Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny

Akinek soha nem meséltek, de szomorú sora lehetett annak! Aki nem mesél, az meg a létezésnek egy fontos részét, az alázatos játékosságot soha meg nem tapasztalhatja. De aki kedvvel, szívből, szeretettel ül le a társaság elé egy jó kis történetet elmondani, bizony mondom, jól jár. Miért fontos a mese manapság? Csupán azért, hogy emberek maradjunk. Megmaradjanak ízek, színek, történetek, érzések és izgalmak, amelyek a gyermeki és a felnőtt személyiségek fejlődéséhez, pallérozásához óhatatlanul fontosak. Csak ezért!

Lehet a mesemondást is finom és érzékeny módon versenyeztetni – erre igencsak kiváló példa az egykori besztercebányai, majd nagyváradi katolikus püspökről, Ipolyi Arnoldról elnevezett országos népmesemondó verseny, amelynek jubileumi, tizedik évfolyamának döntőjét idén Rozsnyón rendezték meg.

Hogyan lehet a versengést kellemessé, szórakozásszerűvé tenni? Módszere ennek a végtelen szakmai alázat, az emberség, a szeretet, és egy kis lazaság. Nem kell mindig stopperórával mérni az időt, lehet kicsit ráérősebben is létezni. Játszani, énekelgetni, beszélgetni, néha tánca perdülni. Kinek-kinek kedve és módja szerint. Nincs rossz, csak unatkozó gyerek. Nem is igen láttam én egyet se tán olyat, aki feltűnően unatkozott volna! Mert a verseny mellett kísérőrendezvényből sem volt hiány: kézműves foglalkozások, népi ételkóstoló, hangszerbemutató és daltanulás, népi játékok.

A magyar és a cigány népmesék szakavatott tolmácsolója, a Paramisi Társulat ezúttal A három muzsikus cigány című előadással lepte meg a közönséget. Bukovics János és Pintér Zsolt mesemondók ugyancsak ízes történetekkel szórakoztatták az egybegyűlteket. A játszóházban és táncházban a Dobroda zenekar és a Borostyán Néptáncegyüttes foglalkoztatta az apró meg a nagyobb népet. A rendezvény gáláján Korpás Éva és zenekara Libidaridom című koncertje tette élménnyé. Közben meg ott volt a verseny is. Amelyről azt kell tudni, hogy az egykori Palóc Mesemondó Verseny utódjaként egy országos megmérettetéssé nőtte ki magát az elmúlt évtizedben. Pozsonypüspökitől Királyhelmecig számos iskolából érkeztek ide, a rozsnyói döntőre kis és nagyobb gyerekek. Szép viseletben kedves, okos, ízes mesét hozva.

Nemcsak a gyerekek, hanem a mesemondó versenyt szervezők, a Hagyományok Háza Hálózat és a Csemadok Művelődési Intézete is gazdagabb lett sok és jóféle tapasztalattal. Az értékelést finoman, hozzáértéssel, emberségesen és alázattal végző zsűri tagjai: Sipos Anna etnológus, Méhes Kata pedagógus, Illés Gábor muzeológus,  Pintér Zsolt mesemondó,  Szabad Boglárka néprajzkutató, Bukovics János mesemondó,  Badin Ádám előadóművész, Varga Norbert folklórkutató. Öt kategóriában versenyeztek a mesemondók, apró gyermektől meglett felnőttig mindenki a javát mutatta a mesélésnek. Egy-két nevet kiemelnék, őket aranysávos minősítéssel, és még ahhoz különdíjjal is kitüntette a verseny zsűrije. A legkisebbek közül a gömörsídi Rézműves Helena, a második kategóriából a negyedi Karvai Vittorio, a harmadik kategóriában a nagyabonyi Pongrácz Pál Barnabás és a rozsnyói Danko Gábor kaptak különdíjat. A felnőttek közül a nagyidai Demko Andrásnak és a palásti Oszoli Valériának járt elismerés. De végül is színigaz, mint a mese, hogy aki eljut ide, az mind nyertes már. Aki meg hallhatta, bárhol, bármikor a sok mesét, az is mind. Én ott jártam, hallhattam, néhányat haza is hoztam. Teli tarisznyát kaptam.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!