Élet a Lingó és a Pilis alatt

Szentes (Svätuše) a Felső-Bodrogköz szívében fekvő református magyar falu. Magyarországon található névrokonától való megkülönböztetésül Bodrogszentesnek is nevezik. A két település közt jókora a különbség, mert mint Liszkai Gusztáv polgármester nevetve mondja, a testvérváros harmincezer lakost számlál, míg Bodrogszentes ezret. „De mi már 1200-ban is ezren voltunk” – teszi hozzá.

Növekvő munkanélküliség
A polgármester, aki második megbízatási időszakát tölti a községben, közli, hogy a gazdasági válság előtt 35 munkanélkülijük volt, napjainkban viszont 135, a munkaképes lakosság legalább harminc százaléka. A lakosság jelentős része idős, hiszen a szocialista iparosítás éveiben innen is elköltözött egy nemzedék, főleg Királyhelmecre, s most hiányzik. Ma is van egy réteg, amely a munka után elvándorol, de mostanában szerencsére egyre több elszármazott gyermek költözik vissza, ezért nem sok üres telket találni a faluban. Már csak azért is így van, mert a lakatlan házakat az önkormányzat igyekezett felvásárolni, s vagy lebontotta, vagy értékesítette őket. Így jó érzékkel tudták megválogatni, kit engednek be a faluba.
„Hála istennek, több ügyes kisvállalkozó is van nálunk, és ez jó jel – mondja a polgármester. – Van egy nagy zöldségraktárunk, most nyílt egy húsüzlet, amelynek vágóhídja is lesz, üzemel a kőbánya, a szövetkezet, vannak üzleteink, fuvarozóink. Ezek az emberek itt laknak, itt fogják korszerűsíteni házukat, alakítani a faluképet, gyermekeik itt járnak iskolába. Egyrészt szerencsések is vagyunk, jó a fekvése a településnek: erre vezet a főút, s ha valaki utazni akar, nem kell menetrendet néznie, elég, ha kimegy, és fél órán belül biztosan jön autóbusz. Ráadásul szorgalmas nép lakik itt, senki sem várja a postást, hogy hozza a segélyt, és nem látszik senkin, hogy munkanélküli.” A határban napkollektorok állnak. Ez adóbevételt és szponzorálást is jelent az önkormányzatnak.
Liszkai Gusztáv nem rejti véka alá elégedetlenségét sem. „A válság előtti években a költségek leszámítása után minden évben maradt másfél-kétmillió koronánk fejlesztésre. Most csak annyi pénzt kapunk, hogy éppen a fenntartásra elég. Nekünk még telik az egész éjszakai közvilágításra, de vannak községek a környéken, ahol csak este világítanak. Még meg tudjuk venni, ami az iskolába vagy a közmunkákhoz kell, de fejlesztésre már a pályázati önrészt is keserves előteremteni. Ezzel a finanszírozással a kormány veszélyes helyzetbe sodorja a településeket.”

