Bősi világsikerek

Nem akármilyen sikereket tudhat magáénak a már tizennégy éve működő Bősi Tánc- és Tornastúdió. Táncosai rendszeres szereplői a nemzetközi megméretéseknek, és előkelő helyezéseket érnek el. Az idei – május végén az olaszországi Castiglioncellóban megrendezett – világbajnokságon huszonkilenc ország legjobbjai mérték össze tudásukat. A bősiek négy ezüstéremmel tértek haza, és emellett három ötödik és egy nyolcadik helyet is szereztek.

Szalagon gyártja a koreográfiákat
Kétségtelen, hogy az évről évre szebb eredményekkel büszkélkedő fiatalok rengeteget köszönhetnek saját szorgalmuknak, kitartásuknak, de hogy világviszonylatban is ilyen kiválóan helytállnak, az fáradhatatlan táncpedagógusuk, Weisz Erzsébet érdeme. Az összes koreográfia, minden egyes tánclépés begyakoroltatása, tökéletessé csiszolása sziszifuszi munka. Növendékeit türelemmel, munkakedvvel oktatja egész évben. Mivel a sikereket legbelül szereti megélni, igencsak nehezen tudtam rávenni arra, hogy beszámoljon róluk, és pályája kezdeteiről is meséljen. Biztatásomra mégis belelendült:
„Nálam a tánc szeretete már pici korom óta megvan – kezdte Böbe, akit legapróbb tanítványai is csak becenevén szólítanak. – A táncolás mellett elég korán kezdett foglalkoztatni a tanítás is: felső tagozatosként verbuváltam össze első tánccsoportomat, tizennégy sem voltam, amikor a járáson belül fellépni mentünk. SZISZ-tagként a szervezetben is létrehoztam egy csoportot. A szervezőkészségem már akkor megmutatkozott. Eleinte még táncoltam a saját csoportomban, később inkább a tanítás érdekelt. A legkorábbi és egyben legemlékezetesebb sikerem az, amikor középiskolásként ötödikes-hatodikos lányokból álló csoportommal harmadikak lettünk egy Érsekújvárott rendezett országos versenyen. Akkor ez hatalmas dolognak számított, hiszen magyarlakta vidékről csupán mi, bősiek szerepeltünk ilyen megméretéseken. Másra sem emlékszem, mint hogy otthon állandóan gyártottam a koreográfiákat, folyton a tánccal foglalkoztam.”
Böbétől azt is megtudom, hogy minden koreográfiája saját, egyetlen mozdulatot sem koppintott le mástól: „Nem állítom, hogy egy látványos táncot sem nézek meg a televízióban, de hogy olyan céllal üljek oda, hogy ötletet lopjak, ez nem fordulhat elő. Aki ilyesmire kényszerül, az nem jó tanár, és előbb-utóbb belebukik a munkájába. Ha tudsz, minden mozdulatot benn kell érezned, legbelül. Ha hallasz egy zenét, abban a pillanatban már látod is magad előtt a színpadon – az elejétől a végéig. A táncnak minden mozzanata lepereg előtted! Nálam legalábbis így van. A fejemben van: egyetlen lépést sem rajzolok le, nem rögzítek papíron. Pedig kétszer ugyanaz a lépéskombináció nem fordulhat elő! Jelenleg nyolc csoporttal dolgozom, ez nyolc különböző korosztályt jelent. Először a zenestílust választom ki csoportoktól függően, majd kidolgozom hozzá a lépéskombinációkat, technikai elemeket, később gimnasztikai és látványelemekkel nehezítem a koreográfiát. Mindig az elképzeléseimre hagyatkozom.”

Tizenhárom éves kora óta tanít
A lelkes táncpedagógus azt is elmeséli, hogy mivel érettségi után akkoriban nehéz volt olyan felsőfokú intézménybe bekerülni, ahol táncpedagógiát tanulhatott volna, az egyik testnevelési főiskola gimnasztika–sporttánc szakát választotta. Úgy gondolta, hogy a felvételin nem lehet probléma, hiszen a különböző gimnasztikai elemek nem okoztak neki gondot. A hivatalos táncoktatáshoz szükséges szakképesítést itt nem szerezhette meg, de időközben ezt a hiányt is pótolta: „Szerencsém volt – folytatja –, mert 2005-ben véletlenül megtudtam, hogy a pozsonyi konzervatórium nyitrai kirendeltséggel ötéves képzést indít, s azonnal jelentkeztem. Itt a klasszikus balettól kezdve a néptáncon és a dzsesszen keresztül a modern táncig minden volt! Jobbnál jobb táncművészektől sajátíthattam el a technikákat. 2009-ben végre kezembe vehettem a várva várt diplomámat” – árulja el büszkén. Diploma ide vagy oda, a táncoktatást tizenhárom éves kora óta egy pillanatra sem szüneteltette. Tanított Várkonyon, Pozsonyeperjesen és Balonyon is. Jelenleg Bősön kívül Nagymegyeren vannak még növendékei: rájuk vasárnap jut ideje.
Elképzelhetetlen, hogy a világszínvonalra vitt Bősi Tánc- és Tornastúdió kezdeteiről s az ott zajló munkáról ne faggassam. „Valójában ’97-től működünk. Név nélkül kezdtük, majd hivatalos szervezetként – mint polgári társulást – 2000-ben regisztráltattuk magunkat a belügyminisztériumban. Jó ideig a művelődési központhoz tartoztunk, később a községi hivatal felajánlotta, hogy működjünk a művészeti alapiskolán belül, mivel ilyen tagozat még nincs. Éltünk a lehetőséggel; így a gyerekek is jobban jártak, hiszen félévente bizonyítványt kapnak az elvégzett munkájukért. Volt idő, hogy 170 gyerekkel dolgoztam, ma 74 növendékem van. Megérdemlik, hogy legalább csoportok szerint felsoroljam őket. A legkisebbek, öt-hat éves kislányok, a Petit tánccsoport tagjai. A 1.Jump első osztályosokból áll. A Mis-Masban van egyetlen fiú táncosunk. Ők különböző korosztályúak, akárcsak a Piquée táncosai. Örömmel figyelem a fejlődésüket, ahogy egyre ütősebb csapatokká válnak. A New Kids csapatot a művészeti alapiskola negyedikes tanulói alkotják. Először voltak vb-n, és máris két ezüstérmet szereztek. Az eggyel idősebb Daisy tagjai szintén két ezüstöt hoztak haza, a másikat megosztva a Baby’s lánycsoporttal, akik hetedikesek, de már tíz éve foglalkozom velük. Külön sikertörténet az övék, akárcsak a legrégebbi csoporté, a Dancing Queen lánycsapatomé.”
Böbe szinte végeláthatatlan felsorolásba kezd: elismerésekről, kupákról, érmekről, az eddigi országos és külföldi fesztiválokról mesél, világkupaversenyekről hazahozott aranyérmekről, világbajnoki dobogós helyezésekről (ezekre a versenyekre 2005 óta meghívást kapnak). „Már most elkezdtük a készülődést a jövő évi angliai vb-re” – avat be. Beszámolóját hallgatva mindinkább úgy vélem, hogy az ifjú táncosok éppoly csapatjátékosok, mint például a futballisták: hiába ügyesek egyenként és edzenek reggeltől napestig, a kor színvonalán álló szakképzett vezető híján vajmi keveset érne az egész. Hiszem, hogy Böbe nemcsak a tanítványai előtt számít példaértékűnek, hanem a pedagógus kollégák is tanulhatnak tőle.