Beszélni nehéz?

Mi a logopédia
A beszédhibák javításának és megelőzésének elméleti és gyakorlati tudománya. A logopédus pedig az ezzel foglalkozó szakember. A gyermekkori beszédzavarok, -hibák kiküszöbölésére megoldást kereső szakemberünk, Ujváriné Császár Éva is Olvasóink rendelkezésére áll. Forduljanak hozzánk bátran, bizalommal.

A szülő kérdez:
„Nagy szomorúság érte a családot, unokám farkastorokkal és nyúlszájjal született. Kérem a logopédus asszonyt, válaszoljon nekünk, hogy megtanul-e egyáltalán beszélni.”
Cs. K.

A farkastorok és nyúlszáj
Ez az ajak- és szájpadhasadék népies elnevezése. Hogy minél jobb eredménnyel tudják gyógyítani, a sebészen kívül foniáter orvos, audiológus, fogász, logopédus és pszichológus foglalkozik vele. Hála az orvostudomány fejlődésének és az intenzív logopédiai kezelésnek, unokája iskoláskorra megtanul artikuláltan beszélni! Addig viszont több sebészeti beavatkozásra lesz szükség, és a műtétek között minél korábban el kell kezdeni a logopédiai terápiát. Az idejében elkezdett munka megelőzi a lágy szájpad rövidülésének és renyhe mozgásának kialakulását. Ezek miatt károsodhat a hallás, nehezített a baba, kisgyermek táplálása (nyelési problémák), és a beszédfejlődést is késlelteti vagy akadályozza, később a beszédet orrhangzós hangszín és hibás artikuláció jellemzi. Ennél a kórképnél nem számíthatunk gyors javulásra, hasadék miatti orrhangzós és pösze beszéd esetén a gyermek első életévétől kezdve az elérhető legesztétikusabb beszéd kialakulásáig tart a terápia. Az a nézet már elavult, hogy a műtétsorozat végéig nem kezdhető el a logopédiai munka. A gyermek hároméves koráig a szülők foglalkoznak vele a logopédus tanácsait követve. Ebben az időszakban a kicsi még nem együttműködő az idegenekkel, és idegrendszere sem érett a tükör előtti hosszadalmas irányított munkára.
A következőkben felsorolom azokat a gyakorlatokat, melyeket játékos formában a szülők otthon végezhetnek gyermekükkel. Természetesen ezeket az óvónő is hasznosíthatja egy-egy anyanyelvi foglalkozáson (kivétel a lágy szájpad masszírozása), hiszen a külső beszédszervek ügyesítésére szolgálnak:
* a lágy szájpad (műtét utáni) masszírozása, hogy minél hamarabb mozgékonnyá váljon;
* a lágy szájpad tornáztatása: gargarizálás, köhögés, arcfelfújás, nyelés, rágás, ásítás stb.;
* olyan hangcsoportok gyakorlása, amelyek ajak- vagy nyelvhegyi zár-hangokkal kezdődnek (p, b, t, d);
* artikulációs mozgásügyesítő gyakorlatok (ajak- és nyelvgyakorlatok): csücsörítés, az ajkak széthúzása, nyelvöltögetés, csettintés, berregő gyakorlatok;
* fúvási-szívási gyakorlatok: szappanbuborék, síp, trombita, szájharmonika, gyertya, lufi fúvása, folyadék szívószállal való fogyasztása;
* éreztetni kell az orrhangzós hangokat kísérő rezgést az orrcimpán és az orrgyökön (tehát az m, n, ny hangok gyakorlásáról van szó);
* befogott orral végeztetett légzési gyakorlatokkal lehet a száj- és orrlégzés közti különbséget érzékeltetni: szájon történő kifújás tenyérbe, orron való kifújás orr alá tartott ujjra.

Ajánlott könyv
Sandra Neumann: Beszélgessünk együtt. Logopédiai tanácsadó ajak- és szájpadhasadékos gyermekek szülei számára