Kérdések Párizs után

Nincs miért aggódnunk, mi nem tartozunk sem a kábítószer-kereskedők, sem a terroristák célországai közé. Tőlünk messze van Párizs (Oslo stb.), és hál’ Istennek Kelet-Ukrajna sincs a szomszédban. Ezzel altatnak, és a lakosság egy része meg is nyugszik.

Pár hónappal ezelőtt fiatal értelmiségieket kérdeztem Ukrajna lerohanásáról és arról, hogy szerintük a putyini Oroszország nem jelent-e veszélyt Szlovákia számára. A többség úgy válaszolt, mintha nem értené a kérdés lényegét. Azt ismételgették, hogy ők bíznak Putyin józan eszében, és remélik, az orosz elnök valahol Ukrajna közepén majdcsak leállítja a hadműveleteket. Miközben erről hablatyoltak, látszott rajtuk, nem a kérdés idegesíti őket, hanem az, hogy valaki szeretné kiprovokálni, hogy gondolkozzanak, önálló véleményt alkossanak. Mert ez fárasztó dolog, önálló véleményt alkotni pedig veszélyes, mondták.

Most pedig Önöket kérdezem, kedves Olvasóim: mit gondolnak a párizsi terrortámadásról? Ne feledjék, ezek a jól kiképzett vallási fanatikusok úgy öltek meg tizenkét embert, hogy közben a szemük se rebbent. Azt kiáltozták, hogy ők nem gyilkosok, csak igazságot osztanak. Bosszút álltak a francia szatirikus hetilap újságíróin, mert viccelődtek a Prófétán.

Tény, ami tény, a Charlie Hebdóban megjelent karikatúrák nem ártatlan gyermekrajzok. Elég szúrósra sikeredtek. 

Azt azonban nem felejthetjük el, hogy a XXI. századi Európában szabad vitatkozni, de tilos gyilkolni! Mégis, akadnak emberek (Franciaországban született, francia kultúrán nevelkedett francia állampolgárok!), akik úgy gondolják, hogy karikatúrák miatt gyilkolhatnak. 

A békés polgárok döntő többsége szolidáris a franciákkal. Én viszont arra volnék kíváncsi, hogy Ön, Kovács Béla (Kiss Mária…) kimenne-e tüntetni Pozsony főterére, és kitűzné-e ruhájára azt a feliratot, hogy Én vagyok Charlie? Ön szerint egy olyan hetilap, mint a Charlie Hebdo, egyáltalán megjelenhetne minálunk? Ön engedélyezné egy ilyen lap kiadását?

Arra is kíváncsi volnék, hogy a történtek után Önnek, Kovács úr (Kiss Mária…), mi a véleménye a sajtószabadságról. Továbbra is leírhatom a véleményemet, vagy használjam inkább a jól bevált öncenzúrát?

Mivel terroristatámadásról van szó, azonnal eszembe jut a hírhedt Abu Graib-i börtön. Ahol bírósági ítélet nélkül tartanak fogva terroristagyanús embereket. Kínozzák és megalázzák őket, hogy kiszedjenek belőlük valamilyen használható információt az al-Kaidáról vagy hasonló csoportosulásról. E terrortámadás után Ön hogyan vélekedik erről?

Apropó, információszerzés. A titkosszolgálatok beleolvasnak elektronikus leveleinkbe, átvilágítanak bennünket, leellenőrzik a barátainkat, átvizsgálják a banki átutalásainkat, bevásárlásainkat, tudják, hová járunk nyaralni, és hogy milyen ételeket fogyasztunk. Eszembe jutott az a Snowden nevű fiatal amerikai szakember, aki a világ elé tárta a CIA szupertitkos módszereit, melyek segítségével még a baráti országok vezetőit is lehallgatják. Feltettem magamnak a kérdést: hős vagy áruló ez a Mr. Snowden?

Nincsenek megbízható adataink a lehallgatások hatékonyságáról. Ám van egy mondás: aki csak egyetlenegy emberi életet megment (vagyis megvédi az ilyen módszerek segítségével), az az egész emberiséget menti meg. Akkor tehát szabad hallgatózni? Vagy mégsem?

Sokat kellene beszélgetni ezekről a dolgokról (szólásszabadság, emberi jogok, tolerancia és szolidaritás). Nemcsak a politikusoknak és a csúcsértelmiségnek, hanem Önöknek is, kedves Olvasók. Különösen a fiataloknak kellene végiggondolni e kérdéseket, hiszen az ő életükről és jövőjükről van szó.