Elvitte az aszály a termést

A tikkasztóan meleg, csapadék nélküli nyár keresztülhúzta a nagy árcsökkentési terveket, most már biztosra vehető, hogy a kukorica, a burgonya és a cukorrépa hozama mélyen alulmúlja a várakozásokat, és a viszonylag jó gabonatermés sem garancia arra, hogy a boltokban kevesebbet fizetünk majd a pékáruért.

Kevés kukorica, drága hús

Búzából és árpából biztosan elég termett, átlagosan 4,5 tonna hektáronként; ez az utóbbi öt év legmagasabb hozama. A búza ára máris 40 százalékkal csökkent, a tavalyi 200-ról 130–140 euróra tonnánként, de a kenyér és a kifli árát ma már nem a gabonatermesztők és a pékek, hanem az üzletláncok határozzák meg. Mivel azok már régóta lefelé nyomják az árakat, sőt a szállítókkal fizettetik meg a szórólapok árát és a reklámköltségeket, a gyártóknak igen kicsi a mozgásterük, a termesztőknek pedig még kisebb. Ráadásul a tavalyi gyönge termés miatt a pékségek szinte mind veszteségesek, ezért sem valószínű, hogy az idei jobb termésen felbuzdulva sokkal olcsóbban akarnák eladni a kenyeret, kiflit. Nyilván maradnak a jelenlegi árak, legfeljebb a lisztet vehetjük majd olcsóbban néhány centtel – és itt véget is ér az árcsökkentésről szőtt álom.

Kukoricából a hosszú forró nyár miatt 30-40 százalékkal kevesebb lesz a vártnál, emiatt főleg a hentesnél számíthatunk magasabb árakra. Stanislav Nemec, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara szóvivője szerint a disznó-, a marha- és a baromfihús is drágább lesz, mert a szlovákiai állomány mindhárom esetben drasztikusan csökkent. „Ma az országban csak mintegy 600 ezer sertést nevelnek, alig negyedét a húsz évvel ezelőtti mennyiségnek. Spanyol és német exportra szorulunk, az ottani tenyésztők kártyáiba pedig nem látunk bele. Tény, hogy az állomány ott is csökkent, ennek következménye, hogy ma a csont nélküli karaj kilójáért 6,50 eurót is elkérnek a szlovákiai üzletekben. Ez mindenképp rekordár, de nem hiszem, hogy őszig több mint tíz százalékkal csökkenne. A hús árát Európában már évek óta az határozza meg, mennyit vásárol fel az ázsiai és az orosz piac. Mi itt nagyon kis játékosok vagyunk, nincs más választásunk, mint alkalmazkodni a feltételekhez, főleg, hogy a hazai termelés negyedét külföldre szállítjuk” – magyarázza a helyzetet Stanislav Nemec.

A krumpli megfőtt a földben

A takarmánykukorica ára nagyban befolyásolja a tejét, ezért felkészülhetünk arra, hogy a vajat, sajtot, tejfölt is drágábban vesszük ősztől. A gazdák már most sem elégedettek a 31 centes literenkénti tejfelvásárlási árral, ezért egyre többen számolják fel a csordákat. Országszerte ma már alig ötszáz tehénfarm működik, tejből is nagymértékben behozatalra szorulunk. Főleg Lengyelországból és Csehországból importálunk, ahol idén nyáron szintén szárazság volt, tehát biztos, hogy nem fogják olcsóbban adni. Érdekes módon azonban a tej árát mégsem a hazai időjárás és a takarmánynövények hozamai befolyásolják a legjobban, hanem az új-zélandi helyzet. Ez az ország a világ legnagyobb termelője ezen a téren, és az ottani mintegy 16 százalékos kiesés az egész világon hatással lesz a tejtermékek árára.

