Ipolyhídvég híd nélkül

Elég megemlíteni, hogy vámszedőhely, vásáros hely volt, egykor megyegyűlések helyszíne, még a múlt század hetvenes éveiben is mintegy 1200-an éltek itt. Napjainkra a felére csökkent lakosainak száma, alig haladja meg a hatszázat. Lestyánszky Viktor polgármesterrel, aki a legutóbbi önkormányzati választásokon nyerte el hivatalát, természetesen a község szempontjából legfontosabb és talán legfájóbban hiányzó Ipoly-hídról, a népességcsökkenésről, az eredményekről és a kitörési lehetőségekről ejtünk szót.

Az itteni Ipoly-híd megépítését a vármegye kérése alapján még 1449-ben Hunyadi János rendelte el. (Megjegyzendő, hogy az I. világháború előtt az Ipolyon 47 hídon lehetett átkelni!) A „köldökzsinór” a második világháborúnak vált áldozatává: a világégés vége felé a németek felrobbantották, s az egész régió azóta várja, hogy történjen valami. Az átkelést jelenleg egy kis fahíd teszi lehetővé, amely ráadásul a gyakori árvizek miatt kissé megviselt állapotba került. A tervek szerint az egykori Ipoly-hidak egyikének éppen itt, Ipolyhídvég és Drégelypalánk között kellett volna újjáépülnie, ám ez most is a jövő zenéje. Az Európai Unió támogatásával az Ipolyság és Losonc közötti sávban építendő Ipoly-hidak között mindenesetre ez van az első helyen. A polgármester véleménye szerint komoly esély van arra, hogy el is készül, hiszen még a korábbi tervezési időszak finanszírozásából valósulna meg.

Ottjártunkkor serény munka kellős közepébe csöppentünk: éppen a községi hivatalnak és több bérlakásnak otthont adó egykori határőrségi épületet tatarozták. A nagy, háromszintes épület, amely a múlt század húszas éveiben kaszárnyának készült, a rendszerváltás után a belügyminisztériumtól került a község tulajdonába. Most a közlekedési és az építésügyi minisztérium pályázatán nyert forrásból újítják fel. „Amikor megörököltük – mondja a polgármester –, hét lakás és a hivatal kapott benne helyet, s a mostani felújítás után a tetőtérben további négy bérlakást szeretnénk kialakítani. Igény volna akár tízre is, de jelenleg ennyire van lehetőség.”

Öregedő lakosság

Kihívásokból amúgy van elég, hiszen például az úthálózat alapos felújítására legalább húsz éve nem jutott elég forrás. A múlt évben egyébként mintegy harmincezer euró pályázati támogatást sikerült a községnek megnyernie. Ezekből kisebb beruházásokra, közmunkások teljes munkaidőben való foglalkoztatására, karbantartásra futotta. Komolyabb beruházást is sikerült megvalósítani: a közel kilencvenezer eurós költséggel készült kamerarendszer jelentősen hozzájárult a közbiztonság javulásához. „Idén éppen most készítjük az ötödik komoly pályázatunkat – mondja Lestyánszky Viktor –, ezek közül a legkisebb is harmincezer eurós összeget képvisel, a legnagyobb pedig közel kétszázezer eurós. Pályáztunk a temető melletti járda, út és parkoló kiépítésére, a futballpálya és a szabadtéri színpad melletti park, szabadidőközpont (játszótér, szoborpark, sportpálya stb.) kialakítására, de új gyűjtőudvart is szeretnénk a faluba szelektív hulladékgyűjtéshez.”

