Az igazságkereső

Mi volt az első reakciója, miután elolvasta a forgatókönyvet? Azt mondta, na, végre!? Hiszen ez az első film, amelyben abszolút főszerepe van.

Volt ennek egy érdekes előjátéka. Felhívott a film rendezője, Bagota Béla, hogy átküldi a könyvet. Oké, küldje! Akkor még nem éreztem semmit. Nem akartam érezni. Korábbról volt már nem egy élményem, hogy elolvastam a forgatókönyvet, megdobbant a szívem, aztán a vége borzasztó nagy csalódás lett. Én okoztam csalódást magamnak, mert mindig magamban keresem a hibát, tudnom kell, mit, hol rontottam el. Vagy miért hittem olyan valamiben, amiben nem kellett volna. Most viszont már akkor nagyot dobbant a szívem, amikor elolvastam a főhős karakterjellemzését. Pontos volt, részletes. Szokatlanul pontos és szokatlanul érdekes. Szinte láttam magam előtt a képet, a nyomozó képét.

Bagota Béla első nagyjátékfilmje ez. Egy feszült lélektani krimi, dermesztő atmoszférával. Az ötvenes évek kietlen utcáival, használaton kívüli ipari létesítményeivel, parasztházaival, végtelennek tűnő havasokkal és lehangoló belső terekkel.

Nagyon hosszú folyamat előzte meg a felvételeket. Béla mindenképpen havas tájon szeretett volna forgatni. Nagyon illik a film cselekményéhez ez a fajta vizualitás. Fagyoskodtunk is nagyon sokat. Volt olyan éjszaka, hogy egy szál pulóverben kellett kint lennem mínusz tizennyolc fokban. Az kemény volt, de nagyon élveztem. Ugyanis szeretem a telet, mondhatnám, erősen.

Talán nyáron született?

Júliusban. Én sem értem, hogy van ez, de a havas táj a mindenem.

Akkor vissza a télbe, a farkasordító hidegbe! Mi az, amit elárulhatunk a rendőrről?

Hogy a húga huszonkét évvel ezelőtti eltűnése lelkileg teljesen megtörte. Azóta sem tudta lezárni ezt a történetet. Olyan szintű testvéri közelség volt köztük, hogy a rendőri pályát is azért választotta, mert tisztán akar látni az ügyben. Az életét teszi fel arra, hogy eltűnt gyerekeket találjon meg. Gyerekkereskedők után nyomoz. Mintha folyamatosan felszakítana egy sebet, nem hagyja beforrni. A húga emlékével küzd hosszú évek óta. Furcsán szocializálódott, nagyon öntörvényű és végtelenül frusztrált ember. Társaságban nehezen tud feloldódni. A legkönnyebb kommunikáció számára az, amikor hirtelen kell megszólalnia. Akkor nagyon precíz, pengeéles és lényegre törő.

Ha egy szerep ordítani tud egy színészért, akkor ezt a bonyolult jellemet tényleg nem játszhatta más.

Akkor dobbant nagyot a szívem, amikor a végére értem a forgatókönyvnek. Úgy éreztem, nagyon fog fájni, sőt nincs igazság a földön, ha ezt a szerepet nem én kapom meg.

Komoly válogatás előzte meg a felvételeket.

Szerencsére Béla sem hagyta, hogy kicsússzon a kezemből a szerep. Egészen felszabadító volt, ahogy dolgozott, kommunikált velem. Soha nem tapasztaltam még ilyet. Olyan érzékenységgel volt jelen, hogy ő izgult a legjobban – értem! Ez pedig szokatlan helyzet. Nagyon akarta, hogy jó legyek. Látta, hogy vannak korlátaim az elmúlt évek castingtapasztalatai alapján. Rakódtak rám rossz élmények. De Béla sok mindenben látott. Kisfilmekben, színházban, A nagy füzetben.

Agota Kristof döbbenetes erejű regények színpadi változatában, Horváth Csaba kiváló rendezésében az ikerfiúk egyikét játssza lehengerlő erővel. A Forte Társulat nagy szériát futó produkciója ez.

Már túl vagyunk a 100. előadáson.

Ha semmi mást nem játszana színpadon, csak ezt az egy szerepet, akkor is teljes értékkel volna jelen a színészi pályán. Hogy bírja ezt a komoly fizikai megterhelést, amelyet a rendezés megkíván?

Ágyba zuhanni könnyű utána, felkelni másnap sokkal nehezebb.

Izomláz?

Idegláz. Valami egészen furcsa érzés. Teljes napig tart a felépülés. Depresszív hangulatot hoz. Nincs kedvem utána semmihez. Nagy nehezen szedem össze magam, hogy másnap hétköznapi ember legyek. Az előadás eufóriája sok mindenen átlendít, de a másnap egészen furcsa állapot. Eleinte könnyebben ment a regeneráció, most már picit tovább tart, azt érzem.

