Kihalóban a tbc?

A nyomor betegsége

A tbc a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, a 20. század elején magyar népbetegségnek is tartották (Morbus hungaricus). Ma már gyógyítható, de még világszerte mindig több mint kétmilliárd ember fertőzött vele. Szerencsére azonban nem mindenkinek a szervezetében fejlődik ki. Ez általában összefüggésben áll a helytelen táplálkozással és a rossz életkörülményekkel, ezért a nyomor betegségének is tartják. A fejlettebb országokban az immunrendszer csökkent védekezőképessége segíti elő a megjelenését (AIDS, immunszuppresszív gyógyszerek, kábítószerek használata). Bár a baktériummal fertőzöttek 90%-a tünetmentes, ún. latens fertőzöttséggel él, az esetek 10%-ában kifejlődik a betegség, fertőzővé válik, és ha nem kezelik, halált is okozhat.

Mivel a tbc 70%-ban a tüdőt támadja, leggyakoribb tünetei a hosszan tartó köhögés, mellkasi fájdalom, véres köpet, hőemelkedés, láz, izzadás – főleg éjszaka –, borzongás, általános gyengeség, étvágytalanság, fogyás, fáradtság, sápadtság, légszomj, de természetesen szervspecifikus tünetei is lehetnek.

Leggyakrabban cseppfertőzés útján terjed, tehát a bacilus a beteg ember tüdejéből kerül ki – köhögéssel, tüsszentéssel, köpettel, de akár beszéd közben is. Akik a leggyakrabban kerülnek kapcsolatba a beteggel, azoknak kb. 22% az esélyük a megfertőződésre. Csak azok fertőznek, akikben már kifejlődött a betegség. Kevésbé elterjedt módja a fertőzésnek a táplálkozás – fertőzött étel, ital, főleg tej – vagy vér – fertőzött orvosi műszer, injekciós vagy tetoválótű, szervátültetés, szexuális kapcsolat, nyílt seb, szoptatás, terhesség – útján történő. A HIV-fertőzöttség, cukorbetegség, dohányzás, alkoholizmus növeli a megbetegedés kockázatát.

Nem kötelező a védőoltás

A világon még mindig vannak helyek, ahol terjed a tbc, és nagy az elhalálozás, Európa azonban ide nem tartozik. Az utóbbi 10 évben a betegség földrészünkön mindenütt csökkenő tendenciát mutat. 2012. január 1-jével Szlovákiában is megszűnt az ellene való kötelező védőoltás (BCG) már az újszülötteknél is, mivel a 100 ezer lakosra jutó új megbetegedések száma (incidencia) több éven át 10 alatt volt, sőt 2011-ben csak 7,34. Összehasonlításként: Ukrajnában 101, Lengyelországban 23, Magyarországon 15, Csehországban 6,87, Ausztriában 5,5 a tbc incidenciája, de Szlovákia-szerte is vannak különbségek a gyakoriságot illetően: a legtöbb új megbetegedést Kelet-Szlovákiában, az Eperjesi kerületben regisztrálják. Magyarázhatjuk ezt Ukrajna közelségével, az illegális migrációval és a nagy létszámú roma lakossággal (higiéniai viszonyok) is.

A tbc-t sok esetben nem egyszerű megállapítani, mert tünetei más betegségek kísérői is lehetnek. A tüdőtuberkulózis jellegzetes mellkasi röntgenfelvétellel felismerhető. Törekedni kell a kórokozó azonosítására is – erre szolgálnak a speciális festési és tenyésztési eljárások. A minta lehet köpet, vizelet, genny stb. Bizonyos esetekben fontos a beteg szerv gümőinek szövettani vizsgálata. A kórokozó azonosítására szolgáló korszerűbb genetikai módszerek a baktérium DNS-ének izolálásán alapszanak.

Egyes tesztek eredményeire heteket is kell várni, ezért jelentős a legújabb vérvizsgálati módszer, amellyel alig 48 óra leforgása alatt szinte 99%-os biztonsággal állapítható meg a betegség. Specifikusabb a tuberkulin-bőrpróbánál is. A tuberkulin-bőrpróba vagy Mantoux-próba a védettség igazolására szolgál, ha pozitív (van duzzanat), akkor a beteg már kapcsolatban volt a kórokozóval, bizonyos mértékig ellenálló vele szemben.

A korai diagnosztizálás végett fontos minden 3 hétnél tovább tartó köhögés esetén tüdőorvoshoz fordulni. A tüdőszűrés rendszeressége sem elhanyagolható. A már említett BCG védőoltás – amelyet az újszülöttek a születés utáni 4. napon kaptak a kórházban – nem garantálta a tbc elleni teljes védelmet, veszített hatékonyságából, ráadásul sok volt utána a szövődmény. Mivel az ellenérvek túlsúlyba kerültek, hosszú huzavona után ma már csak az ún. rizikós újszülöttek beoltása ajánlott.

Minél korábban, annál jobb

A speciális antibiotikumok kifejlesztésével a tbc elleni harc megnyertnek tűnt, de mivel az egyes baktériumtörzsek ellenállóvá váltak a szokásos antibiotikumokkal szemben, a küzdelem tovább folytatódik. A betegség ún. multirezisztens változatának kezelése bonyolultabb, erősebb másodgenerációs gyógyszereket igényel. A gyógyuláshoz gyógyszeres kezelés kell, a speciális antibiotikumokat kombinálva, a betegség súlyosságának megfelelő ideig – általában hosszú hónapokig – kell szedni. A műtéti beavatkozás ma már nagyon ritkán szükséges. Általában elmondhatjuk, hogy minél korábbi stádiumban kezdődik a kezelés, annál rövidebb ideig szükséges, annál jobb a gyógyulás esélye. Aktív stádiumban a beteg izolálva, felügyelet alatt van, így elérhető, hogy 1–2 hónap múlva már nem fertőz. Akikkel közvetlen kapcsolatba került, azok tbc-szűrővizsgálaton esnek át (röntgen, tuberkulinpróba, köpetvizsgálat). A gyógyulás szempontjából fontos a pihenés, egészséges életmód, megfelelő kalória- és vitaminbevitel. A betegség leküzdése nem jelent védettséget, ezért évekig rendszeres ellenőrzésre kell járni.

A tbc leggyakoribb tünetei

• hosszan tartó köhögés
• mellkasi fájdalom
• véres köpet
• hőemelkedés, láz
• izzadás – főleg éjszaka
• általános gyengeség, fáradtság
• étvágytalanság, fogyás
• sápadtság
• légszomj
• esetleg szervspecifikus tünetek

• Afrikát és Ázsiát leszámítva a betegség terjedése hanyatlóban van, de az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kitűzött célt, hogy 2015-re a fertőzés terjedését világszerte megállítsuk, nem sikerül elérni.
• Szlovákiában 2011-ben 7,34 volt az incidencia.
• Ukrajnában 101, Lengyelországban 23, Magyarországon 15, Csehországban 6,87, Ausztriában 5,5.

• A tbc felfedezője Robert Koch német orvos. 1882. március 24-én látta meg először mikroszkópjában a kórokozót.
• Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ezt a napot 1982-ben a tuberkulózis világnapjává nyilvánította.