Kutyák és emberek az emberekért

A nyírágói Berek házaspár öt éve él úgy, hogy bármikor megcsörrenhet a telefon, és azonnal indulniuk kell. Kutyáiknak is elég, ha meglátják gazdáikon a piros mentőegyenruhát, máris tudják, hogy bevetés van.

Vízbe fulladt, eltűnt embereket keresnek, katasztrófák áldozatait mentik a romok alól.

A nyírágói Berek házaspár öt éve él úgy, hogy bármikor megcsörrenhet a telefon, és azonnal indulniuk kell. Kutyáiknak is elég, ha meglátják gazdáikon a piros mentőegyenruhát, máris tudják, hogy bevetés van.

Vízbe fulladt, eltűnt embereket keresnek, katasztrófák áldozatait mentik a romok alól. Ember és kutya együtt dolgozik ilyenkor, és ez csak azért lehetséges, mert a hétköznapokban is együtt élnek. Berek Sándor úgy nőtt fel, hogy a portájukon mindig volt kutya. A katonaságot sem tudta elképzelni négylábú társ nélkül, ezért kérte, hogy a határvadászokhoz helyezzék. Ott tanulta meg az idomítás alapjait, majd a rendőrségnél helyezkedett el. Ott is kutyák és kutyás rendőrök kiképzésével foglalkozott – egészen 2005-ig dolgozott a kinológiai szakosztályon.

Kezdetben játék, később komoly munka
„Egész életemben kutyákkal foglalkoztam, most ezt a tapasztalatot kamatoztatom. De szakmai fortélyok mit sem érnének, ha nem szeretném a kutyákat, mert csak az értheti, aki szereti őket” – mondja Berek Sándor, a Szlovák Különleges Mentőkutyás Szolgálat vezérigazgatója. – Embert könnyebb becsapni, mint egy kutyát: az utóbbi pontosan érzi, ki hogyan viszonyul hozzá. Már amikor megvásároljuk, tudnunk kell, mire szeretnénk használni – őrző-védő munkára, drogkeresésre, embermentésre, vakvezetésre –, mert mindegyik mást tud. Az sem feltétel, hogy törzskönyvezett legyen, egy keverék is lehet nagyon ügyes és intelligens, sőt ezek általában ellenállóbbak, mint a fajtiszták. A német juhász alkalmazkodik a legjobban a környezethez és az emberekhez, rendkívül teherbíró. A labrador a szagminták keresésében felülmúlhatatlan, a rottweiler vagy dobermann viszont a teherbírása ellenére sem ideális a mentőmunkára, mert nehezen fegyelmezhető fajták. Kiképzésre két-három hónapos példányokat érdemes választani, mert azok alakíthatók a legjobban. Én mindig elviszem a kölyköt a többitől, és figyelem, hogyan viselkedik. Meghúzódik, fél, vagy kíváncsian körbeszimatol, érdeklődik az új környezet iránt. Fontos az is, mennyire tud játszani, mert az egész kiképzés ezen alapul: a kutya számára minden feladat játék. Persze tudnunk kell, melyiknél hol az a határ, amelyen túl már kényszernek érzi az idomítást. Kezdetben a jutalomért teljesítik a parancsot, meg azért, hogy örömet szerezzenek a gazdájuknak. Később rájönnek, hogy komoly munkáról van szó, de ez a játékos időszak nem hagyható ki. Az állatnak ugyanúgy kell a boldog kölyökkor és a módszeres nevelés, mint az embernek.”

