Egy asszony meg a titka

Gyerekeik előtt, főleg ez utóbbi esetben, eltitkolták apjuk kilétét, sőt a múlttal, a háborúval sem akartak foglalkozni. Az „apátlan nemzedékről”, a háborús gyerekek identitásválságáról szóló film forgatókönyvét a rendezőnő állandó munkatársaival, Pataki Évával és Jancsó Zoltánnal írta.

„Magyarországon nincs intézmény, amely ezzel a ténnyel foglalkozna – mondja Mészáros Márta, aki olyan alkotásokkal lett világszerte elismert filmrendező, mint a Kilenc hónap, az Ők ketten, az Örökbefogadás vagy a Napló-trilógia. – Egyetlen szociológusnő végez kutatásokat e téren, de ő sem az államtól, hanem egy civil szervezettől kap támogatást. Szerinte több mint 200 ezer ember él Magyarországon, aki így vagy úgy érintett ebben a kérdésben. Nők, gyerekek, családok.”

Ausztriában, ahol a szovjetek nem voltak olyan hosszasan, a tartományi adatok 1946 és 1953 között vagy 8 ezer „katonagyerek” születéséről beszélnek. Dr. Barbara Stelzl-Marx, a téma elismert kutatója szerint ennél valószínűleg sokkal nagyobb a szám, a vér szerinti apák a legtöbb esetben ismeretlen személyek, az erőszakból született gyerekek pedig a titoktartás miatt nevelő- vagy nagyszülőknél nőttek fel, sokszor vidéken.

„Nálunk arra is van több példa, hogy ha egy itteni lány beleszeretett egy szovjet katonába, az anyja kitagadta, a katonát pedig maguk az oroszok statáriummal kivégezték – meséli Mészáros Márta. – Az oroszok nagyon kemények voltak. Vagy azonnal meghozták a halálos ítéletet, vagy a gulagra küldték az illetőt. Ne legyen kapcsolat – ez volt a parancs. Szovjet katona ne vegyen feleségül magyar lányt. Erről a kérdésről furamód még a rendszerváltás után sem beszéltünk. Mátyásföldön például rengeteg szovjet katona volt, de csak azzal a feltétellel hagyhatták el a laktanyát, hogy nem utaznak Budapestre. Egyszerűen nem láthatták azt az életformát, nehogy olyan információkat vigyenek magukkal a leszerelésük után, amelyekre a szovjeteknek nem volt szükségük. Barbara Stelzl-Marx vaskos könyvet írt erről a témáról. Megtanult oroszul, Moszkvában bejutott abba az irattárba, ahol fontos kutatásokat végzett ez ügyben.”

Az Aurora Borealis – Északi fény nem csupán azoknak a magyar nőknek állít emléket, akik a szovjetek áldozatául estek. A film két főhőse közül az egyik, Mária (Törőcsik Mari) az ötvenes években disszidált, Bécsben telepedett le, és már időskorában, a férje halála után tér vissza magyar falujába. Lánya, Olga (Tóth Ildikó) továbbra is Bécsben él, egy ottani ügyvédi iroda jó nevű munkatársa.

„Mária, még 1955-ben beleszeret egy félig arisztokrata, félig osztrák fiúba, s mivel nincs messze tőlük a határ, megpróbálnak átszökni Ausztriába – folytatja Mészáros Márta. – Törőcsik Franciska játssza a fiatal Máriát, a szerelmét pedig Wunderlich József. A fiút lelövik a határon, a lányt pedig négy orosz katona megerőszakolja, majd feldobják egy teherautóra, és elindulnak vele Bécs felé. Útközben a lány megszökik tőlük, és elmegy arra a címre, amelyet a szerelmétől kapott, annak osztrák unokatestvéréhez. Edit a szovjet zónában lakik, papírokat szerez Máriának, és mély barátság szövődik köztük. Edit egy orosz katonába szerelmes, ez lesz az egyetlen konfliktus köztük. Mária fél, és gyűlöli az oroszokat, Edit rajongva szereti a párját, hozzá akar menni feleségül. Közben kiderül, hogy mindkét nő állapotos. Máriának nem kell a gyerek, Edit boldog kismama. Még mielőtt Edit elindulna eltűnt szerelme után, Máriára hagyja kislányát, Olgát. És itt jön a szörnyű csavar. Amikor a szovjet titkosszolgálat két ügynöke el akarja vinni Edit gyermekét, Mária a gyönyörű ferde szemű gyerekét adja nekik, és a sajátjaként neveli fel Olgát.”

Olga sokáig semmit sem sejt, de amikor „anyja” kórházba kerül, egy fotó alapján rádöbben, hogy hatalmas titok lappang a múltban, és hogy megfejtse, nyomozni kezd.

„Ezzel a jelenettel kezdődik a film – jelzi a rendezőnő. – Mária a magyar faluban kap egy cirill betűs levelet, amelyből megtudja, hogy egykori barátnőjét, Editet kémkedés gyanújával kivégezték. A hír annyira felkavarja, hogy kórházba kerül, ott mondja el később Olgának, hogy bár saját lányaként nevelte fel, és imádja őt, egész életében attól szenvedett, hogy lemondott a saját gyerekéről. Olga huszonkét éves fia hatására úgy dönt, Murmanszk környékén felkutatja apja családját. És nem egyedül indul útnak…”

A hazugság megöli a lelket, és felőrli a társadalmat. Ez a film végső kicsengése. Mászáros Márta alkotásai egytől egyig a hazugság ellen szólnak. Legyen szó szerelemről, házasságról, születésről vagy halálról, háborúról vagy forradalomról. Az Északi fény története sem csupán magyar, hanem európai, tehát egyetemes.

