Fantaszták A GRÁL NYOMÁBAN

Hiába, nehéz olyasmit megtalálni, amiről azt sem tudni, hogy néz ki, és mi is valójában. A Grált a leggyakrabban azzal a kehellyel/serleggel/kupával azonosítják, amelyből Jézus ivott az utolsó vacsorán. Egy másik feltételezés szerint nem más, mint az az ecettel teli edény, amelyből egy nádszálra tűzött spongya segítségével a keresztfán függő Jézust megitatták. A legelterjedtebb vélemény szerint ebbe fogta fel a kereszt lábánál álló Arimátiai József a halott Jézus vérét, amikor a katona lándzsájával az oldalába szúrt. De hogy ez tálka volt-e, vagy kupa, senki sem tudja; egy népes tábor azt állítja, hogy Arimátiai József ugyanazt az ivóalkalmatosságot használta, amelyet Jézus emelt ajkához az utolsó vacsorán. De ezzel még korántsem értünk a felsorolás végére, mert vannak, akik a frigyládát, mások azt a tálat tartják a Szent Grálnak, amelyen az utolsó vacsorán elfogyasztott húsvéti bárányt tálalták fel. Sőt van olyan vélemény is, hogy a Grál nem tárgy, hanem eszme: akinek sikerül ésszel felérnie, eljut a megvilágosodáshoz és a tökéletes harmóniához – a teljességhez. És ezzel még mindig nem merítettük ki az összes elképzelést, mi is tulajdonképpen a Grál. Szerepel köztük olyan is, hogy abból a smaragdból készült, amely Lucifer homlokát díszítette, és amely pokolba taszítása pillanatában az Éden földjére hullott. (Wolfram von Eschenbach Parzifalja, a Chrétien de Troyes költeménye nyomán készült német középkori eposz is csodatevő, sugárzó kőnek írja le a Grált.) Mondani sem kell, hogy létezik olyan elképzelés is, mely szerint földön kívüli civilizáció alkotta tárgyról van szó. Grál mindenütt Ennél is elképesztőbb, hogy hány feltételezés létezik a hollétét illetően: az Antarktisz kivételével az összes kontinens számba jöhet, még Amerika is. Pár fantaszta Oak Islandre tippel, ahová, úgymond, a templomosok utódai menekítették, persze a frigyládával együtt, ugyanabba a hozzáférhetetlen aknába, ahová később a kalózok is rejtették a kincseiket. Népesebb tábor esküszik az angliai Glastonbury szokatlan nyugalmat és pozitív energiát árasztó parkjára, a kehely szót a nevében is viselő Chalice Wellre. A legenda szerint Arimátiai József ide menekült üldözői elől, és itt rejtette el a Jézus vérét tartalmazó kelyhet. A közelben álló magaslatot, a Glastonbury Tort a középkori Avalonnak tartják, ahová a legendás Artúr királyt temették, aki a kerekasztal lovagjaival a Szent Grált kereste. Mások szerint Arimátiai József társaival a mai Franciaországban ért partot, tehát a Grál is ott található. Hogy konkrétan hol? Például Montréal de Sos-ban vagy még inkább Montségur várában, ahol egykor a Grállal, de a templomosokkal is összefüggésbe hozott katharok (albigensek) szenvedtek rettenetes tűzhalált, mivel nem tagadták meg a hitüket. Vannak helyek, amelyek azzal dicsekednek, hogy birtokukban van az, ami a Grált oly felbecsülhetetlenné teszi: a Szent Vér, Jézus vére. Franciaországban ilyen Fécamp bencés apátsága, Angliában a westminsteri apátság és a norwichi katedrális, Belgiumban a bruggei bazilika, Németországban Rothenburg ob der Tauber Szent Jakab-temploma. De ez persze mégsem a Grál, amelyet annyian keresnek. Meglepő módon komoly emberek, sőt intézmények is, mint például egy toulouse-i bank, amelynek úgy látszik, sok fölös pénze van. Pedig nem kell keresni, mert megvan – állítják a valenciaiak, és a hivatalos katolikus egyház is hajlik arra, hogy igazat adjon nekik. Az ő verziójuk szerint a Péter apostol által „örökölt” kehely az utódjához került, majd tőle a további korai pápákhoz. II. Sixtus azonban félt, hogy a keresztényüldözések során baja esik a felbecsülhetetlen kegytárgynak, ezért 258-ban, mielőtt maga is vértanúságot szenvedett, Szent Lőrincre bízta, az pedig mártírhalála előtt egy hispániai katonára, aki Valenciába vitte. Ma is az ottani székesegyházban őrzik, évente zarándokok tömegeit vonzza, 1982-ben az oda látogató II. János Pál, 2006-ban pedig XVI. Benedek pápa használta misézés közben. A szakértők a kehely korát kétezer évre becsülik. Torinóban és más városokban is dicsekednek hasonló eredetűnek tartott kehellyel, de a misztikum kedvelői szerint egyik sem az igazi, elvégre a Grál a Szent Vért is tartalmazza. Negyed évezredes fejtörő 2004-ben a világsajtót bejárta a hír, hogy egy brit házaspár el tudta olvasni a közép-angliai StaG ordshire egyik épületének kétszázötven éves feliratát, amelyen már nemzedékek törték a fejüket eredménytelenül. A sikertelen próbálkozók között volt Charles Darwin is. Oliver és Sheila Lawn a második világháború alatt a híres kódfejtő központban, a Bletchley Parkban a németek által használt kódrendszer, az Enigma megfejtésén dolgozott. A titokzatos felirat mindössze tíz betűből áll: D.O.U.O.S.V.A.V.V.M. A házaspár közölte: lényegét tekintve ez a rövidítés azt jelenti, hogy „Jézus mint istenség nem létezik”, és a magukat a templomosok utódainak tekintő Sion szerzeteseitől származik. Nem kizárt, hogy őket bízta meg az üldözött, feloszlatott templomos rend a Grál őrzésével. Már maga az a tény, hogy a felirat StaG ordshire-ben van, arra enged következtetni, hogy a felbecsülhetetlen ereklye is valahol a közelben található. A Lawn házaspár messzemenő következtetései azonban máig nem igazolódtak be. Izlandon is keresik A legfrissebb hír, hogy egy olasz kartográfus, Giancarlo Gianazza Izlandban kutat a Grál után, amely elképzelése szerint egy föld alatti kápolnában rejtőzik. Feltételezését erősíteni látszik, hogy a Grál királyává lett Parsifalról szóló mondának létezik izlandi változata is, és egy legenda szerint 1217-ben nyolcvan „déli lovag” érkezett a szigetre. Bizonyára templomosok voltak, akik azért jöttek, hogy ott rejtsék el a Grált – véli Gianazza. Az olasz térképész nem az első: már Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője is küldött expedíciót Izlandba a Grál felkutatására. Ő maga a spanyolországi Monserrat kolostorában igyekezett a nyomára bukkanni. Hogy miért hajkurászta a zsidók likvidálásán munkálkodó antiszemita egy kétezer éve élt zsidó férfi vérét? Mert meggyőződése volt, hogy aki a birtokába jut, legyőzhetetlenné válik. Még szerencse, hogy nem találta meg.