Teherbíró és odaadó társak
A kutya a hiedelemmel ellentétben nem tudatosítja, hogy embert ment – ez alól csak az kivétel, amikor szeretett gazdájáért teszi kockára életét. Egyébként a kiképzés során elsajátított beidegződések és ösztönök szerint cselekszik, tudja, hogy amikor ráadják a mentőszolgálatosi hámot, mi a dolga, és hogy ha jól végzi, meg fogja kapni a jutalmát. „A kutyának is vannak bizonyos fejlődési szakaszai, ezeket nem szabad átlépni és jobban terhelni, mint a kora megengedi, vagy folyton egy bizonyos gyakorlatot végeztetni vele, mert elvesszük vele a kedvét a munkától. Vízbe sem szabad erőszakkal bedobni, a félős kutyát úgy lehet a leginkább úszásra szoktatni, ha az ember is bemegy vele. Ez mind játék és kihívás, amilyen szinten képes az ember játszani vele, olyan okos jószágot tud nevelni magának. Ami pedig a legfontosabb: jó mentőkutya csak abból lehet, amelyik valódi vészhelyzetekben is gyakorolja a tudását. Hiába végez el mindenféle gyakorlatot a bemutatókon, ha bevetésen nem használja ezt a tudást, akkor nincs tapasztalata, és valódi elégedettséget sem érez. Nekem olyan kutyákat kell nevelnem, amelyek hóban, fagyban vagy harmincöt fokos hőségben, több száz kilométernyi utazás után is azonnal bevethetők. De ez csak azért lehetséges, mert értem teszik. Élő, érző lényekről beszélünk, nem letehető műszerekről. A kutya olyan odaadó társ, olyan feltétlen szeretettel viszonyul a gazdájához amilyenre ember talán nem is képes. Nem véletlen, hogy a magányosoknak és betegeknek ajánlják a tartását” – magyarázza Berek Sándor. Akinek van kutyája, érti miről beszél, és sokan értik már azok közül is, akiknek a hozzátartozóját kutyák találták vagy mentették meg.

Földrengések, árvizek helyszínén dolgoznak
Tavaly kilencvennégy bevetésen volt a Szlovák Különleges Mentőkutyás Szolgálat, ebből huszonnégy alkalommal külföldön. Vészhelyzetben többnyire családtagok hívják őket, de az is megesik, hogy a rendőrség szól nekik, mert jelenleg Szlovákiában ők az egyetlen mentőkutyás csapat, amely éles bevetéseken is reszt vesz. „A rendőrséggel állandó kapcsolatban vagyunk, amint megtalálunk valakit élve vagy holtan, az első dolgunk az, hogy nekik szólunk. Sokszor nem is várunk hívásra: ha valamilyen szerencsétlenségről értesülünk, már indulunk is. Külföldi rendkívüli katasztrófák utáni segélynyújtásra általában akkor megyünk, ha a külügy- vagy belügyminisztérium bennünket küld ki. Még rendőrként voltam menteni Iránban és Törökországban földrengések után, valamint Ukrajnában egy, a NATO által szervezett gyakorlaton. Idén szerettünk volna kimenni Japánba is, de ők nem igényelték mentők segítségét. Ha akarunk, kimehetünk külföldre a saját költségünkön is, de ilyenkor a költségeket adományokból vagy szponzori támogatásból kell állnunk. Szerencsére nagyon jó szponzorunk van, a mentőautók és tábori kórházak felszerelését forgalmazó Chirosan cég – neki köszönhetően tudjuk itthon és a környező államokban a vízbe fulladt és elveszett emberek keresését ingyen vállalni. Külföldre nemzetközi csoportunk jár, mert a Pest Megyei Kutató- Mentőszolgálattal közös gyakorlatokat szervezünk, és a katasztrófahelyzetekben is együtt dolgozunk. Saját kutyásaink, búvárjaink, technikai felszerelésünk van, a földrengések és árvizek károsultjainak mentésétől a bűncselekmények áldozatainak felkutatásáig mindent vállalni tudunk. Magyarországon mi találtuk meg a dánszentmiklósi ékszerrabló gyilkos áldozatát, Mosonmagyaróváron egy vízbe fulladt személyt, akit már egy hónapja kerestek, és ott voltunk Kolontáron is az iszapkatasztrófa után.

