Csicsóka csoport tagjai, a református egyházzal kiváló a kapcsolatunk. Ma már olyan gyerekek járnak ide, akik közül néhánynak a szüleit is tanítottam már, ezért igen jó a kapcsolat és családias a hangnem a szülőkkel. Most, a tanév végén még nem gondolok arra, mivel fogunk jövőre foglalkozni, az mindig decemberben rajzolódik ki. Aztán azon kapom magam, hogy megint próbálunk, díszletet készítünk, utat szervezünk. Annyira megszerettem, megszoktam már ezt az iskolát, hogy nem is vágyom sehová máshová” – mondta el Milen Gabriella nevelőnő, a Dusza István-díjas Csicsóka csoport vezetője.

Jánosi, ahol lakni jó

Kastélyokat, műemlék jellegű épületeteket a falu szinte mindegyik régi utcájában találhatunk. A román kori római katolikus és a gótikus református templom értékes műemlék. A falu büszke a múltjára, és az elmúlt évek fejlődése is jól látszik. Mivel alig tízpercnyire van Rimaszombattól, a kedvezőnek mondható ingatlanárak miatt a falusi életre vágyók közül sokan itt vásároltak telket, újítottak fel régebbik lakóházat. Jánosi megközelíthetősége nagyon jó, vasúton is elérhető. A nemzetiségileg vegyes lakosság pedig befogadó közeg. „Falunapot ugyan nem tartunk, de van egy május eleji rendezvényünk, a jánosi disznótor, amelyen idén nagyon sokan vettek részt. Magyarországi testvértelepülésünk Recsk, vele szinte napi kapcsolatban vagyunk. Az a célunk, hogy egy takaros, teljes infrastruktúrával ellátott faluban jól és elégedetten éljenek a polgárok. Szlovákok, magyarok, romák egyaránt” – tette hozzá Stanislav Krahulec.