Egy zűrös tanév véget ért – mit ígér a következő?

Több gyereket az osztályba

Az első nagy ötlete, amely nemcsak a pedagógusoknál, hanem a szülőknél is kiverte a biztosítékot, az volt, hogy az alapiskolai osztályokban növelni kell a létszámot. Az alsó tagozatosokban 28 gyermek lehetne (eddig elsőben 22, másodiktól negyedikig pedig 25 volt engedélyezve), a felső tagozaton pedig 28-ról 30-ra emelték a felső határt, ráadásul a szeptembertől érvényes törvény szerint szükség szerint még a törvényben meghatározott keretszám is növelhető hárommal. Így az alsó tagozaton akár 31, a felsőn pedig 33 fős osztályok is lehetnek. Mivel egyre kevesebb a gyermek, az intézkedésre nyilvánvalóan nem azért van szükség, hogy mindenkit beiskolázhassanak. Csakis egyetlen dolgot jelenthet: a kisiskolák megszüntetését és összevonását, amely elsősorban bennünket, magyarokat fog érzékenyen érinteni. A pedagógusok dolgát ugyancsak megnehezíti, főleg azokon a vidékeken, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek. Huszonöt olyan nebulót megtanítani írni-olvasni, aki hatéves koráig nem tartott ceruzát a kezében, és egy mesét sem hallott, éppoly emberfeletti vállalkozás, mint kordában tartani harminc kilencedikest, de ezt csak az tudhatja, aki próbálta. A minisztériumi hivatalnokok biztosan nem, ezért körülnézhettek volna azokban az országokban, ahol az oktatás jól működik. A példaképnek tartott Finnországban például 19,4 az átlagos osztálylétszám, Csehországban 19,9, Ausztriában csak 18,00, az EU-ban 19,8, de még az OECD átlag is csupán 21,2. Hogy Čaplovičék milyen szempontok alapján jutottak el a 28-hoz és 30-hoz, nem hozták nyilvánosságra, de sejteni lehet, hogy az egésznek több köze lehet az iskolák finanszírozásához, mint az oktatás színvonalának emeléséhez. Ebbe a kategóriába tartozik az az elgondolás is, hogy költségmegtakarítási céllal egyesíteni kellene a kisközségekben működő szlovák és magyar kisiskolákat. Erre a múltban volt már példa, és az összevonással szinte minden esetben a magyar iskolák jártak rosszul – nincs okunk feltételezni, hogy a közösködés ezúttal a mi javunkat szolgálná.

A polgármester döntene

Hasonlóan meredek elgondolás az is, hogy, hogy ezentúl nem a szülők dönthetnék el, melyik iskolába küldik gyermeküket, hanem az állandó lakhelyük szerinti községi hivatal. Kivételt csak az egyházi, magán- és speciális iskolák képeznének, az állami alapiskolákat illetően megszűnne a választás joga. Úgy hírlik, ez a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása lobbitevékenységének köszönhető, mert a polgármesterek azt szeretnék, ha a helyi lakosok az ottani önkormányzat által fenntartott iskolákba járatnák gyermekeiket. Ez szép gondolat ugyan, csak épp a szabad iskolaválasztás elvével, sok szülő időbeosztásával és valljuk be, némely iskola színvonalával és lehetőségeivel is összeegyeztethetetlen.

Nyilvánvalóan a polgármesterek sugallatára született az a javaslat is, hogy a jövőben ők döntenének az iskolaigazgatók kinevezéséről és leváltásáról. Jelenleg az oktatási intézmények vezetőit az iskolatanácsok választják, ezeknek az adott tanintézet pedagógusai és nem pedagógus alkalmazottai s az önkormányzat, valamint a szülők képviselői a tagjai. Az oktatásügy állapotáról és céljairól a szaktárca által készített jelentésben viszont az áll, hogy sokkal nagyobb jogkörökkel kell felruházni a fenntartókat, mert jelenleg az iskolaigazgatók és polgármesterek együttműködése sok helyen akadozik. Tény, hogy ha a polgármester a saját emberét nevezi ki a helyi iskola élére, az együttműködés felhőtlen lesz, de nem biztos, hogy ez elég az üdvösséghez. Az iskolaigazgató dönt ugyanis a pedagógusok felvételéről, az oktatási programokról, valamint a költségvetés jelentős részének felhasználásáról, és ezeknél más szempontokat is figyelembe kellene vennie, mint a polgármester érdekei.

