Kit kell megverni, hogy mindenkinek fájjon?

 Akkor azt feleltem, hogy Nyitra is olyan város, mint a többi, sajnos, buta emberek is élnek benne, de nem kell félni, mert nem ez a jellemző.

Azóta kicsit elbizonytalanodtam. Nemcsak a legutóbbi eset miatt, amikor a Mariatchi bár vendégeit verték agyba-főbe tetovált kopaszok, hanem azért is, mert az egész kezd jelenséggé válni. A hatóságok pedig tétlenül nézik, és ahelyett, hogy az áldozatok védelmére kelnének, a támadók számára keresnek mentséget. Éppúgy, mint Hedvig esetében.

Rasszista indíték kizárva

A Mariatchi bárban történtekről már mindenki tud, de nem a rendőrség vagy az ügyészség hatékony munkájának köszönhetően, hanem mert a verekedés az utcán zajlott, és a sarkon épp volt egy biztonsági kamera. Hedvignek, sajnos, nem volt ilyen szerencséje, ezért állíthatja a belügyminiszter rezzenéstelen arccal máig is azt, hogy az eset meg sem történt. Gondolom, most is ez volt a stratégia, csakhogy az októberi verekedésről készült videó felkerült az internetre, majd onnan az egyik napilap honlapjára azzal a kiegészítéssel, hogy a támadások többször is megismétlődtek. Legutóbb újév hajnalán, amikor a szemközti Walhala klubban mulatozó újnácik a Mariatchi bár tulajdonosának a lábát is eltörték. Aki mellesleg az Emberek a Rasszizmus Ellen nevű szervezet aktivistája volt, vagyis már a puszta létével is irritálta a tar fejűeket, de azért a rendőrség szerint kizárt a rasszista indíték. Nos, a videó közzététele után, ha csikorogva is, de beindult az állami gépezet, és először szokás szerint kifogásokat gyártott. Azzal kezdte, hogy a négy hónapja tartó vizsgálat nem a rendőrség tehetetlenségének, hanem alaposságának a jele, mert a cél az volt, hogy ne csak garázdaságért és testi sértésért, hanem súlyos testi sértésért emelhessenek vádat a tettesek ellen. Arra már a belügyminiszter sem tért ki, miért várhatták meg mindezt a támadók szabadlábon, amikor a törvény arra is lehetőséget nyújt, hogy miközben vizsgálati fogságba helyezik őket, az újabb bizonyítékok és szakértői vélemények alapján átminősítik a vádat.

A főügyész közbelép

Még csak keresni sem kellett a verekedőket, a videón jól látható az arcuk – ennek ellenére a nyomozó ismeretlen tettesek ellen indított eljárást, az ügyésznő pedig nem látta okát az őrizetbe vétel elrendelésének. Mint utóbb kiderült, nem is láthatta, merthogy az aktát sem olvasta el. Természetesen a támadók múltjának sem nézett utána, ennélfogva azt sem tudhatta, hogy ötük közül négynek vaskos priusza van hasonló verekedések miatt. A másik ügyésznő ugyan belenézett az iratokba, de csak miután az ügyről beszámolt a sajtó. A nyilvánvaló tények ellenére arra a következtetésre jutott, hogy a támadók nem veszélyeztetik az áldozatokat, nem befolyásolhatják a tanúkat, meg sem szökhetnek, ezért szabadon lehet engedni őket. Ez meg is történt, és ismét csak a sajtó nyomásának köszönhető, hogy maga a főügyész vette kezébe az ügyet. Féléves regnálása óta először viselkedett úgy, ahogy az a legfelsőbb vádhatóság fejétől elvárható, és végre nyíltan kimondta, hogy a nyitrai ügyészséggel nagyon nagy gondok vannak. Nem tanulmányozzák át a peranyagot, nem ellenőrzik a rendőrök munkáját, és erre nem mentség az, hogy leterheltek. Állítólag szigorú ellenőrzés és felelősségre vonás következik, de ne legyenek illúzióink. A belügyminiszter máris kijelentette, hogy nincs szándékában „megbüntetni, hajtani vagy bírálni” a rendőröket a négyhavi semmittevésért, mert szerinte pont ennyi idő kellett a rendes munkához. Még ha valami csoda folytán börtönbe kerülnek is a Mariatchi bárban verekedő kopaszok, terem helyükbe száz, aki őket is meg akarja majd bosszulni.