Megújult templom
A honfoglalás kori település most is gyönyörű, többször átépített temploma már az 1200-as évek elején fennállt, s ma a község legnagyobb kincse. Nem csoda, hogy sokat áldoztak rá, tatarozása több mint egy évtizeden keresztül zajlott. Liszkai Gusztáv, aki egyébként gondnoka a szentesi egyházközségnek, elsorolja, hogy először a templom tetőszerkezetét konzerválták (a Teleki László Alapítvány segítségével) Kicserélték a sérült gerendákat, s az épületet cseréppel, a tornyot Kárpátaljáról hozott fazsindellyel fedték (Szlovákiában ilyet sehol sem készítenek). Az egyedi kazettás mennyezetet gomba támadta meg, és a tetőzet cseréje után egyre nagyobb károkat okozott a faszerkezetben. A restaurálás befejezéséhez a szlovák kulturális minisztériumtól, valamint a kormányfőtől kértek és kaptak segítséget. Miután a deszkalapok visszakerültek a helyükre, a szakemberek a templombelső felújításához is hozzákezdhettek, majd a külső burkolat javítása és festése következett. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően a bejáratok restaurálására 10 ezer eurót fordíthattak. A további munkákra újabb pályázatokat dolgoztak ki, így már csak két ablak cseréje van hátra.
Miközben kívülről-belülről megcsodáljuk az épületet, s a parókia mellett megtekintjük a kisebb egyházi kiállításul is szolgáló takaros gyülekezeti termet, a polgármester elárulja, hogy télvíz idején, ha nagy hideg van, az utóbbiban tartják az istentiszteletet, s a fiataloknak is helyet ad. Idén, hála a bőkezű szponzoroknak, csaknem száz gyermek tölthette itt napjait a nyári táborban. A gyülekezetnek egyébként májustól Szopó Ferenc személyében új beiktatott lelkipásztora van. A templom mellett van a takaros temető, amelynek különlegessége, hogy az országban egyedül itt láthatunk kőből készített fejfákat. Egyik-másik fejfa megvan kétszáz esztendős.
Útba ejtjük a község tufába vájt borospincéjét is. Ezt valamikor a szövetkezet használta, annak transzformációja után az önkormányzat vette használatba. A falunak ezzel is tervei vannak, idővel új hordók (és bor) kerülnek bele, bár egy-egy tárgyalásnak, találkozónak ma is kellemes környezetéül szolgál. „Bár nem tartozunk a Tokaji-hegység körzetébe, a lakosság jó borokat készít nálunk. Kétfélét, mert a határ egy része tufás, kötött talajú, más része homokos. Ezért is van a községben ma is kőbánya és homokbánya. A szőlőt, sajnos, ma már lehetetlen értékesíteni, így a helybeliek inkább saját fogyasztásra készítenek bort, amelyet azonban értékesebbnek tartanak, mint a szomszédban vásároltat.

Kicsiny, de fontos iskola
A kis községnek tavaly sikerült európai uniós pályázaton támogatást nyernie új járdák építésére, s fel tudta újítani a falu közepén álló parkot, játszóteret is létesített benne. Utóbbinak nemcsak a helyi szülők és gyerekek örülnek, hanem a környékbeliek is szívesen látogatják. A park közepén álló, 1938-ban emelt, első világháborús emlékművet rossz állaga miatt márványból újraépítették, a tetején álló turulmadarat egy vállalkozó ajándékozta a községnek; de felújították a ravatalozót, a futballpálya öltözőjét, a művelődési házat is. Ugyancsak új tetőzetet kapott a helyi kisiskola, idén az ablakokat is kicserélték. Ezeket önerőből és kisebb pályázatokból végezték el, mert az európai uniós pályázati feltételek között szereplő kétszáz gyermek helyett húsz nebuló tanul a szentesi iskolában. Jövőre már csak a külső vakolás, szigetelés maradt, s két-három évtizedre megoldották az iskola és az óvoda kérdését. Szerencse – mondja a polgármester –, hogy a kettő egy épületben van (az óvodába is húsz gyerkőc jár), ez a költségek szempontjából nem mellékes. Az 1–4. osztályos alapiskolában két összevont osztályban folyik a tanítás, s bár Királyhelmec alig öt kilométerre fekszik, a szülők többsége ide járatja gyermekét. Emellett aktívak, és szívükön viselik az iskola sorsát.
A tervek között a polgármester megemlíti, hogy szeretnék rendbe tenni a patakmedret, kicserélni a hidat, falumúzeumot is megálmodtak, amelyhez már kinézték a házat, a helyi utakat felújítását is tervezik. Ehhez készek a pályázatok, csak a kiírásra várnak. S hogy a szentesiek szórakozni is szeretnek, tanúsítja, hogy minden évben megtartják a falunapo(ka)t – már az ötödik éve háromnapos rendezvénysorozat (sportnap, gulyásfőző verseny, szabadtéri koncert, református istentisztelet, kulturális műsor, utcabál stb.) –, s hogy az aktív tömegszervezetek egymás után tartják rendezvényeiket (anyák napja, nyugdíjasnap, maszkabál, óvodabál, iskolabál, vadászbál stb.). A település történetéről sokat lehetne írni. Hely híján említsük meg, hogy Papp György, a falu szülötte tavaly pazar kötettel, alapos helytörténeti munkával lepte meg a szentesieket. Akik büszkén tartják számon azt is, hogy itt született Kulcsár Ferenc, a költő.