Egy likőrgyáros kerékpáros

Ha az ember egész nap a billentyűzet fölött görnyed, ügyfelekkel tárgyal, világhálón honlapot fabrikál, reklámot készít, mindenképpen ajánlatos valami olyan tevékenység, amely ellentétes a mindennapi munkával. András néhány éves kísérletezés, utánaolvasás, laboratóriumi pontosságú keverések után ma már nagy élvezettel és örömmel készíti saját recept alapján kiváló likőrjeit, nem csak meggyből.

„Nagyon édesszájú vagyok”

Nem éppen nyárias már az idő, Boros András mégis kerékpáron érkezik. Zsebében egy kis csatos flaskóban a legújabb készítménye, egy nagyon natúr ízű, de nagyon finom feketeribizli-likőr. Egy kis kóstoló, hogy ne csupán beszéljünk egy érdekes szenvedélyről és eredményéről. Megkóstoltam. Higgyék el, nagyon finom. Volt. Ugyanis maradéktalanul elfogyott! Mikor arról kérdezem Andrást, miért kezdett el likőröket készíteni, nevetve meséli: „Nagyon édesszájú vagyok, most ehhez még itt van az ülőmunka is, szóval ezért járok a lehető legtöbbet biciklin. Ez volna az egyik szenvedély; de biciklin sokan járnak, ez nem annyira meghökkentő. A likőrök készítése érdekesebb. Hogy miért fogtam bele saját recept kidolgozásába és saját likőr készítésébe? Mert szeretem az ilyen rafinált, finom, édes italokat, és mindig is izgatott a kérdés: hogyan készül, meg tudnám-e csinálni? Szeretem a hasamat, imádok finomakat enni és inni, s persze, mint általában az olyan emberek, akik szeretnek jókat enni-inni, én is kísérletezni kezdtem. A családi hagyomány és recepttár őrzi egy sűrű és ellenállhatatlan ízű meggylikőr receptjét. Már évtizedek óta mindig ugyanolyan az íze. Én nem szeretem és soha nem is szerettem a tömény italokat, ha választhatok, akkor inkább édes likőröket iszom, kóstolgatok. Nem szabad lenézni, alábecsülni ezt az italfajtát. Olyan nedű, amely nem keverék, de amelyet mégsem erjesztéssel vagy lepárlással készítenek, hanem gondos keveréssel, ízek és összetevők arányainak szigorú megtartásával születik. Az igazi, jó likőrben mindig a gyümölcs eredeti íze, színe, aromája a domináns, a szesztartalom tulajdonképpen oldószer és hordozóanyag. Finom és emlékezetes likőrhöz jó minőségű, hibátlan és érett, egészséges gyümölcsre, némi cukorra, vízre és finomított tiszta szeszre van szükség. A likőrök szesztartalma általában húsz százalék szokott lenni. Ez az a mennyiség, amely nem nyomja el, hanem gondos keverés és adagolás után inkább kihozza a gyümölcs ízét.

Mézes grépfrút

Boros András évekkel ezelőtt kezdett el foglalkozni finom italok készítésével. A sokszor hétpecsétes titokként őrzött likőrreceptek alapján előállított védjegyes itókáknak és gyógynövényekből kevert gyomorkeserűknek ma is van keletjük, aperitifként nagyon népszerűek. Akik Boros András barátai közül már megkóstolták az általa készített finomságokat, állítják, hogy bármelyik híres szeszfőzde vagy gyártó termékeivel felveszik a versenyt. „Van most egy érdekes kísérletem, amely egyelőre megosztja a kóstolgatók táborát. Egy mézes grépfrútlikőrt próbáltam meg kikeverni, amelynek szerintem nagyon izgalmas az ízvilága. Ez nem egy orangecello vagy limoncello, amelyekbe nem a gyümölcshús, hanem csak a feldolgozott, előkészített citrushéj kerül, hanem ténylegesen a grépfrút húsából, némi kiváló minőségű méz, kellő mennyiségű víz és finomított, hígított tiszta szesz hozzáadásával készül. Nekem kifejezettem ízlik, de még teszteltetem a fogyasztókkal. Az idei feketeribizli-, áfonya- és málnalikőrök eddig osztatlan sikert arattak. El is fogyott a készlet” – mondja mosolyogva.

Nagy divatja van a kézművessöröknek, a saját receptű italoknak. Nem olcsó dolgok ezek, munkaigényesek. „De szerintem a tömegesen gyártottaknál sokkal finomabbak. A család és a barátaim várják őket. Keverek, kísérletezem tovább! Egészségünkre!” – mondja András az idei feketeribizli-likőr kóstolgatásakor.

Hivatali akadályok

Egy ideig azon is gondolkodott, mi lenne, ha kicsiben, évi néhány száz liternyi mennyiségben piacra dobná saját recept alapján kevert likőrjeit. El is kezdett érdeklődni, mi volna ilyen esetben a teendő. Aztán gyorsan ráébredt, hogy ez az álma sajnos kivitelezhetetlen. „Gondoltam, nem lesz akkora gond, hogy ne tudjam megoldani. Tévedtem. Először a vám- és pénzügyőrségnél érdeklődtem, mi a hivatalos elvárás. Ott kicsit furán mosolyogva fogadtak, majd azt tanácsolták, forduljak a mezőgazdasági minisztériumhoz. Ez a szaktárca adja ugyanis ki az elsődleges engedélyt bármiféle kereskedelmi forgalomba hozandó szeszes ital készítéséhez a gyártóknak. A bor és sör más elbírálás alá esik, azokhoz ilyen engedély nem szükséges. Ahhoz viszont, hogy szeszesital-gyártó legyek, lehessek, körülbelül 670 ezer eurós alaptőkével kéne rendelkeznem; na és itt meg is állhatunk. Ha volna is ekkora tőkém, még ott lenne a tisztiorvosi szolgálat, az adóhivatal meg egyéb hivatalok, amelyeknek további elvárásaik vannak. Hát így nem lett és valószínűleg nem is lesz saját márkanév alatt futó likőröm, az most már biztos. De azért szeretettel és kíváncsian kísérletezek tovább, hogy a barátaim, családom számára finom italokat készítsek, még ha csak néhány litert is.