Az identitása: újságíró

Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,

Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.

Érces hangja felszárnyalt, és messzire repült,

És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!

(…)

A hőskorban már megtanulta minden bemondó:

Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!

Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,

Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.

Sztevanovity Dusán: A rádió

Rendszerint kérdez, szóra bír, moderál, beszélgetést vezet, most pedig, hogy a túloldalon találja magát, kissé feszeng, mert alapvetően zárkózott embernek tartja magát. Rácz Vince megszokta, hogy a közszolgálatiság jegyében a véleményét a rádióba belépve a kabát mellett a fogason illik hagyni. „Remélem, hogy ez az esetek többségében sikerül. Ezzel együtt esetenként a kérdésben óhatatlanul benne foglaltatik valamilyen állítás, vélemény, meggyőződés, már csak azért is, mert politikust kérdezni, társadalmi kontrollt gyakorolni a hatalom felett, meggyőződésből, igazságkeresésből lehet igazán. Közvetett módon így lehetőség nyílik az önkifejezésre, a személyes gondolkodás hitelére apellálni, de alapvetően nem ez a dolgom.” Munkakötelességük az adott téma kapcsán valamennyi lényeges, az esetek többségében korántsem csak két oldalt megszólaltatni, ha pedig ez nem lehetséges, képviselni az ellenérdekelt felet vagy feleket, támpontokat szolgáltatni, de a konklúziót a hallgatónak kell levonnia. „Ennek ellentmond egy másik jelenség, amely egyre inkább érinti a figyelemipar munkásait, azaz bennünket: szabad-e teret engedni futóbolondoknak? És ki szabja meg, ki a futóbolond?”

Vadászat a fajsúlyosra

A hetente jelentkező, 55 perces Kultúrszalont Gazdag Józseffel felváltva szerkesztik. „Inkább vadászni kell a témákat, nem jönnek szembe. Kihívást jelent tehát egy – bár nem szeretem a kifejezést – kulturális elitet megszólítani igyekvő műsort tartalommal megtölteni.” Érdeklődésemre, hogy ez választott vagy ráosztott tevékenység-e, úgy fogalmaz, hogy bölcsészként nem esik nehezére a kultúrával foglalkozni. „Az ember valahonnan jön, a lelke efelé lejt, de sajnos sokkal kevesebb időt töltök ebben a szegmensben, semmint a politika, a társadalmi kérdések elemzésével, nyomon követésével, politikusi nyilatkozatok kritikai értelmezésével, ami valljuk be, sokszor kiábrándító felismerésekkel jár.”

Előhívni a kíváncsiságot

Az interjúk komoly előkészületeket igényelnek, sokat olvas az adott témáról, hiszen az esetek többségében ezekhez nem sok köze van. „Valamilyen értelemben mégis magamévá kell tenni, hogy kérdezni tudjak. A kíváncsiságot elő lehet hívni, még ha egy téma nem is kelti fel az érdeklődésem, de sok olvasással jár.” Ebben a folyamatos olvasásban és tájékozódásban Rácz Vince szerint szinte egy nap szünetet sem lehet tartani, mert ha mégis, csak nehezebb lesz felvenni a fonalat.

Márpedig egy reggeli műsor összeállításához up to date-nek, azaz naprakésznek kell lenni, méghozzá kétszeresen: nyilván van egy koncepció, amellyel az ember előáll az előző napon, de persze az este folyamán esetleg újra kell gondolni az egészet, ha összedől a világ. „Általában össze is szokott. Ilyenkor késő este meg kell próbálni elérni az alanyt. Előtte azonban sok órányi munkát kell fektetni abba, hogy összeálljon a háromórás műsor: legalább ennek a kétszeresét, de inkább a háromszorosát.” A műsorstruktúra jelenleg egyébként olyan, hogy a műsorvezetők szerkesztik saját magukat, ez még igényesebbé teszi a munkát.