„Törőcsik Mari és Tóth Ildikó a csodát hozzák el a filmbe – vélekedik a rendezőnő. – Azt, amit Mari művel azokban a drámai pillanatokban, amikor Olga előtt feltárja a tragikus múltat, születésének addig eltitkolt körülményeit, nála hitelesebben senki nem tudta volna eljátszani. Tóth Ildikó pedig méltó partnere. Ha ebben a filmben semmi mást nem néznénk, csak Törőcsik Marit, az is nagy élmény lenne, de Ildikó is kivételes alakítást nyújt mellette. S mivel ragaszkodom azokhoz, akikkel már dolgoztam, feltűnik a filmben Czinkóczi Zsuzsa, Monori Lili és Cserhalmi György is.”

„Ahogy olvastam a forgatókönyvet, már magam elé is képzeltem, hogy ott lesz Törőcsik Mari, és ott leszek én, és kezdett is körvonalazódni előttem, hogy kérdezgetem, faggatom és figyelem őt. Éreztem, hogy nem lesz baj, hiszen ezerrel fogok a szemébe nézni. Persze rettenetesen izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, hogyan fogunk dolgozni. Két idősíkban játszódik a film. Az egyik visszamegy az ötvenes évekig, a másik a jelent mutatja. Tőlem nagyon erős, szuggesztív jelenlétet kívánt minden jelenet, s filmben ez a legnehezebb feladat. Úgy lenni ott, hogy minden helyzetből valami eleven dolgot hozzak ki. Amikor bekapcsolódunk Olga történetébe, magabiztos, az életét nagyon jól működtető, anyagi gondokkal egyáltalán nem küzdő, egy jól menő ügyvédi irodában dolgozó nőt látok, akinek határozott elképzelései vannak az életről. Azután utoléri a hír, hogy az anyukája kórházba került, elmegy hozzá, s akkor kiderül, hogy ebből a biztos alapokon álló életből egyvalaki tudja csak kibillenteni. Az anyja. A szigorúságával, a fegyelmezettségével s azzal, hogy mindig volt köztük egy határ, amelyet nem tudtak átlépni – a titok miatt. Valószínű, hogy Olga úgy nőtt fel, hogy a konformizmus, a biztonságérzet mindig fontos volt számára. A bajt messziről kerüli. Sokat gondolkodtam én ezen. Azokban a családokban, ahol nincs valami tisztázva, egyenesen kimondva, a gyerek lelke sem nyugodt. Örökbefogadás esetében is azt mondják a pszichológusok, hogy minél hamarabb közölni kell a gyerekkel az igazat, mert a bizonytalanság, bármilyen fájdalmas, és bármekkora szeretet övezi is, traumát, talajvesztettséget okoz nála. Mindenkinek fontos, hogy a gyökereit tisztán lássa, még akkor is, ha abban a pillanatban, amikor feltárják előtte a tényeket, az igazat, mérhetetlen fájdalmat él meg.”

Törőcsik Mari sosem beszél a szerepéről vagy annak megformálásáról. Még a forgatókönyvet sem olvassa el, ha olyan rendezővel dolgozik, akiben megbízik. Mészáros Márta közéjük tartozik. Dolgoztak már együtt korábban is. A Holdudvarban és a Napló harmadik részében.

„Márta ragaszkodott ahhoz, hogy elolvassam a forgatókönyvet – mondja. – Elolvastam. Rá is parancsoltam nyomban, hogy Márta, kutya kötelességed ebből jó filmet csinálni, mert olyan jó a könyv. Állítólag sikerült neki, aminek azért is örülök, mert Márta azon kevesek közé tartozik a magyar filmvilágban, akik nem tudnak irigykedni és ártani. Ezért is szeretem őt. Tóth Ildikó? Jaj, Istenem, a lányom is ezzel jött! Pedig ő aztán nem dicsérős. Tóth Ildikó csuda jó és gyönyörű színésznő. Sajnálom, hogy nem tudok gyakrabban színházba menni, és nem láthatom őt. De hallom, hogy ott is csodálatosan játszik. Máriának, akit a filmben játszom, nagyon nagy titka van. Én köszönöm a Jóistennek, hogy nem kellett titkot hordoznom. De ennek semmi köze a szerephez. Az ember egész életével készül a pályára. Azt pedig már tudom, hogy ki a jó rendező. Nekem elég, ha azt mondja, hogy menjek az ablakhoz, ott várjak pár percet, aztán sikoltsak fel, és rohanjak ki a szobából. Ő ezt lediktálja, és ez így van rendjén, de ahogy ezt megcsinálom, az vagyok én. És úgy csak én tudom, kész! Ja, és még valami. Kérdeztem Mészáros Mártát, milyen a Franciska? A Törőcsik Franciska. Mi csak névrokonok vagyunk, az ő családjuk a Jászságból jött, mi meg alföldiek vagyunk. És azt mondta a Márta, hogy jó, nagyon jó a lány! Hát, annyira örültem ennek is! Hiszem, hogy jó film lesz az Északi fény. Ennyi tehetséges ember csak jó filmet csinálhat.”