Elhunyt Fukári Valéria

Akik olvasták napilapunk, az Új Szó egykori Családi Kör mellékletét, jól emlékezhetnek rá nagy igénnyel megírt, közkedvelt sorozata, a Főúri családi körök által is. A Vasárnapnak 2010. február 3-án volt a vendége, 75. születésnapja apropóján, amikor szülőhelyével, munkájával kapcsolatban megvallotta: „A múlt kitörölhetetlen. A kutatómunka pedig azt adta, hogy évszázadok közt kalandozok, s emiatt rengeteg adat terheli az agyamat. Talán ezért van az, hogy ha például főzök valamit, a receptet, legnagyobb sajnálatomra, szinte azonnal »kiköpi« az agyam.” Mostantól mindent megtalál benne. Korunk kiemelkedő filológusa, irodalom- és művelődéstörténésze hetvennyolc éves volt.
Pozsonypüspökin született és élt; a fővárosi községhez és magyar közösségéhez nemcsak érzelmileg kötötték szoros szálak, e kötődésnek munkásságának több részterületében is nyoma van. Az 1968-at követő politikai átrendeződés miatt korlátozták publikációs tevékenységét: ettől kezdve váltak munka- és életterületévé a levéltárak. Érdeklődése homlokterében a művelt polgári világ kialakulása, a magyar történelem és irodalom nagyjainak értékteremtő magatartása, szellemi teljesítőképessége s ezek forráskutatása állt. Önálló kötetei: Egy régi alma mater. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiai akadémia utolsó negyven éve 1882–1923 (Pozsony, Kalligram, 2003), Felső-magyarországi főúri családok. A Zayak és rokonaik 16–19. század (Pozsony, Kalligram, 2008), Visszatekintés. Válogatott cikkek, kritikák, vallomások, tanulmányok (Dunaszerdahely, NAP Kiadó, 2010). Minden művének nagy és rendkívül pozitív visszhangja volt, szakmai berkekben a napisajtóban megjelent írásait is figyelték és számon tartották. Utolsó befejezett tanulmánya, mely Schöpflin Aladár családtörténetét tárja föl, a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei első számában jelenik meg. Gazdag és árnyalt tudós pályát mondhat magáénak, Dobossy László és Rákos Péter után egy újabb európai nagyságú tudóssal lettünk szegényebbek. Akik személyesen láthatták-hallhatták őt, megtapasztalhatták, ami írásainak is jellegzetessége volt: az alázat, a derűlátás, a nyitottság és egy jobb jövőbe vetett hit. A genealógiai megalapozottságú hit, mely szerint a tudás és a műveltség egyéneken, családokon, nemzetségeken át hagyományozódik a folytonos tanulás által. Amit egyik tanulmányában Krammer Jenőről írt, az őrá, a múlhatatlan emlékű Fukári Valériára is teljességgel illik: „Az európai diák hisz a kultúrában, melynek teremtő, megtisztító és kialakító ereje szétoszlatja a kortárs látószögében még összefolyó káoszt, tanul, megfigyel, lépést tart, lelkiismeretével ellenőrzi ítéleteit, így halad előre, és legjellemzőbb ismertetőjele, hogy soha senkivel és semmivel nem elfogult: Nincs előítélete!”