A fésületlen mondatok pártján

Az előkészületeknek van egy olyan prózaibb oldala is, hogy bizony korán kell kelni a reggeli műsorhoz, és erre esetenként rá kell bírni a vendéget is. „Könnyebb szívvel kérek meg valakit, hogy fél 7-kor adjon interjút, mint negyed 7-kor vagy 6 után öt perccel. Sovány vigasz ez, és problémát okozhat, de eddig még sikerült megoldani – azaz édességbe csomagolni a pirulát.” A teljes elutasítás ennek kapcsán mindenesetre olyan ritka, hogy kapásból példát sem tud mondani rá.

A Kultúrszalonnal szemben a reggeli műsor élő, és ezt Rácz Vince előnyként fogja fel. „Az élő sokat elárul az emberről: önmagában az, hogyan adja az interjút. Egyes kollégák szerint a vágott anyag a valódi rádiós műfaj, szerintem az élő hitelesebb, őszintébb, többet elárul, még ha fésületlenebbek is a mondatok.” Komoly dilemmát jelent az is, hogy ugyan egy-egy téma kifejtéséhez idő kell, ha viszont elnyúlik az interjú, akár monoton is lehet. A törekvés az, hogy a 8-10 perces határt ne lépjék át a reggeli műsorban. „Ez tűnik az arany középútnak: a felszínnél tovább lehet jutni, és remélhetőleg még nem unja a hallgató.”

Mikrofon, kamera

Rácz Vince ugyan a rádiós mikrofon mögött jobban érzi magát, de a képernyőn is folyamatosan láthatjuk. „A televíziózás kihívást jelent, és előszeretettel birkózom meg a feladattal. Ez a műfaj komplex, számtalan olyan szempont felmerül, ami a rádióban egyáltalán nem: a testtartás, hogy böngészi-e a jegyzeteit, memorizálta-e a jegyzetsort. Emiatt a feszültség is nagyobb.” A pályája azonban nem a stúdióból, hanem nyomtatott sajtó felől indult. „Jól érzem magam rádiósként, de újságíró az identitásom. Szerettem a print médiában is dolgozni, mostanra azonban már mégis inkább a rádió áll közelebb hozzám.”

Ez a bizonyos szlovákiai magyar újságírói identitás számos kérdéssel szembesíti a munkája során. „Éles különbség tapasztalható sok esetben a nyelvi és a társadalmi valóságunk között. Dilemmát, feszültséget okozhat, hogy a nyelvem szabályaihoz leszek-e hű vagy a valóság szerkezetéhez. Ilyenkor el kell dönteni, hogy érthető legyek-e vagy standard: nem mindig fedi egymást a kettő. Annak is van felelőssége, hogy hogyan fogalmazunk, és milyen képet alkotnak a megnyilatkozásaink a közegünkről. A nyelvjátéknak is van ebben szerepe, mert rámutat az üres retorikára, a romlott frázisokra, leleplezhető általa az ideológiai sémák szerint használt nyelv.”

Kettős koncentráció

Akár ennek vonatkozásában is értelmezhető az a meglátása, hogy a közszolgálatnak nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy közízlést, hanem hogy azt esetleg alakítsa. A gyakorlatban tehát Rácz Vince szerint nem elég arra koncentrálni, hogy az adott beszélgetés hogyan épül fel és folyik le, hanem ezzel párhuzamosan a nyelvi síkra is aktívan figyelni kell. „Kézen kell fogni a hallgatót, és érthetően tolmácsolni a témákat. Beülünk az emberek autójába, nappalijába, vendégül látnak bennünket az otthonukban, az a legkevesebb, hogy segítünk nekik értelmezni a valóságot.” Így azt is fontosnak tartja, hogy őszintén jelezze, ha valami nem a tervek szerint alakult, akár elcsúsztak az időben, vagy bármilyen döccenő történt.

A felelős munkavégzésben a családja teljes támogatását élvezi, és ezért nagyon hálás. „Alkalmazkodnak ahhoz is, hogy késő délután, este, egészen hajnalig a munkámmal foglalkozom. Bizonyos értelemben kislányomtól, Rozitól veszem el ezt az időt, de igyekszem ezt másként kompenzálni. A meseolvasás nem az én feladatom, az esti bábozás azonban igen, erre időt kerítek, még ha nincs is.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!