Laboratóriumi románc

Marie Curie & Paul Langevin. „Az ösztön, mely egymás karjaiba sodort bennünket, igen erős. Remélem, sokat nyerhetünk belőle. Munkát, szilárd barátságot, bátorságot az élethez és szerelemgyerekeket – a szó legmélyebb értelében” – írta egyik Paul Langevinhez címzett levelében Marie Curie, a lengyel származású francia fizikus és kémikus, a radioaktivitás úttörő kutatója. De kívánsága nem teljesült, sőt. Nyilvánosan megalázták.

A párizsi Sorbonne első női professzorát, aki elsőként kapott kétszer Nobel-díjat, a fizika és a kémia területén végzett munkájáért, férjének, Pierre-nek 1906. április 19-i tragikus halála mélységesen megrázta. Marie, két lány édesanyja ezen a napon nemcsak özvegy, hanem sajnálatos módon gyógyíthatatlanul magányos nő is lett, aki ettől kezdve minden erejét arra fordította, hogy egyedül fejezze be a kettejük által közösen elkezdett tudományos munkát. Csak lassan kezdett felocsúdni fájdalmából, s hét hónappal később barátai, férje tanítványai, akik között volt a későbbi híres fizikus, Paul Langevin is, támogatásával átvette férje helyét a Sorbonne-on.

Marie és Paul között a barátságból szerelem lett. Marie-t mélyen megrázta, hogy mennyire boldogtalan a férfi házassága. De a férfi nem adhatta be a válópert, el kellett tűrnie mindent, verést, kék foltokat – a négy gyermek miatt. Viszonyukról azokból a levelekből tudott meg többet a világ, amelyeket Marie írt neki. A szerelem nem volt hosszú életű. Jeanne, Paul felesége érthetően féltékeny volt, nem örült férje új kapcsolatának. Négy gyerek ellenére boldogtalan volt a házasságuk, részben Madam Langevin igen heves, erőszakos természete miatt. Egy szemtanú szerint az utcán megszólította és megfenyegette Marie-t, hogy megöli, ha nem hagyja el Franciaországot. Marie arra kérte Pault, hogy váljon el. „Amikor tudom, hogy vele vagy, az éjszakáim szörnyűek – írta. – Nem tudok aludni, képtelen vagyok dolgozni.”

A botrány akkor robbant ki, amikor a tudományos élet akkori legnagyobbjainak brüsszeli Solvay-konferenciáján készült képek megjelentek, s Marie és Paul is ott volt rajtuk. A feldühödött feleség feltörte a férfi íróasztalát, és ott rábukkant a szerelmes levelekre. Hazatérve a konferenciáról, Marie az újságokban olvashatta a levelek részleteit. A sajtó nem kímélte őt: „Ez az idegen nő elszereti a családjától az apát, tudós éleselméjűségét kihasználva tönkretesz egy egyszerű feleséget” – írta a Le Journal. A cikk feltüzelte a csőcseléket, s az kövekkel zúzta be a Nobel-díjas Marie ablakait.

A viszony rémálommá vált. Langevinnél akkor szakadt el a cérna, amikor egy újságcikkben azzal vádolták, hogy egy lengyel nő szoknyája mögé bújik. Ez olyan sértés volt neki, hogy párbajra hívta ki a lap szerkesztőjét. Pontban 11-kor találkoztak, 23 méterre megálltak egymástól, de az újságíró a földnek szegezte pisztolyát. Később azt mondta, nem ölheti meg ellenfelét, hiszen az Franciaország egyik legnagyobb tudósa. Langevin sem lőtt, így ért véget a párbaj.

Paul úgy tért vissza feleségéhez, hogy becsületén nem esett csorba, és a hírnevén sem. Marie nem járt ilyen jól. Nyilvánosan megalázták, elvesztette társaságát, s a botrány miatt egy ideig nem folytathatta munkásságát sem, amely oly sok örömöt szerzett számára. Lányaival bujkálni kényszerült, és depressziós lett. Az, hogy miként lett Marie Curie Skłodowska a világ leghíresebb tudósnője, s hogyan veszített el mindent, majd állt újra talpra, a tudomány világának egyik legcsodásabb története.