Hofi, a porcelángyári poéngyáros

A melós szemszögéből

Talán nem is volt magyar humorista, akit úgy bálványoztak volna, mint őt. Persze nem tömjénfüstös, patetikus bálványozásról van szó, hanem arról, hogy Hofélia című darabja ötszáz előadást ért meg, Az élelem bére című pedig ezerötszázat. Ezerötszázszor nyomta le a műsort, és mind az ezerötszáz alkalommal sikert aratott vele. Ennek a sikernek a titka a karakter volt, amelyet Hofi minden alkalommal megbízhatóan hozott: az együgyűnek tűnő gyári munkás alakja, aki próbálja értelmezni a feje fölött zajló vagy éppen nem zajló eseményeket. Na meg persze a pártállam ideológiai gépezetének termékeit. Hofi a munkásosztály tagjának szemszögéből tette közröhej tárgyává a proletárdiktatúrát, és mivel a témában mindenki érintett volt, mindenki tudott nevetni rajta.

Majdnem színész

Eredetileg egyébként színésznek készült, de többszöri jelentkezés után sem vették fel a Színművészeti Főiskolára. Kőbányán lett porcelángyári munkás, és emellett járt Rózsahegyi Kálmán magán színiiskolájába (Sztankay Istvánnal, Sas Józseffel). Az akkor még Hoffman vezetéknevű kezdő színészre Szendrő József figyelt fel, és 1960-ban Debrecenbe szerződtette, a Csokonai Színházhoz. Legnagyobb sikere mindig a fellépések után volt, amikor kiparodizálta a színdarab alakjait, szereplőit. 1963-ban költözött vissza Budapestre, ahol már Hofi Gézaként vállalta első nyilvános humorestjeit. A köztudatba 1968-ban robbant be a Táncdalfesztivál paródiájával, amely a rádió szilveszteri műsorában hangzott el, és amely azonnal országos hírnevet hozott neki. Szenes Ivánnal és Malek Miklóssal több sikeres zenés produkciót készített, Kovács Katival és Koós Jánossal pedig a leghíresebbet, A megalkuvó macskák címűt. Nem csak ezek, de önálló estjei is lemezeken, kazettákon jelentek meg. Volt olyan év, hogy 365 nap alatt 850 előadása volt.

Politikai paródiák

1969-ben Hofi a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, szinte egy csapásra a legnépszerűbb előadó lett, 1982-ig maradt a társulatnál, amelynek vezetője Komlós János volt. Ez a név azért fontos, mert az egykori pályatársak visszaemlékezései szerint ő volt az összekötő ember a rendszerből viccet csináló humorista és a rendszer között. Sas József az RTL Klub XXI. Század című tényfeltáró műsorában 2011-ben beszélt arról, hogy Komlós volt Hofi állandó szövegírója, korábban pedig, a Rákosi-korszakban az ÁVH kihallgató tisztje. Az ő közreműködésével lett Hofiból a magyar politikai kabaré szabad szájú ikonja, afféle fizetett megmondó embere, akinek szabad volt az, ami másoknak nem. Nem egy mondatából lett botrány, de bírálhatta a rendszert, annak vezető képviselőit, baja nem esett. Kádár János pártfőtitkár több alkalommal is személyesen gratulált Hofinak egy-egy műsora után, a sakkozó Kádárt kiparodizáló Hofi-műsort pedig feliratozva még a keletnémet tévé is leadta, amikor a 80-as évek elején Kádár Berlinbe látogatott. Bármennyi is igaz a fentiekből, az kétségtelen, hogy tehetség és meggyőződés nélkül képtelenség lett volna végigcsinálni, amit Hofi Géza végigcsinált, és főleg nem olyan hitelesen, mint ahogy ő tette. A politikai paródiával a rendszerváltás után sem hagyott fel, 2002-es haláláig szinte mindegyik magyar politikusról elmondta a véleményét. Vannak köztük olyanok, akik ma is aktívak, érdemes visszahallgatni a youtube-on, mi mindent lehetett a kilencvenes években büntetlenül mondani bizonyos közéleti szereplőkről, amiknek ma talán már komoly következményei lennének. Ismert poénja az ezredfordulóról. „Póló az egyik szavazópolgáron. A Fideszre szavaztam… Bocsánat…”

Lazítani…

Vérbeli humoristának a komoly pillanatai is humorosak – ez történt, amikor Hofi 1998-ban Kossuth-díjat kapott, a kitüntetés pedig véletlenül kicsúszott a köztársasági elnök kezéből, éppen akkor, amikor próbálta feltűzni. Göncz Árpád pedig Hofival nekiálltak keresni a lepottyant kitüntetést a szőnyegen. Vicces pillanat lehetett, az esetről készült fotók alapján legalábbis. A hivatalos elismerések után Hofi nem lazított, állandó szereplője volt a tévés és rádiós kabaréknak továbbra is.

Szívinfarktus és szemműtét után 2002 februárjában tért vissza a színpadra, és még két hónapig játszott. Budapesten, a Nagymező utcában a Mikroszkóp Színpad épülete előtt szobrot állítottak neki. Hangfelvételein ma is jól szórakozunk, de mit nem adnánk azért, ha meghallgathatnánk a véleményét a jelenlegi politikai helyzetről!…

Nem szerette a gyerekeket?

Kedves, vicces bácsi, a gyerekeket is biztosan szerette. De nem. Állítólag Hofi volt az egyetlen, aki kikosarazta Dévényi Tibort, és nem ment el a Három kívánság című műsorba. Pedig ott aztán tényleg mindenki szerepelt. Persze ez is csak egy mendemonda, egyesek szerint Hofi igenis szerette a gyerekeket, csak nem szeretett együtt szerepelni olyan kollégáival, akiket lenézett. Egyébként Fábry Sándor Esti Showderjébe sem ment el, pedig meghívták.

Hofi mondta…

• A korrupció az, amiből kihagynak.
• világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
• Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
• Felkészültünk a télre. De be kall valljuk, hóra nem számítottunk.
• Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
• Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor...