Kiöregednek a körzeti orvosok?

 Ő az, akihez legfeljebb a szomszéd településre kell utazni, gyermekkoruktól ismeri a betegeit, tudja, melyik gyógyszerek váltak be náluk, mikor kell specialistához küldeni őket.

Drága a praxis

Szlovákiában jelenleg 2200 általános orvos praktizál, átlagéletkoruk meghaladja az 55 évet, kb. a felük 65 éven felüli, utóbbiak fele pedig már a hetvenen is jócskán túl van. Harminc éven aluli körzeti orvost nagyítóval kell keresni, mert mindenki sebészi, belgyógyászi karrierre vágyik, s minél nagyobb kórházban vagy magánklinikán akar dolgozni. A körzeti orvos munkájában a fiatal medikusok nem látnak kihívást, és annyi pénzt sem, amennyiért megérné vidéken maradniuk vagy éppenséggel odaköltözniük. Tény, hogy az utóbbi években kiharcolt béremelésekből épp ők maradtak ki, mert gyakran a saját kollégáik is lenézik őket, vagy azt gondolják, hogy érjék be a házi tojással, tömött kacsával. Csakhogy egy pályakezdő fiatal orvosnak ma már ennyi nem elég, a mellékest valamennyien a fizetésen kívüli juttatásnak, magánügynek tekintik, nem pedig olyasvalaminek, amivel eleve az állam is kalkulálhat.

A másik komoly akadály, amely miatt nem tolakszanak a fiatalok a körzeti rendelőkbe, hogy a praxist meg kell vásárolni, és egyáltalán nem olcsó. Amint a Vasárnapnak egy neve elhallgatását kérő körzeti orvosnő elmondta, legalább 1500-1600 páciensre van szükség ahhoz, hogy a rendelő egyáltalán kifizetődő legyen. Ez általában két-három községet jelent. „Mivel a fiatalok inkább a városban, a munkahelyükhöz közel keresnek általános orvost, nekünk falun többnyire az idős, sokkal több betegséggel küzdő páciensek maradnak. Ahogy halnak ki, az orvoshiány ellenére is nehéz új pácienseket szerezni, mert valahogy a köztudatban is benne van, hogy a falusi orvos csak a magas vérnyomást meg a köszvényt tudja kezelni. Pedig ha nincs legalább 1200 nyilvántartott betege, akkor egyszerűen képtelen fenntartani a rendelőt” – mondja a doktornő. Az 1200 beteg havi háromezer euró fejkvóta- (kapitációs) bevételt jelent, az orvos ebből fedezi a bérleti díjat, a rezsiköltséget, a saját és a nővér fizetését, valamint a legszükségesebb gyógyszerek és eszközök árát. Ha nyugdíjba vonul, és úgy dönt, hogy eladja a praxisát, akkor a rendelő évi forgalma szokott lenni a vételár – ez 1200 páciens esetén kb. 40-45 ezer euró.

Sok helyen csak nővér rendel

Ennyi pénze kevés pályakezdőnek van, és még kevesebben érnék be a rendelők régi berendezésével, amely a nyugdíjas korú orvosoknak még megfelelt. Az új bútorok, eszközök megvásárlása további kiadásokat jelent, ezért is választják a legtöbben inkább a kórházi praxist, amely semmiféle kiadással nem jár. „Ha a pénzt elő tudják is teremteni, semmi garanciájuk nincs arra, hogy az előző orvos betegei mind náluk maradnak. Jó esetben egy ideig együtt rendelnek, hogy a betegek megismerkedjenek az új orvossal, lássák, hogy a régi megbízik benne, de volt már arra is példa, hogy a fiatal kollégát épp a kora miatt tapasztalatlannak, tudatlannak tartották, és inkább a szomszéd faluba kezdtek járni egy másik idős orvoshoz” – folytatja a helyzetismertetést a doktornő, hozzátéve, hogy az élelmes kollégák ezzel is vissza tudnak élni. Mindenkit vállalnak, a hét minden napján más településen rendelnek, de mindenkit úgyszólván csak az ajtóból látnak el. „Sok olyan körzeti rendelő van, ahol a hét három-négy napján csak a nővérke írja a recepteket. Amikor ott az orvos, annyi a beteg, hogy mindenkire csak öt perc jut – ennyi idő alatt egyszerűen fizikai képtelenség rendes diagnózist felállítani és még az adminisztrációt is elvégezni.”