A fentebb említettek mellett a legnagyobb gond természetesen a demográfiai mutatók javítása, hiszen a 620 lakosból jelenleg 147 a nyugdíjas. A polgármester nem is rejti véka alá, hogy ez a legnagyobb kihívás számára. Nagy öröm, hogy idén 9 gyermek született vagy várhatóan fog születni a faluban. Ez azért is fontos, mert kell az utánpótlás a kisiskolának. A Szent Ritáról elnevezett magyar tanítási nyelvű alapiskola fenntartója a katolikus egyház. Az egykori állami iskolát még a múlt század nyolcvanas éveiben zárta be az előző rendszer. 1994-ben sikerült a helyi plébános és az akkori polgármester kezdeményezésére újra megnyitni, most a besztercebányai püspökség a fenntartója, de természetesen a községi önkormányzat is támogatja. Általában évente 10 tanuló látogatja, míg a helyi óvodába közel 20 gyerkőc jár. Ez enyhe optimizmusra ad okot, annak ellenére, hogy a község fiatalsága közelben nem találva munkát, ingázni vagy külföldi munkavállalásra kényszerül. Rengetegen dolgoznak Magyarországon, ahová a magyar vállalatok buszokkal utaztatják őket, egészen Vácig. (Itt jegyezzük meg, hogy ha megépülne az Ipolyon a híd, az utazási idő Budapestre a felére csökkenne.)

Sokáig taglaljuk a helyi lehetőségeket, amelyek az infrastruktúra hiánya miatt meglehetősen szűkösek. A polgármester mindazonáltal bízik benne, hogy az új kormánynak a hátrányos régiók fejlesztésére irányuló akcióterve lehetőséget fog adni a vállalkozások felfutására. Természetesen csak a helyi kezdeményezések és javaslatok által eredményezhet előrelépést. Mindez persze nagyobb befektetés és a tervezett R7-es út megépülése nélkül nem szüntetheti meg a régió lemaradását.

Mindig történik valami

Ipolyhídvégen már megint készül valami – mondogatják gyakran a környező falvakban, és ez igaz is. A nehézségek ellenére erős és összetartó az itteni közösség. A szeniorklub lelkes tagjai évente 4-5 rendezvényt szerveznek, s a többiben is részt vállalnak. A Csemadok helyi szervezetét is sikerült aktivizálni, míg a futballcsapat nyolcéves szünet után idén a járási negyedik osztályból a feljutásért játszott a hétvégén rangadót. Örvendetes, hogy 34 regisztrált játékosuk van. A tavalyi falunapon a szokásos 6-800 látogató helyett legalább 1800 vendég vett részt, a falu lakosságának a háromszorosa. Nagy érdeklődés kíséri az ősszel tartott szüreti felvonulást, és idén, hosszú szünet után, sikeres gyermeknapot is tartottak. Rendszeres a karácsonyi vásár, a borverseny (amelyen ebben az évben a faluközösség ügyes kezű hölgyei pogácsakészítésben mérték össze tudásukat). Tavaly képzőművészeti tábornak adott otthont a falu, s kora tavasszal rendszeresen megtartják a kiszehajtást. Kezd hagyománnyá válni a tavaszi nagytakarítás is, ahol természetesen nem az összegyűjtött hulladék mázsái a mérvadóak, hanem a környezettudatos életmód és a gyerekek arra való nevelése. A hídvégi önkormányzat egyébként is sokat tesz a környezet szépítéséért; a községben egyre több a virág. Az elmúlt hónapban több százat ültettek ki.

Végül ejtsünk szót arról, hogy a fent említett közösségi szellem abból is táplálkozik, hogy a hídvégiek (akárcsak az egész Ipoly mente magyarsága) dicséretes módon tartják hitüket. A Rózsafüzér Királynéja tiszteletére szentelt katolikus templom padjai szinte minden szentmise alkalmával megtelnek. A templom nagy hajójában, a bejárat mellett egy lengyel katonák által festett, a Częstochowai Madonnát mintázó Madonna-kép található. 1939 és 1944 között a Magyarországon internált lengyel katonatisztek tábora volt a faluban, az egyik tiszt által írt naplót könyv alakban is megjelentették.

Ipolyhídvégről festői látványként terül a látogató elé az Ipoly túloldalán a Börzsöny hegyvonulata a szemközti Palánk várával. Nem csoda, hogy a helyiek azt szeretnék, ha a Börzsöny felől nézve is hasonlóan felemelő lenne a látvány, hiszen évszázadokig testvérként élt a két település. S ha egyszer valóban elkészül a híd, nem csak a kapcsolattartás lesz könnyebb, hanem visszaáll a normális állapot.