A kolontári Angyalka
A szlovákiai mentők pár órával az iszapömlés után már a helyszínre érkeztek, de a kutyákat nem engedhették ki, mert a lúgos iszap felsebezte volna a lábukat. Az emberek azonban bementek az elöntött házakba, abban reménykedve, hogy még sikerül életet menteniük. Sajnos, csak holttestet találtak – egy egyéves kislányét. Ott végzett munkájukért kapták idén a magyar és a szlovák külügyminiszter által adományozott Jó Szomszédság és Megértés díjat. „Az első éjszaka csak mi voltunk bent a legjobban elöntött területen: tíz magyarországi és három szlovákiai mentő. Bennünket is megdöbbentett az a pusztítás, pedig sok mindent láttunk már. Derékig gázoltunk az iszapban, abból halásztuk ki a kislány holttestét is. Ezek nagyon nehéz pillanatok, de ott akkor úrrá kellett lennünk az érzéseinken. A mentőket arra képezték ki, hogy ilyenkor is menni kell tovább, mert a szomszéd házban lehet, hogy még él valaki. Gyakran a hozzátartozókkal is mi közöljük a szomorú hírt. Ilyenkor az a szó, hogy sajnálom, nagyon kevés. Attól, hogy rendszeresen találkozunk a halállal, nem lettünk érzéketlenek, sőt még jobban tudjuk értékelni az életet. A kolontári Angyalka szüleivel akkor nem beszéltünk, mert kórházban voltak, de 2010 decemberében szlovákiai magánvállalkozók jóvoltából a Tátrában üdültek, és meglátogattuk őket. Megrendítő és felemelő találkozás volt, mert azóta gyermeket várnak, bizakodva tekintenek a jövőbe.”

Az egyetlen nő a kutyás mentők között
A kutyák akkor sem pihennek, amikor épp nincsenek bevetésen, mert Berekék társadalmi munkát is vállalnak: falunapokon és iskolákban tartanak bemutatókat, kinológiai szakköröket vezetnek, az elsősegélynyújtás alapjaira tanítják a gyerekeket. A feleség, Ninka a környék szociális intézeteit is gyakran látogatja az ebekkel, ezek kifejezetten jó hatással vannak a mentálisan sérült emberekre.„Ahol egyszer már jártunk, visszavárnak bennünket. Ezek az emberek csak a kutyáktól kapják meg azt az odaadást, amelyre mindannyian vágyunk” – kapcsolódik be a beszélgetésbe a feleség, aki mindenben segíti a férjét. „Ezt nem is lehet másként csinálni, csak együtt, egyetértésben. Ha én nem volnék ennek a munkának a megszállottja, már nem volnánk együtt, mert olyan életet élünk, amelyben semmi sem tervezhető. Ha belföldről érkezik a segélykérő hívás, tizenöt percen belül indulásra kész a tizenöt fős mentőcsapat. Ha külföldre kell utazni, a megszabott időn belül a repülőtéren vagyunk teljes felszereléssel, útlevelekkel, oltási igazolásokkal együtt. Aki nem képes arra, hogy félbehagyja a főzést, betonozást, lemondja a tervezett programot, az nem való erre a munkára; de aki kipróbálja és beválik, az nem tudja másként elképzelni az életét, ezért vagyunk mi olyan jó csapat. Annyi mindent megéltünk együtt, emberek és kutyák, hogy mind tűzbe mennénk egymásért. Ez a feltétlen bizalom és összetartás az alapfeltétele annak, hogy másokért vállaljuk a veszélyt és kockázatot” – mondja a fiatalasszony, aki az egyetlen nő volt Kolontáron a mentők között.
A beszélgetés négylábú főszereplői közben az udvaron várnak, és éktelen csaholással köszöntenek bennünket. Ez nem a házőrzők gyanakvó ugatása, mert tudják, hogy a gazdáikkal érkeztünk, nem kell tőlünk tartani, csak afféle jelzés, hogy mi is tudjuk, ki az úr a háznál. Amint kiengedik őket a gyepre, már azt is megengedik, hogy simogassuk, vakargassuk őket, elvégre ilyen szorgalmasan dolgozó kutyáknak kijár a kényeztetés. A hároméves Titusz idén Magyarországon bajnokságot nyert, hatvan eb közül ő volt a legjobb kereső a kategóriájában. A kilencéves Dnyepr német juhász, Szlovákiában ő az egyetlen kutya, amelyik vízbe fulladt embereket keres. Tizenkét méteres mélységben is megtalálja a holttestet, a csónakban állva szimatol, és a szagok alapján teljes megbízhatósággal jelez. Black Devil, a fekete labrador retriever az eltűnt személyek felkutatásában jeleskedik, Pallaszt pedig többek között tűzfészkek keresésére képezik ki. Az ebek érzik, hogy most lazíthatnak, játszanak, barátkoznak velünk, de közben minden idegszálukkal a gazdáikra figyelnek, nem érkezik-e parancs. És amikor újra beterelik őket a helyükre, kicsit még csalódottak is, hogy csak ennyi volt, nincs bevetés.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?