<p>Hozzászoktunk, hogy mások tanácsait, nézeteit könnyen elfogadjuk, sajátjainkban pedig nem merünk bízni. Ezzel olyan útmutatásoktól fosztjuk meg magunkat, amelyek a nekünk rendelt életúton tartanának bennünket.</p><div> </div>
Az iskolában megszoktunk, hogy megmondják nekünk, mi a helyes, és mi nem az. Elfogadtattak velünk sokféle értékrendet, s ez kényelmessé is tett. Ha baj volt, egyszerűen csak meg kellett kérdezni az okosabbakat, s megvolt a megoldás. Így van ez az iskolai feladatok és a munkahelyi kihívások megoldása terén is. De életünk kihívásainak a kezelése más.
Amíg az anyagi élet dolgainak rendezése során jó és helyes tanácsokat kaphatunk a nálunk okosabbaktól, életünk kérdéseiben megtéveszthetnek mások nézetei. Saját életed rendezésében te vagy a legilletékesebb. Ha másoktól kérsz útmutatást, figyeld meg, hogy nem a felelősségvállalástól menekülsz-e valójában. Másnak az utasítására cselekedni kényelmes, ám nem biztos, hogy a neked rendelt életúton indulsz el vele.
Amikor figyelmes leszel néhány kósza gondolatodra, vagy ötletek pattannak ki a fejedből, vedd észre, hogy azok nem véletlenül ébredtek benned. Elhessegetheted, elnyomhatod őket. Ám mielőtt megtennéd, mérlegeld, hogy nem lenne-e bölcsebb ezeket követni mások véleménye helyett.
Az életed jobbá tételéhez szükséges bölcsesség benned is ott rejlik. Időnként kevésbé fontos, mit gondolhatnak mások. Jobb lehet a saját megérzéseidre hallgatni, még akkor is, ha az ismeretlenbe vezetnek.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.