Az elmondottakat sokan tapasztalatból is ismerik, nekik nem kell megmagyarázni, miért volna szükség hamarosan több száz általános orvosra. Az egészségügyi minisztérium az Európai Unió által támogatott rezidensprogramban látja a megoldást, melynek keretében a jelentkezők – idén negyven ötödéves orvostanhallgatóval számolnak – öt szakelőadást hallgatnának meg, és egyhetes gyakorlaton vennének részt valamelyik körzeti orvos rendelőjében. Ezt követően három évig és három hónapig dolgoznának rezidensként a körzeti orvosi rendelőben minimális fizetésért, amelyet a szaktárca uniós alapokból fedezne.

EKG-vizsgálat, sebvarrás

A fizetés összegét egyelőre nem konkretizálták, de a minisztérium általános orvoslásért felelős szaktanácsadója, Monika Palušková szerint a cél az, hogy elérje azoknak a kórházi orvosoknak bérét, akiknek még nincs szakvizsgájuk, azaz a bruttó 923 eurót. „Az általános orvosi szakvizsga megszerzését követően a fiatal orvosok választhatnak a szabad körzeti rendelők listájáról, amelyet majd a minisztérium állít össze. Jelenleg főleg Kelet- és Dél-Szlovákiában van sok belőlük, a Nyitrai kerületben egyenesen aggasztó a helyzet” – mondja a szaktanácsadó. Az a tény azonban, hogy egy rendelőben nincs orvos, nem jelenti azt, hogy ingyen elfoglalható. A praxist mindenképp meg kell vásárolni, és erre a minisztérium nem kíván sem támogatást, sem kölcsönt adni a pályakezdőknek. Kérdés, hogy így is vonzó lesz-e számukra az általános orvosi karrier a hároméves minimálbérrel és további öt–hét éves lekötöttséggel, mert legalább ennyi ideig kellene az adott körzetben dolgozniuk, hogy az állam kiadásai megtérüljenek. A programot a minisztérium szeptemberben kezdené, de egyelőre nincs tömeges érdeklődés. A magánorvosok szövetsége szerint az ok abban keresendő, hogy a fiatalok nem látnak szakmai kihívást az általános orvosi munkában. „Ezért kellene kiegészíteni a kompetenciáikat úgy, hogy bevarrhassák a kisebb sebeket, elláthassák az égési sérüléseket, elvégezhessék az EKG-vizsgálatot, kitisztíthassanak egy bedugult fület. Ezáltal nemcsak a szakorvosok leterheltsége lenne kisebb, hanem az általános orvosok is többet kereshetnének, mert ezeket a műveleteket már a „fejpénzen” – minden nyilvántartott páciensre havonta kb. 2 euró – végeznék” – mondta a  szövetség elnöke, Pásztor László. Az említett a műveleteket jelenleg is elvégzi néhány belgyógyász- vagy sebészszakvizsgával is rendelkező körzeti orvos, de nem kapnak érte fizetséget. Ezért többségük üdvözölné, ha hivatalosan is többet tehetnének a betegekért, bár a szakorvosok szkeptikusak.

Gyermekorvos is kevés van

Úgy vélik, sok általános orvos még egy injekciót sem tud beszúrni, vagy vért venni, mindezt a nővérre bízza. A jogkör bővítéséhez sokak szerint továbbképzésre is szükség volna, vagy pedig a változatással meg kell várni a nemzedékváltást. „Ha a fiatalok már úgy kezdik a praxist, hogy a felsorolt műveleteket is végzik, ezt a betegek is könnyebben elfogadják. Ma, amikor a körzeti orvosoknak annyi a betegük, hogy a rendelésük csak adminisztrációból és receptek kiírásából áll, nem reális a sebészeti beavatkozások végzése. Őszintén szólva arról a kollégáról, aki évek óta alig tudott a számítógép képernyőjétől egy pillantást vetni a pácienseire, és legfeljebb a fonendoszkópot használta, nem tudom elképzelni, hogy sebeket varr be, diabéteszes lábakat kezel. Minek alapján tudná eldönteni, mikor kell a dolgot már specialistára bízni? Ki felelne azért, ha rosszul mérné fel a helyzetet, és ez végzetes következményekkel járna a beteg számára?” – teszi fel a kérdést Andrej Janco, a szakorvosok uniójának elnöke. Ezért szerinte a változtatás bevezetését követően is meg kell adni a betegnek a lehetőséget, hogy választhasson: az általános orvos látja-e el, vagy specialistához fordul. A körzeti orvosok jogkörének növelését a minisztérium 2015 januárjától tervezi.