Régi ügyek mai következményei

Mert Nyitra, sajnos, ilyen (is). Már hét éve, Malina Hedvig megtámadása idején is ilyen volt, sőt, sokkal korábban, és azért lehet máig ilyen, mert a rendőrség azóta sem tett semmit, hogy javítson a helyzeten. Pedig ha akkor lép, és megmutatja, hogy az áldozatok oldalán áll, az azóta elkövetett támadások nagy valószínűséggel nem történtek volna meg. Legalább Malina Hedvig egyik – feltételezett – mert hát így kell mondani – támadója, Róbert Benci biztosan nincs ott abban a tizenöt fős bandában, amely 2007. október 19-én láncokkal támadt a nyitrai Régi Színház előtt cigarettázó, beszélgető egyetemistákra. A forgatókönyv akkor is a szokásos volt, a támadók békésen elsétáltak, és az eset meg sem történtté nyilváníttatott, amíg a megtámadottak nem fordultak a sajtóhoz. Utána az elkövetők, köztük Róbert Benci is, megállapodást kötöttek az ügyésszel, és ennek értelmében a bűncselekmény csupán garázdaságnak minősíttetett, vagyis senkinek nem kellett börtönbe vonulnia. Annak ellenére sem, hogy a támadók bűnlajstromán már garázdaságok és testi sértések hosszú sora volt, és Nyitrán nincs olyan rendőr, aki ne találkozott volna velük. Mondjuk, a Régi Pékség klubban, ahol 2007. október 6-án alternatív zenészeket ütlegeltek – az eset hivatalosan szintén nem történt meg –, focimeccseken, ahol petárdákat durrogtatnak, és kékre-zöldre verik az ellenfél drukkereit, vagy a fasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulóján, március 14-én szervezett rendszeres felvonulásokon.

Alkalmatlanok vagy egyetértenek?

Mindezt tudva csak két lehetőség létezik: a rendőrök, ügyészek és illetékes politikusok vagy teljesen alkalmatlanok, vagy mentálisan ugyanazon a szinten vannak, mint a neonácik. Az utóbbi hetek nyilatkozatai alapján inkább ez utóbbira következtetnék – már csak azért is, mert a szélsőséges csoportok tagjai között gyakran akadnak olyan személyek, akiknek hivatalból meg kellene védeniük tőlük az állampolgárokat. Jelzésértékű az is, hogy a szepsi romákat minden ok nélkül megverő rendőröket védelmébe vevő belügyminiszter sértőnek érzi, ha valaki egy rendőrt egy romával mer összehasonlítani. A parlament elnöke pedig legszívesebben egy roma telepre, de legalább Kassára költöztetné a szepsi razziát bíráló emberjogi biztost, Jana Dubovcovát. Ezek mind sokatmondó üzenetek, és mind arról szólak, hogy a nemzetállam eszméjével szembeszálló véleménynek itt helye nincs. Akik a nyitrai videót látták, azok láthatták azt is, hogy az áldozatok nem romák, csak éppen nem bőrfejűek. Így kerülhet sorra mindenki, aki kilóg a sorból: a roma, a magyar, a homoszexuális, a punk, majd a szlovák is, aki nem utálja eléggé az előbbieket. És aki a sor végén hallgat, mint Lukáš Latinák és Milan Ondrík hallgatott egészen tíz évig. Vagy amint az összes tanú hallgatott, amikor tavaly egy nyitrai szórakozóhelyen koszos négernek nevezték és félholtra verték a helyi kosárlabdaklub bahamai játékosát.

Romák, magyarok, homoszexuálisok...

Az utóbbi hetek eseményeinek ugyanis egy számunkra keserű tanulsága is van: amikor egy magyar lányt támadtak meg ugyanebben a városban, senki nem jelentkezett, hogy itt ez napirenden van, őt is érte már hasonló inzultus. Sem a két fent említett színész, pedig őket elmondásuk szerint még 2004-ben verték meg, sem más. A város elöljárói és neves személyiségei sem érezték úgy, hogy el kellene határolódniuk az erőszaktól, nyilván azt gondolták, amit a nyitrai püspök, Viliam Judák: hogy semmi köze az egészhez. Ha már neki is el kell magyarázni, hogy vétkezni nem csak szóval és cselekedettel, hanem mulasztással is lehet, akkor mit várhatunk a kisemberektől, akiket a hatalomra ácsingozó rafinált politikusok hadai vezetnek félre, hitetik el vele, hogy minden gondjáról, nyavalyájáról mások tehetnek? Igen a romák, a magyarok, a homoszexuálisok... Sovány vigasz, hogy ez nem csak nálunk működik így, hanem azon a Magyarországon is, amelyre szeretnénk fölnézni, menedéknek, példának tekinteni. Ott is szelepként használják a kisebbségek szidalmazását, ütlegelését, és amíg nem túl nagy a botrány, – mondjuk – nem lőnek agyon néhány romát –, addig a hatalom szemet huny. A forgatókönyv mindenhol azonos: a közhangulatot, amelyben az ilyen incidensek elfogadhatók vagy legalábbis bagatellizálhatók, a politikai elit teremti meg.

