<p>A következő sorokat R. Várkonyi Ágnes A kuruckor hősei című könyvének Koncz Márton, a furfangos molnár című írásában találjuk: „Sehol egész Mátyus földjén, de még följebb, a Fehérhegyek vidékén sincs olyan nevezetes malom, mint a tallósi öreg malom. A sziget alatt gubbaszt a vízen, ahol a gyors sodrású Feketevíz két ága ismét összefut, és kiszélesedik a folyómeder.</p>
Amolyan régről itt felejtett hajósmalom ez (…). Messze környékről itt őröltetnek legszívesebben az emberek, pedig a Dunán meg a közeli Dudvág mentén mióta beköszöntött a németes világ, úgy elszaporodtak az újmódi szitásmalmok, mint a tavaszi kikerics a vizenyős partokon.”
Habakuk próféta
310 évvel ezelőtt, 1703 tavaszán, amikor II. Rákóczi Ferenc kibontotta a felkelés zászlóit, s az elkeseredett parasztság élére állt, hogy kivívja a Habsburg-elnyomás alatt álló ország szabadságát, a tallósi malomnak egy Koncz Márton nevű középkorú, beteges férfi volt a gazdája. Messze földön úgy ismerték őt, mint választott embert, aki tudja a jövő titkait is. A malomban szerzett ismeretsége lehetővé tette számára, hogy az ellenség terveit kifürkéssze, azokról pontos értesüléseket szerezzen. A kuruc seregek 1703 decemberének elején elfoglalták a galántai megerősített kastélyt; egy ideig gróf Bercsényi Miklós, Rákóczi csapatainak fővezére is ott tartózkodott. Később seregeik Szereden és környékén, majd Diószegen és Jókán táboroztak. Márton gazda elhagyta az öregapjától örökölt malmot, s 1704 nyarán csatlakozott a főgenerális seregéhez. Az ellenségről szerzett ismereteit társainak mindig úgy adta elő, mintha égi jelekből, a csillagokból, a felhők gomolygásából, a vizek járásából, álomlátásokból rakta volna össze. Minthogy jóslatai mindig valóra váltak, felhívták rá a kuruc generális figyelmét. Bercsényi kezdetben fenntartásokkal fogadta Márton szavait, s tréfásan Habakuk prófétának nevezte el. Szavainak hitelességéről meggyőződvén azonban csakhamar bizalmába fogadta, sátrába szabad bejárást engedélyezett neki, mellette lovagolhatott és a haditanácsban is részt vehetett. Felderítő feladatokkal látta el, s ezeket Márton hűségesen teljesítette. A Rákóczinak írt leveleiben és jelentéseiben „Márton”, valamint „M” megnevezéssel említi őt. Nemegyszer igésítette is a nevét: „kikoncoltam magamban”, „ebből mit koncolhatunk ki?”, „megkoncoznám, ha lehet”. Máshol ezt írja: „Az én Habakuk molnárom nem hiába mondá, hogy a sasfészek elhányatik”.
A nagyszombati csata
Az 1704. december 26-án vívott nagyszombati csata előtt Márton ismételten fontos értesülésekre tett szert. Sikerült tudomást szereznie a német zsoldosok átállási szándékáról és Heister Siegbert császári tábornagy hadi terveiről. Minderről a maga módján beszámolt a kuruc sereg vezetőségének, a fejedelem azonban ezúttal nem fordított kellő figyelmet híreire. Ennek elmulasztása, mint később kiderült, nagyban hozzájárult a császári csapatok győzelméhez.
Márton a vesztes nagyszombati csata után sem hagyta abba hírszerző tevékenységét, amint az Bercsényi 1705. január végén írt leveléből kitűnik. Februárban egy kémútjáról hazatérve a generálisnak jelenti, hogy Heister táborában van egy magyar, aki arra vállalkozott, hogy Rákóczit az osztrákoknak kiszolgáltatja. Bercsényi 1705. augusztus 3-án keltezett levelében ír utoljára a Habakuk prófétával való beszélgetéséről.
A haditörvényszék ítélete
Mártont nem sokkal ezután a Bruck környékén végzett felderítő útja során a császáriak elfogták, Pozsonyba szállították, s mint veszélyes kuruc kémet a császári haditörvényszék halálra ítélte. Bercsényi mindent megtett, hogy kiváltsa őt. Szirmay István nádori ítélőmesternek fogolycserét ajánlott fel, de eredménytelenül. Haláláról Várkonyi Ágnes a már említett írásában így számol be: „… Pozsonyból szabadult kuruc foglyok hozták a hírt s a belső szolgálattevő inas, Karancsi Miklós újságolta teli szájjal: Ama bizonyos Márton prófétát, azt a Habakuk molnárt most vágják négybe Pozsony városában. Kém volt, az olyan mind így végzi.”
Az utókor emlékezete
Koncz Márton története több írónkat is megihlette. Mikszáth Kálmán A két koldusdiák című regényében Boncz Márton név alatt szerepelteti őt, Gárdonyi Géza pedig Koncz Márton számítása című matematikai feladványát az egykori molnárgazda hírszerző leleményességére építette. Lelkes Nándor József regényt is írt róla A kuruc-apostol címmel. Könyvének befejező soraiban a mára már nem létező malom helyén illetődötten megálló késői utódról szól, aki „Elmélázva a ködbevesző múlton, visszaszállt képzelettel hallgatja a kis folyó habjainak különös csobogását, a part menti vén fák leveleinek sajátszerű sugdosását, a folyton kószáló szellők nyugtalan fuvalmát, mintha ezek is az egyszerű molnár hazaszeretetének mártíromságáról beszélnének, kinek szelleme akárcsak ott járna-kelne örökké, hogy a hazaszeretet példáját hirdesse az utókor számára. Ami ott van, ami maradt a múltból, kő, rög, földdarab, mintha ezek is csak erről beszélnének. Semmi másról, csak erről a daliás idők történetének e parányi gyöngyszeméről, mit szegény Koncz Márton élete árán elhullajtott.”
A tallósi molnárgazda nevét ma Magyarországon a honvédelmi miniszter által alapított Koncz Márton-díj őrzi. Tallóson utcát neveztek el róla.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.