Idegen nyelvek helyett több matematika

Az egykori SNS-es oktatási miniszter, Ján Mikolaj reformja kérészéletűnek bizonyult: alig öt év múltán Čaplovič mindent meg akar változtatni. Eddig az idegen nyelveken volt a hangsúly, most a matematika és a természettudományi tantárgyak viszik a prímet. Azt, hogy az állami tantervet mennyire dolgozzák át, még nem tudni, de a pedagógusok azt remélik, hogy legalább azokat a Mikolaj idejében elkövetett hibákat kijavítják, amelyek miatt az egymásra épülő tantárgyak nem voltak összhangban. Fizikából például sokkal hamarabb vettek olyan anyagot, amelynek megértéséhez bizonyos matematikai ismeretekre lett volna szükség, mint hogy matematikaórán eljutottak volna az adott témáig. Ugyanez a történelem és irodalom kapcsolatában is gyakran előfordult.

Az állami pedagógiai intézet által nyilvánosságra hozott új oktatási minimum szerint a nyelvek közül csak a szlovákot tanítják majd az eddiginél nagyobb óraszámban, mert „az anyanyelv elsajátítása minden más tantárgy megértésének is alapfeltétele.” Kérdés, hogy a nemzetiségi iskolákban is az anyanyelv oktatását erősítik-e, vagy inkább az államnyelvét. Más tantárgyak óraszámai nem csökkennének, de az eddiginek csak a fele lenne azoknak az óráknak a száma, amelyekkel az iskolák szabadon rendelkezhetnek. Az új koncepcióból már hiányzik a második idegen nyelv, pontosabban választhatóvá válik. Az első idegen nyelv ajánlottan az angol lesz, ahol az iskola mást választ, ott másodikként kötelezően fogják tanulni. Az egész intézkedésben a pedagógusok szerint az a legabszurdabb, hogy az állam milliókat költött nyelvtanárok képzésére, most pedig nagy részük feleslegessé válik. Valószínűleg ez lesz a sorsa a több tízmillió euró ráfordítással nyomtatott tankönyveknek is, mert nehezen elképzelhető, hogy a mostani kormányban senkinek sincs barátja ebben az üzletben, aki majd szépen megnyeri az új könyvekre kiírt pályázatot.

Mindenki tanuljon szakmát

Mivel Čaplovič vesszőparipája a kétkezi mesterségek elsajátítása, több lesz a képzőművészeti nevelés, és a felső tagozaton újra bevezetik a munkára való nevelést. A gond csak az, hogy senki sem tudja, mit fognak csinálni az órákon a tanulók, mert az iskolai műhelyeket évekkel ezelőtt felszámolták, nyelvi vagy számítógépes tantermekké alakították. Esztergapad, gyalu ma már sehol sincs, és az is kétséges, hogy pont ezek hoznák meg a gyerekek kedvét a szakma tanulásához. Pedig a jövőben inkább a szakmunkásképzőket kívánja támogatni a kormány a gimnáziumok és szakközépiskolák ellenében. Gimnáziumba ezentúl csak legfeljebb 2,0-es szakközépiskolába pedig 2,75-os átlaggal lehet bekerülni; aki nem üti meg ezt a mércét, mehet szakmát tanulni.

Az elképzelések szerint meg is tanulja, mert a tanintézetek műszaki felszereltségére vonatkozóan új szabályzatot ad ki a tárca, és 88 millió eurós EU-támogatással olyan programot indít, amely a szakiskolák és leendő munkaadók, vagyis a cégek együttműködését hivatott biztosítani. A megyei fenntartású középiskolákba felvehető elsősök számát a megyei önkormányzat fogja megszabni – a szaktárca ettől várja, hogy a képzés a munkapiac igényeihez igazodik, és akik elvégzik az ilyen iskolát, mind el is tudnak helyezkedni. A sok szép terv Dušan Čaplovič szerint a 2015/16-os tanévben válik valósággá, akkor, amikor a pedagógusok már az átlagbér 1,2-szeresét, vagyis havi ezer eurót fognak keresni. Annak, hogy az ígéret teljesüljön, reális az esélye, mert a tanárok bérének emelésével a közvélemény is egyetért, és mint tudjuk, 2016-ban választások jönnek. Utánuk pedig az új miniszter majd megint kitalál valami újat.