Ütnek, mert jólesik nekik

Konkrétan Nyitrán a megyei önkormányzat pártjai, amelyek évek óta a magyarellenes összefogás zászlaja alatt szerveződnek – sikeresen. Nem véletlen, hogy a Národný odpor nevű szélsőséges mozgalom tíz éve épp Nyitrán jött létre, és minden hasonló csoportosulásnak komoly tagsága van a városban. Országos szinten pedig azokat terheli a felelősség, akik szavazatnyerés reményében átveszik a szélsőségesek retorikáját, akik szalonképesnek látják Kotlebát, és akik hitelesebbnek tartják egy fehér ember szavát a romáénál, rendőrét a civilénél, szlovákét a magyarénál, katolikusét a zsidóénál. Ez ellen csak egyetlen védekezési mód van: ha mi, valamennyien akkor is megszólalunk, amikor nem a közülünk valót bántják. Mert a probléma magától nem fog megoldódni, ahhoz ezen a tájon túl sok a szegénység, munkanélküliség, a jövőkép hiánya miatt frusztrált fiatal. Ők azok, akik minden kirekesztő, gyűlölködő ideológiára fogékonyak, de akár ideológia nélkül is szívesen ütnek, rúgnak – egyszerűen csak mert jólesik nekik. A városokban ténfergő fekete ruhás, kopasz suhancok sokszor már csak külsőleg demonstrálják, hogy valamilyen eszme hívei, a valóságban fogalmuk sincs annak lényegéről. Egyszerűen műveletlenek, agresszívak, mindenkit gyűlölnek – ezért manipulálhatók és veszélyesek. Vajon kit kellene megverniük, hogy Robert Kaliňák is észrevegye, mennyire súlyos a helyzet, és az irányítása alá tartozó testület hamarabb kezdjen el foglalkozni egy-egy üggyel, mint a sajtó?

Mit történt az ügy kirobbanása óta?

* A vizsgálatot február 4-e óta a főügyészség felügyeli.

* A parlament védelmi bizottsága a nyitrai eset kapcsán meghallgatta Jaromír Čižnár főügyészt, Robert Kaliňák belügyminisztert és Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitányt.

* A Mariatchi bárra támadók gyülekezőhelyét, a Walhala klubot február 15-én bezárták.

* A belügyminisztérium jelezte: indítványozni fogja a büntető törvénykönyv szigorítását, hogy a csoportosan elkövetett támadásért súlyosabb büntetés járjon.

Ahol a magyarok, ott a szélsőségesek

* A pozsonyi rendőrakadémia felmérése szerint Szlovákiában mintegy 900 aktív szélsőséges tevékenykedik, és összesen legalább 3000 szimpatizánsuk van. Ők azok, akik a meggyőződésüket nyíltan is vállalják, de a valóságban sokkal többen gondolják úgy, hogy igazuk van, és tulajdonképpen rendet teremtenek, élősködőket reguláznak meg. Nyitra megye a szélsőséges bűncselekmények tekintetében az utóbbi három évben mindig az első három hely valamelyikét foglalta el – Pozsonnyal és Nagyszombattal felváltva.

* Szakemberek szerint a legtöbb extrémista a fővárosban csoportosul, mert ott több a „megmutatkozási lehetőség” a különféle rendezvényeken, Nyitra és Nagyszombat megyében viszont a magyar lakossággal szemben szerveződnek.

* Nyitra megyében az utóbbi három évben 61 szélsőséges bűncselekményről szerzett a rendőrség tudomást, pontosabban ennyit minősített annak, és 22-t derített fel.

* Pozsonyban 77 esetből 33-at sikerült kinyomozni, 35 személy került rács mögé.

* Szociológusok ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a legtöbb szélsőséges indíttatású bűncselekmény azokban a városokban történik, ahol Kotleba pártja, a Mi Szlovákiánk Néppárt jól szerepelt a választásokon – Nagyszombatban, Privigyén. Nyitrán, Zsolnán, Besztercebányán, Zólyomban, Breznóbányán, Eperjesen, Poprádon és Kassán. Nyilván nem véletlen, hogy a múltban épp az említett városok voltak a HZDS, majd a Smer bástyái – ezért próbálják a kormánypárt politikusai megnyerni a szélsőséges rétegeket. Ez ördögi kör, amelyből minél hamarabb ki kellene lépni – még mielőtt elszabadul a pokol!