Szlovákiában azt szokták mondani, hogy ha krumpliból terem elég, már nem fogunk éhezni. Nos, idén ebben sem lehetünk biztosak; egyelőre ez a termény is 30-35 centtel drágább, mint tavaly ilyenkor, kilójáért 75-80 centet is elkérnek a piacon, és a nagy németországi árvizek miatt jelentős árcsökkenésre nem számíthatunk. Ott megrothadt, nálunk megfőtt a földben a burgonya nagy része, ezért ha a kései őszi termés jó lesz is, a károkat már nem ellensúlyozza. Ideje felkészülnünk arra, hogy télen több tésztát és knédlit eszünk köretnek, mint krumplit, savanyúságként pedig legfeljebb káposztát szolgálhatunk fel, mert uborkából csak mutatóba termett. Egyedül őszibarackból van több, mint tavaly, de a cukor olyan drága – kedvezményes áron is 90 cent kilója –, hogy már befőzni sem érdemes. Olcsóbb nem is lesz, mert a kevés csapadék miatt cukorrépából is legalább 30 százalékkal kevesebb várható, mint tavaly. Paprikából, paradicsomból idén van elég, az áruk sem túl magas – kb. 1 euró kilója –, de érdekes módon az áruházakban nem a dél-szlovákiai termést árulják, hanem morva- és spanyolországi importot. És ha hamarosan nem jön egy kiadós eső, még csak borba se fojthatjuk a szűk esztendő miatti bánatunkat, mert a szőlőszemek is a tőkéken száradnak meg. Némi vigaszt legfeljebb az adhat, hogy barackpálinkából lesz elég…

Mézből is kevesebb várható

Mézből is mintegy harmadával kevesebb lesz idén, mint tavaly; az árak akár a tavalyiaknak a másfélszeresére is emelkedhetnek. Az ok abban keresendő, hogy a tél után rögtön nyár következett, a méhek még gyengék voltak, és rosszul viselték a gyors változást. A legyengült állomány nem bírta összegyűjteni az áprilisban egyszerre kivirágzó fákon összegyűlt nektárt, és mire megerősödött volna, újra esni kezdett. A csapadékos, hűvös májust a júniusi áradás követte, a víz sok kaptárt is magával vitt, ahol pedig megmaradtak, ott a szúnyogirtás mérte a végső csapást a méztermelőkre. A méheket be kellett zárniuk, ezért a jól termő akácból és repcéből sem gyűjthettek eleget. Az előrejelzések szerint csak erdei mézből várható átlagos termés.

Többnyelvű felirat a cukorkán

Jövőre egy új EU-rendelet miatt is növekedhet az élelmiszerek ára, mert a legkisebb nyalókán is több nyelven fel kell feltüntetni az összetevőket, adalékanyagokat, energiatartalmat, gyártót, szállítót, szavatosságot. Mindez a rágógumira és a kenyérre is vonatkozik. Amelyik terméknek a csomagolására nem fér el a rengeteg felirat, vagy amelyiket egyszerűen nem csomagolják, ahhoz szórólapokat kell mellékelni. A vásárló tetszés szerint tehet a kosarába egy kifli mellé egyoldalnyi szöveget akár több példányban, mert az árát úgyis megfizettetik vele. A Szlovákiai Édesség- és Tartóspékáru-gyártók Szövetségének titkára, Jozef Kočan szerint teljesen feleslegesen, mert ezeket az információkat a vevők nagy része egyáltalán nem olvassa. „Amíg ilyen a gazdasági helyzet, vásárláskor az egyetlen szempont az ár marad. A minőség és az energiatartalom olyan luxusadat, amelynek a nyomon követését csak a jól szituáltak engedhetik meg maguknak, a többi vevőt egyetlen felirat érdekli: az árcédula” – mondja Kočan.

Mi a hazai termék?

A kormány szándéka szerint 2020-ban már az élelmiszerboltok kínálatának 20 százaléka hazai termék lesz. Ezt a törekvést kívánja elősegíteni az a rendelet, amelyen most dolgoznak a mezőgazdasági minisztériumban, és amely a „valódi szlovák” élelmiszer fogalmát lesz hivatott meghatározni. A feladat egyáltalán nem könnyű, mert ma sok gyártó csak azt tünteti fel, hogy termékét Szlovákiában vagy az EU-ban állította elő. A szaktárca elképzelései szerint szlovák élelmiszernek a jövőben csak az a termék lesz tekinthető, amelyet itt termesztettek, tenyésztettek, ejtettek el vagy gyűjtöttek – utóbbi például a tojásra vagy gombára értendő. A rendelet figyelembe veszi azt a körülményt, hogy sok élelmiszerbe olyan adalékanyagot is tesznek, amelyet nálunk nem lehet előállítani. A szlovákiai termék címre pályázó élelmiszer legfeljebb negyedrészben tartalmazhat ilyen adalékanyagokat, és a gyártási folyamatnak teljes egészében itt kell lezajlania. Ott, ahol ez az arány objektív okokból nem tartható meg, minden adalékanyagot és a származási helyét pontosan fel kell tüntetni a csomagoláson. A szlovákiai termék minősítést egy erre a célra létrehozott minisztériumi bizottság fogja jóváhagyni.