Gy(n)ásznap

A politikai elemzők nyilván ripityára szedik majd mindegyik kijelentését, én hadd emeljem ki ezt az egyet, amelyikben szintén Donald Trumpra reagált. Idézem: „Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék.”

Vegyük górcső alá e meghökkentő mondat tartalmát.

Szóval, varázsütésre, pusztán egy, bár jelentős személyi változás miatt Amerika lett Orbán Viktor számára a hatalom csimborasszója (mit szólt ehhez Putyin?). A szóhasználat arra enged következtetni, hogy a kormányfő képzeletében az amerikai elnök az Isten helytartójává avanzsált, letaszítva e tisztségből a menekültválság kapcsán egyházi körökben amúgy is „renitenssé” vált pápát. Később, egy másik mondatában Orbán arról beszél, megszűnt az egy központú világ, tehát e két állítása tökéletesen ellentmond egymásnak; de ezt most hagyjuk.

Az a Trump lett a nagy Ő, akinél ellentmondásosabb elnöke Amerikának még nem volt, aki ellen számtalan tüntetést szerveztek, aki ellen jelenleg is több per folyik többek közt adócsalásért, akinek jelentős tartozásai vannak, aki gátlástalanul kizsákmányoló munkaadónak bizonyult, aki nyilvános fellépései alkalmával arrogáns, megbotránkoztató és faragatlan modorú hímsovinisztának mutatkozik.

Az az USA, amely az Unióval egyetemben Magyarország irányítói szemében lassan kezdett az utóbbi években áttolódni az ellenséges oldalra, most az egyik pillanatról a másikra lett a MINDEN. Feledésbe merültek a korábbi kormányközi csatározások, az Obama-adminisztráció kifogásai, amelyekre néha burkoltan, néha nyíltan az volt a válasz: kívülről senki ne beszéljen bele a dolgainkba! Most meg hirtelen hálásak vagyunk az ENGEDÉLYÉRT?! Hát hogy van ez? Nekünk ahhoz engedély kell, hogy önmagunk legyünk?

Nézzük, Orbán szerint mihez is kaphattunk engedélyt a nagy Ő-től, bár biztosat nem tudhatunk, mert nem látunk a fejébe, azt képzel bele, amit akar – és már ez is komoly veszélyeket hordozhat magában a jövőt tekintve.

Egy ember önmagát mindig az első helyre helyezi, ha bevallja, ha nem. Még a Teréz anya lelkületű humanisták is így vannak vele, mert ez a normális. Kivételnek csak az önmagukat feláldozó hősöket lehet tekinteni, akik az emberiség elenyésző hányadát jelentik, és különleges embernek számítanak. Nemzetek esetében nagyon hasonló a helyzet, szerintem számunkra eddig is mi voltunk az első helyen, nem értem, ebben mi változhatna a jövőben. Ezért lesz kritikus a jövőre nézve, mit gondol Orbán, ezentúl mi lesz az, amiben még változtathatunk. Erős a gyanúm, ezt az „engedélyt” az Unió elleni fellépésre fogja használni. Annál is inkább, mert felszólalása a továbbiakban nyíltan Unió-ellenes hangvételű volt, sejteni engedi Magyarország következő külpolitikai lépéseit.

Orbán óriási tévedésben van, amikor úgy gondolja, hogy a nemzeti szuverenitásunk egy részéről való lemondás (belépés az Unióba) végső soron nem a magyar nemzet érdekeit szolgálta volna. Az Unió vitathatatlan pozitív gazdasági hatása, a kapott temérdek támogatás (cserébe, például a cukorgyárak bezárásáért), a magyar polgárok külföldi munkavállalásának lehetősége és úgy általában az életszínvonal növekedése mind amellett szól, hogy helyes lépés volt közösködni az európai államokkal. Az, hogy a gazdasági növekedés nem volt elégséges, hogy a jólét nem érte el a nemzet egészét és a várt szintet, nem az Unió hibája, hanem a hazai kleptokrácia tevékenykedésének eredménye. Magyarán, a fejlesztésekre kapott pénzek javarésze szét lett lopva. Azt ma már mindenki látja, korántsem zökkenőmentes az Unió működése, volna mit jobbítani, de tényleg gyógyítani kell, nem bomlasztani. Továbbá abban sincs igaza Orbánnak, hogy a többes hatalmi gócpontú világ lenne a helyes megoldás, hisz tudjuk, hova vezetett, amikor volt ilyen. A több egyenrangú vagy annak vélt nagyhatalom megléte és a nemzetállamok kegyeikért való küzdelme vezetett előbb a politikai, gazdasági ellentétekhez, aszimmetrikus fejlődéshez, majd ezek folyományaként a háborúkhoz a 20. században.

A történelem arra tanít, az emberiség csak egy királyt tűr meg, ha az Egyesült Államok elveszíti katonai dominanciáját, az végzetes következményekkel járhat. Trump erősebb Amerikát hirdet, ugyanakkor több esetben pont az ellenkezőjét tervezi – egyelőre.

Úgy gondolom, Orbán Viktor beszéde sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint gondolnánk, valóban paradigmaváltást jelent Magyarország politikájában, és az irányultság miatt, úgy gondolom, sajnos kétszeresen is gyásznap volt 2017. január 23-a.