Békés oázis az út mellett

A most bemutatott kert a múltban főként gyümölcsös és veteményes volt. A fokozatos (mintegy tízéves) átalakításnak köszönhetően nyerte el mai formáját, s továbbra is folyamatosan bővül, változik...
Kialakításakor a tulajdonosok és a tervező számára egyaránt fontos szempont volt, hogy a szomszédos telken akácos található – a látvány ezzel való kiegészítése még inkább hangsúlyozza a természetes jelleget, a fák mutatós háttérként szolgálnak a kert egészének.

A kompozíció
központi elemét az ápolt gyepszőnyegen kívül a tó képezi, mely a gazdag part menti növényzetnek, valamint a jól megválasztott kiegészítőknek (vasmacska, famóló) köszönhetően lágyan beleolvad a környezetébe. A tó építésekor a tulajdonos és a kerttervező újragondolták a kerítésekhez és térelválasztókhoz használt üreges betonelemek alkalmazását. Segítségükkel hozták létre a medret, és tavi fóliával bélelték. Az építkezés során a mederben külön részt alakítottak ki a nyári fürdőzésre (ahol nem zavaró a díszhalak tarka sokasága), valamint a vízi és mocsári növényzet számára. A biológiai egyensúlyt a vízfelület nagysága és a tóba csordogáló patak vizének körforgása tartja fenn (ez a megoldás minimalizálja a vegyszerek alkalmazását).

A növényzet gazdag
és változatos, lágyan körülöleli a tavat, és zöld keretet ad a családi háznak – az előkert buja növénytakarója, a gazdagon befuttatott pergola, valamint a szoliter növények is átgondolt alkalmazásról tanúskodnak.
Magányosan díszítő, szoliter növényként találkozunk a kert különböző pontjain a bibircses nyír (Betula pendula) laza csoportjaival, melyek szép kontrasztot alkotnak a fenyőkkel (szerb luc – Picea omorika; fehér luc – Picea glauca; az erdeifenyő nemesített változata – Pinus sylvestris Watereri; amerikai selyemfenyő – Pinus strobus) és a juharlevelű platánnal (Platanus x acerifolia). Utóbbit a figyelmes szemlélő felfedezheti a kert még be nem fejezett részében is, ahol mintegy összekötőelemként szolgál.

A pergolával fedett,
ház melletti terasznál, melyet fagyálló térkővel burkoltak, főként a vadszőlő különböző fajtáival (Parthenocissus tricuspidata, Weitchii, Parthenocissus quinquefolia), trombitafolyondárral (Campsis radicans), iszalaggal (Clematis) és nem utolsósorban gyönyörű fürtű lilaakáccal (Wisteria sinensis) találkozunk, melynek termései a téli hónapokban is szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak.

A növényzet gerincét
a kerttel szomszédos út mentén főként a már említett fenyőfélék egyedei, a lucok, erdeifenyő, amerikai selyemfenyő és a különféle örökzöldek vegyes csoportjai képezik, melyek jótékonyan tompítják az autóforgalomtól hangos utca zaját, megőrizvén a kert intimitását és hangulatos atmoszféráját.

A szerző kert- és tájépítész