„Az én világom a táncparkett”

Utóbbinak 35 éven keresztül volt vezetője és koreográfusa Ádám Lajos, aki több évtizedes munkássága elismeréseként idén megkapta a Csemadok Életműdíját. Rimaszombati otthonában beszélgettünk vele.

* Nagyon jó kondícióban vagy, jó a kedved, láthatóan jól érzed magad a bőrödben.

Engem a mozgás tart jó karban, életelemem a mozgás. Egészen a közelmúltig minden héten hétfőtől péntekig-szombatig tartottam a táncóráimat. Amikor hatvan éve érettségiztem, hatvannégy kiló voltam, most pedig hatvanöt. Vigyázok az egészségemre. Egy-két éve azért már lejjebb vettem a tempóból.

* Egész pályád két sínen futott: az egyik a néptánc, a másik a társastánc volt. Nem ütötte-e egymást a kettő, vagy hogy pontosabban fogalmazzak, melyik a kedvesebb, melyik adott többet számodra?

Az az igazság, hogy a tánciskola anyagilag kifizetődőbb. A néptáncra mindig ráfizettem, mert azt itt nemigen támogatta senki. Pedig ott voltunk mindig minden országos rendezvényen. Ha például jöttek a válogatóra Takács Bandiék, Quittnerék, mindig itt horgonyoztak le nálam. Néha annyi vendégem volt, hogy még a kádban is aludt valaki. De mindent összevetve, mindig azt szoktam mondani, hogy szerencsés vagyok, mert egész életemben azt csinálhatom, ami a hobbim.

* Református lelkész családjában születtél.

Édesapám losonci volt, édesanyám Erdélyből származott. Hatan voltunk testvérek. Az iskolát Naprágyban kezdtem, édesapa ott szolgált 19 évig. Itt kezdtem iskolába is járni, akkor még szlovákba, mert csak olyan volt. Utána Páskaházára kerültünk, hat évig ott jártam iskolába, majd Nagybalog következett, oda hívták meg édesapát lelkésznek.

* Papnak készültél magad is.

Készült a fene! De mivel szófogadó fiú voltam, édesapám kívánságára elmentem a teológiára felvételizni. Imre bácsi (Varga Imre), a püspök volt a bizottság elnöke, kérdezett pár dolgot, aztán kérte, hogy énekeljek. Az első strófa után közölte: »Fiam, fel vagy véve.« Harmincöten voltunk, ötöt vettek fel. Hazamentem, és közöltem a szüleimmel, hogy nem vettek fel. Eltelt vagy tíz nap, megjelent püspök úr, és hamar kiderült a turpisság. Aztán egy évig a püspöki hivatalban dolgoztam, de végül nem lett belőlem pap.

* Iskoláid és a katonaság után a Jednotánál voltál hivatalnok 14 évig.

Akkor kerestek a járási közművelődési intézethez tánc szakos szakembert. Beiratkoztam a főiskolára Pozsonyba, levelező tagozaton végeztem el. Aztán később édesapám eljött néhány fellépésünkre, és elismerte, hogy engem az isten is erre teremtett.

* Édesanyád révén korán magadba szívtad a zenét.

Édesanyám zongorázott, orgonált a templomban, s neki köszönhetem, hogy kicsi koromban megismertem és megszerettem a népzenét, néptáncot. Jellemző, hogy már ötévesen, Éva nővéremmel együtt egy pozsonyi néptáncversenyen díjat nyertünk. Egyébként az egész családunk muzikális volt, egyik bátyám hegedült, nővérem zongorázott, táncolt, jómagam gitároztam.

* Már gimnazista korodban táncoltál, sőt tánccsoportot is vezettél.

Már akkor kapcsolatba kerültem a rimaszombati kultúraszervezőkkel, elsősorban Drobka Gézával, aki révén a rendezvények, előadások résztvevője lehettem, s neki köszönhetően indult el a táncos pályám. A gimnázium után mezőgazdasági technikumot végeztem, a gimnáziumhoz hasonlóan Tornalján, majd, mint említettem, a jednotás éveim végén levelező tagozaton végeztem el a Zeneművészeti Főiskolát. 600 jelentkezőből jutottam be a 190-be, akit felvettek. A főiskolán társastánc szakra jártam, de mellette egy tanfolyamot is elvégeztem, és koreográfus lettem. A Jednotából a járási népművelési osztályra kerültem, 12 évig dolgoztam ott. Akkor már a Gömör néptáncegyüttes táncosa és koreográfusa voltam. 1962-ben vettem át az együttes vezetését, aztán 35 éven keresztül végeztem.

* A koreográfia mellett gyűjtéssel is foglalkoztál.

Azokban az időkben számos néphagyományt dolgoztam fel, koreográfiát készítettem belőlük. Ilyen volt a Gömöri fonóház, Gömöri esték vagy a Bányásztánc Rozsnyó környékéről. Ezeket nagy sikerrel mutattuk be a zselízi és a gombaszögi népművészeti fesztiválokon, melyeknek abban az időben a tánccsoport rendszeres résztvevője volt. De felléptünk pl. Svidníken, Kassán, Východnán, Siófokon, Strážnicében, a klenóci és a tiszolci aratóünnepségeken is. Egy szlovák tánccsoport megalakításában is részt vettem. Egész pályám során a gyűjtésekből táplálkoztam, azok alkották koreográfiáim alapját.

* Népdalgyűjtőként főleg Gömörben tevékenykedtél, de gyűjtöttél népdalokat és népi szokásokat pl. a Bodrogközben, Tardoskedden, a Zoboralján, Nagyidán, Királyhelmec és Kassa környékén is.

Szívesen gondolok vissza ezekre a vidám, csodálatos évekre és a kiváló társakra, Ág Tiborra, Méry Margitra, Németh Imrére, Takács Andrásra. Olykor vitatkoztunk is, de Takács például azt mondta: szerencsés kezem van, mert amihez csak nyúlok, arannyá válik.

* Szóljunk a tánciskoláról, amelyet ötven éve vezetsz. Hány fiatalt tanítottál meg ez alatt az idő alatt a társastáncokra és az illem előírásaira?

Nagyon hozzávetőleges számítás szerint körülbelül harmincötezer gyereket vezettem be a társastáncok világába, készítettem fel első báljára és ismertettem meg velük a viselkedéstan alapszabályait. Ma már azoknak a gyermekeit tanítom, akikkel annak idején foglalkoztam. Van három zenészem, videósom, fényképészem, hála istennek, nagyon víg társaság. Az etikettre mindig is nagy hangsúlyt helyeztem: fehér ruha, frakk, csokornyakkendő, fehér zsebkendő dukál mindenkinek.

* Kiket tanítasz most?

Éppen most fejeztem be a rimabányai kisiskolások tanítását, ahol nagyon rakoncátlan gyerekek voltak. Most a rimaszombati gimnazistákkal foglalkozom.

* Mi a véleményed a Csemadokról? Szinte a rendszerváltás óta temetik.

Azért itt még mindig vannak lelkes tagok. Amíg ilyen emberek vannak, nincs baj.

* Közéleti szereplést sosem vállaltál. Lett volna rá igény?

Nem, ezek számomra távoli dolgok. Egy időben szerették volna, ha elvállalom a presbiterséget, aztán a Csemadok vezetésébe akartak bevonni, de nem vállaltam. Az én világom a parkett. Amikor például gyűjteni jártunk, gyakran éjjel is felébredtem, és koreográfiákat alkottam. Éltem-haltam érte. Még most is, hetvenöt évesen.