Munkám során gyakran találkozom válófélben lévő szülőkkel. A legtöbbjüket foglalkoztatja, hogyan éli meg ezt az időszakot a gyermekük, és aggódnak, nehogy lelkileg sérüljön. Bizonytalanok a kommunikációt illetően, amely azért sem egyszerű számukra, mert nekik is nehéz érzelmileg a válás.
Minden gyermek esete más, de talán hasznos lehet összefoglalni néhány általános tippet válófélben lévő szülőknek, mit tehetnek ilyenkor gyermekükért:
1. Beszéljenek vele őszintén – közöljék érthetően és tapintatosan, mi a helyzet, milyen változások zajlanak, egyszerű, tényekre összpontosított mondatokkal. A szülő sokat tehet azért, hogy a gyermek biztonságérzete ne gyengüljön, aggodalmai csökkenjenek.
Érzelmileg megterhelő lehet számára, ezért kerüljük a házassági problémák részleteit – megcsalás, anyagi gondok, a másik szülő általunk vélt rossz tulajdonságai, hibáztatás. A nagyobb gyermekeket is kíméljük meg ettől, maradjunk annál, hogy képet adunk a bennünk zajló folyamatról.
2. Amikor a gyermek magától tesz fel kérdéseket a válásról, igyekezzünk őszintén válaszolni, a korának megfelelően. Az őszinte válasz nem mindig jelenti azt, hogy a szülő elmondja a teljes véleményét, és beavatja gyermekét sérelmei összes részletébe. A kérdésekre adott választ mérlegelni kell: ha olyan dolgokat érintene, amelyek úgy gondoljuk, nehezen foghatóak fel vagy nehezen emészthetőek meg a gyermek számára, jobb, ha azt mondjuk: „ezt nem tudom elmagyarázni neked”, vagy: „erről nem szeretnék most beszélni”, vagy: „majd átgondolom, és visszatérhetünk rá máskor”. Ugyanez vonatkozik arra is, ha épp úgy érezzük, hogy nem tudnánk indulat nélkül beszélni a másik szülőről.
3. A gyermekek kérdéseinek megválaszolásakor hasznos segítség, ha előtte megpróbálunk egy pillanatra a gyermek bőrébe bújni, és eszerint felelünk.
4. Fontos szabály, szinte már közhely, hogy a gyermek lehetőleg ne halljon ócsároló, negatív véleményeket az egyik szülőről se, de legalábbis ne rendszeresen. Képzeljük csak el saját magunkat ilyen helyzetben: ha valaki ocsmány dolgokat mondana az édesanyánkra vagy édesapánkra, érzékenyen érintene. A gyermekeknél pedig káros is, nemcsak kellemetlen. Rombolhatja a szidalmazott szülővel való kapcsolatukat, de még az ahhoz fűződőt is, akitől ilyesmit hallanak. Ezenkívül mélyen, tudat alatt érinti az öntudatukat, bizonytalanságot és szorongást kelthet: „ha az, akitől származom, rossz, én is rossz vagyok?” Ha rossz viszonyban válnak el a szülők, optimális, ha valami olyasmit tudnak kommunikálni, hogy: „én nem vagyok ugyan jóban az édesanyáddal/édesapáddal, de te nyugodtan folytathatod a kapcsolatod vele”.
5. Amikor azt a figyelmeztetést hallja a szülő a pszichológustól, hogy ne beszéljen csúnyán volt házastársáról a gyermeke előtt, rábólint, talán egyet is ért vele, de a tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran nem tudnak a kapott tanács szerint viselkedni. Ha valaki úgy érzi, hogy egy ideje már nem képes szinte soha indulat, harag és gyűlölet nélkül beszélni a másik szülőről, keressen fel szakembert – pszichológust, pszichiátert –, akinek segítségével feldolgozhatja érzelmeit. Ezek ugyanis hosszú távon gyermekének is ártanak. Sok szülő saját fájdalmának, veszteségének és a többi, válással kapcsolatos érzelmének feldolgozásával segíthet a legtöbbet, hogy gyermeke is a lehető legjobb lelkiállapotban kerüljön ki a válásból.
6. Hasznos lehet, ha a szülő képes kímélően, tapintatosan beszélni saját érzelmeiről gyermekének, pl. „szomorú vagyok, nehéz ez nekem is, de majd átvészeljük”, stb. Ez segíthet a gyermeknek felismerni saját érzelmeit, és érzelmi szinten támpontot nyújthat bizonytalanságában.
7. Időről időre érdeklődjünk aziránt, hogyan érez gyermekünk, min megy át. Használjuk ki azokat a pillanatokat, amikor látjuk, hogy valami bántja, vagy motoszkál benne. Nem mindig van szükség hosszú beszélgetésre, sokszor elég néhány mondat – az érzés visszatükrözése, megnevezése (pl. „úgy látom, bánt valami”) is elegendő lehet arra, hogy a gyermek érezze: a szülő odafigyel rá. Néha szükség lehet némi buzdításra, hogy „most még nehéz, de majd megint lesz jobb időszak”, „igyekszem, hogy jobb legyen”, stb., vagy arra, hogy biztosítsuk a gyermeket, hogy őt mindig szeretni fogjuk, számíthat ránk.
8. Hogyha nem akar beszélgetni, ezt tartsuk tiszteletben, ne erőltessük.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.