De nem csak általános, hanem gyermekorvosokból is nagy a hiány Szlovákiában – átlagéletkoruk 57 év! –, a specialistákról nem is beszélve. Vannak olyan járások, és sajnos, ezekből van több, ahol egyetlen gyermekreumatológus, -endokrinológus, -diabetológus vagy -kardiológus jut több ezer kis páciensre. Az orvosok szerint ennek az az oka, hogy kevesen szakosodnak gyermekgyógyászatra, mert nem fizetik meg őket. A biztosítóktól ugyanannyi pénzt kapnak, mint a felnőtt betegeket ellátó specialisták, márpedig a kis betegekhez több türelem és idő kell, ezért kevesebbet tudnak ellátni, és kevesebbet is keresnek.

Mi fizetjük a rendszer hibáját

A problémát a minisztérium jellemző módon úgy oldja meg, hogy a statisztikai kimutatásokban a gyermekekre és felnőttekre szakosodott specialistákat együtt tünteti fel. Más megoldás híján sokszor az általános gyermekorvosok is felnőttszakorvoshoz küldik a kisgyermekeket. Ahol ezek nem vállalják az ellátásukat, ott egy pajzsmirigy- vagy gyomorvizsgálatra sokszor hónapokig is várni kell. A szülők úgy oldják meg a dolgot, hogy akár több száz kilométert is utaznak a gyermekkel, protekciót keresnek, magánklinikákon fizetik meg a kivizsgálást. Vagyis a rendszer hibáját ismét a betegek fizetik meg, és az állam még csak nem is foglalkozik a megoldáskereséssel. Szakemberek ugyan régóta javasolják, hogy minden általános gyermekorvosnak legyen legalább egy további szakvizsgája is, de a szaktárca nem is reagált ezekre a felvetésekre.

A biztosítók ugyan azt állítják, hogy egyelőre elég orvossal tudnak szerződést kötni, de azt, hogy ezeknél mennyit kell várni, mennyi idő jut egy betegre, és az milyen ellátást kap, senki sem vizsgálja. Többek között ez az egyik oka a korrupció virágzásának, mert mindenki úgy keresi a megoldást, ahogy tudja. Egyelőre ez működteti a rendszert az állam hallgatólagos beleegyezésével, de hamarosan eljön az idő, amikor már lefizetni sem lesz kit. És akkor talán végre komoly társadalmi vita kezdődhet arról is, egyáltalán mire való az egészségügyi minisztérium.

Hogyan fizetik az orvosokat?

* A szerződéses betegekért az egészségbiztosítóktól havonta fejkvótát kapnak.

* Ez betegenként 1,89-től 2,67 euróig terjed az illető életkorától függően.

* Továbbá megfizetik a megelőző kivizsgálásokat, oltásokat, beteglátogatásokat.

Aggasztó nővérhiány

* Az OECD adatai szerint Szlovákia a bruttó nemzeti össztermék 1,4 százalékát költi az egészségügyre; ez mélyen a fejlett országok átlaga alatt van.

* Gyógyszerekre viszont 0,7 százalékkal többet költünk, mint az európai átlag.

* Orvosokból kb. ugyanannyi van nálunk is, mint más fejlett államokban – ezer lakosra 3,3 jut –, csak a szakosodás és a területi megoszlás egyenetlen.

* Nővérekből azonban ezer lakosra csak 5,9 esik, míg máshol átlagban 8,9, Svájcban, Dániában és Belgiumban pedig 14. A szlovákiai orvosokra 1,8 nővér jut, az OECD-átlag 2,8.

*Az orvosok bére a hazai átlagbér 1,8 százaléka, a nővéreké húsz százalékkal alatta van.