Sértődés hatására általában dühöt érzünk a másikkal szemben, és rendszerint hibáztatjuk is érte. Egyes emberek szinte semmiért nem bántódnak meg, mások viszont akár aprónak látszó dolgok miatt is rendszeresen. Utóbbiaknak két okuk lehet erre. Próbálj elgondolkodni, rád igaz-e valamelyik.
Egyrészt előfordul, hogy puszta színjátékból tettetjük magunkat megbántottnak. Ha valaki nem talál eszközt környezete befolyásolására, időnként ehhez a taktikához nyúl. Ilyenkor a „sértettnek” segítségére sietnek, bocsánatáért esedeznek, s ezzel „át is adják a hatalmat” neki. Ha valaki nem figyel eléggé, hogyan befolyásolják, gyakran eshet áldozatul az efféle manipulációnak. Érdemes tehát résen lenni, hogy alárendeljük-e magunkat a morcos ember haragjának.
Másrészt megfigyelhetjük, hogy olyankor leszünk ingerültek, ha valaki érzékeny pontunkra tapint. A sértődés leggyakoribb oka az, amikor olyan igazságok kerülnek napvilágra, melyekről mi magunk sem szeretnénk tudomást venni. Általában rosszul érint, ha szőnyeg alá söpört gondjaink felszínre kerülnek. Dühöngés helyett azonban ilyenkor inkább legyünk hálásak a másiknak a segítségért. Az eltemetett gondokat ugyanis érdemesebb megszüntetni, mint az örökkévalóságig magunkkal cipelni. Ha valaki felhívja figyelmünket a nehézségeinkre, tálcán kapjuk a lehetőséget, hogy nekilássunk foglalkozni velük. Ha nekikezdesz az eltemetett problémák megoldásának, egyre nehezebben tudnak majd megbántani.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.