A fizikai színház iskolapéldája lehetne A nagy füzet. De prózai színház is fajsúlyos mondatokkal, a fizikum maximális igénybevételével. Érzékenység és intellektus, erő és magas lelki hőfok olvad eggyé az előadásban.

Ez kellett a filmbeli figurához is. Erő és érzékenység. Szíve-lelke van a csávónak, azzal együtt, hogy őrült kemény fickó. Ha elborul az agya, kő kövön nem marad. Hosszú évek óta nyílt seb van a lelkén, ami átitatja a viselkedését, a lényét, az emberekkel való kapcsolatát, a világhoz való viszonyát. Innen az érzékenysége. Ezt a kontrasztot kellett végigvinnem az egész történeten. Mindent kitépett belőlem a rendező. Olyan bátorítást kaptam tőle, hogy nagyon tudtam menni vele. A castingon kizárólag magamat kellett adnom, azt, amit én gondolok, én érzek, mert arra volt kíváncsi, nem másra. S miután ez megtörtént, felhívott, és közölte, hogy mindenképpen velem képzeli el a filmet.

Mozivásznon eddig inkább katonai uniformisban láttuk. Szereti az egyenruha.

Mások szeretik rám adni.

A Képmást (The Counterpart) is Erdélyben forgatta Nemes Jeles Lászlóval. Télen, nagy hóban, a hegyekben.

Összetettségében az már olyan munka volt, amelyben megtapasztalhattam a filmezés minden csínját-bínját. Abból nagyon sokat tapasztaltam. A Valanban játszott szerepemnek azonban íve is van. Ilyen jellegű munkát filmben most kaptam először. Ez volt benne a csodálatos.

Ráadásul két nyelven kellett beszélnie. Magyarul és románul. Mert bár a rendőr magyar ember, a hivatalos nyelvet is jól használja.

Nagyon féltem az elején, hogy ennek a kihívásnak mennyire tudok megfelelni, hiszen amióta Magyarországon élek, eltávolodtam a román nyelvtől. Már nem szívesen használom, mert megkopott a tudásom. Margittában születtem, de 1998-tól már Szentesen tanultam, onnan kerültem be a színművészeti főiskolára, Budapesten. Nincs semmiféle fenntartásom a román nyelvvel, már kifejezetten szeretem, megszépítették az évek, csak már nem beszélem jól. Dallamosságával még az olasznál és a spanyolnál is közelebb áll hozzám. Hallom magamat, és szégyellem, hogy nem úgy megy, ahogy szeretném. A fülem érzékeny erre. De meglepő gyorsasággal jött vissza minden. Akartam. Helyre kellett állítanom a kiejtést. Néha el is csodálkoztam, hogy gyorsabban megtanultam a román szöveget, mint a magyart. A forgatás előtt volt egy hatnapos próbafolyamat, amikor elejétől végéig átvettük az egész filmet.

A Fortéhoz hány év köti már?

Tizenhat.

És a székesfehérvári színházhoz?

Ott a hetedik évadomat töltöm. A Forte független társulat, de játszom a székesfehérvári Vörösmarty Színház produkcióiban is. Igazán kiteljesedni viszont a Fortéban tudok. Ott rengeteg kísérleti lehetőség adott. Székesfehérvár másfajta aspektust kínál. Abban is jól érzem magam, de az más fókusz, más dimenzió. Most például operettben fogok játszani. Mágnás Miska leszek. A Fortéban ez nem valósulhatna meg.

Cserhalmi Györggyel is a székesfehérvári Lear király hozta össze.

Szerettem azt az előadást. Cserhalmival nagyon jó volt játszani. Intelligens ember. Soha nem éreztetett semmiféle fölényt. A saját érzékenységével ő is ugyanúgy megszorongja a magáét, mint sok más színész. Sikerül, nem sikerül, megugrom, nem ugrom? Ezt látni rajta kifejezetten pozitív élmény. Hogy ő is minden szerepével a nulláról indul. A válogatások is ettől nehezek. Ott is nulláról indít az ember. Közben azt várják tőled, hogy rögtön légy az, akit el kell játszanod.

Két gyermek édesapja. A súlyzói, gondolom, már rég az ágy alá kerültek.

Tényleg így van! Amíg a kicsi nehezebben aludt el, ringatni kellett. Most már nem. De eleinte úgy ringattam, hogy benne volt a mózeskosárban, és azzal végeztem különböző gyakorlatokat. Izomcsoportokat mozgósítottam.

Kellemeset a hasznossal.

Szívesen vállaltam magamra a gyerek altatását. Vele is voltam, és erősíteni is tudtam. Most már futok. Esténként, amikor már mindenki alszik a családban. Felkerekedek és megyek. Van egy remek futópálya a Vérhalom téren. Puha szivaccsal fedték le. Egészségesebb, mint betonon futni. Iszonyatosan karban tart a futás. Pszichésen remek hatása van. Közben zenét hallgatok. Ez a kettő így együtt tisztára mossa az agyamat.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/2. számában jelent meg!