Az életmód hatása a személyiségfejlődésre

Személyiségünk egyrészt a felmenőinktől öröklött jegyekből tevődik össze, nagyrészt azonban a környezetünk, szüleink által történő nevelés szerint formálódik. A fejlődését befolyásoló környezeti hatások közül az egyik fő, el nem hanyagolható tényező az életmód. Ezért ha gyermekünknek születésétől kezdve tudatosan alakítjuk az életmódját, az egyik leghasznosabb ajándékot készítjük el számára felnőttkorára, hiszen ez életminőségét is nagyban befolyásolja.

A sport
Sajnos, még manapság is nagyon elterjedt az a tévhit, hogy a sportolás érmek szerzése, túlhajszolás, sportsérülések sora. Ezt sok esetben súlyosbítja az iskolai tornaórákon szerzett esetleges rossz tapasztalat, hiszen meg nem felelő tanári vezetés esetén a gyermek nem megszereti, hanem megutálja a mozgást, a sport fogalmához számára a sikertelenség érzése társul. A mozgásnak sokféle jó hatása van; sorolhatnánk itt számtalan, egészségre befolyással levő pozitívumot, de bármilyen alaposak igyekeznénk is lenni, biztosan kimaradna néhány.
A sportolás személyiségfejlődési szempontból is nagyon fontos, mégpedig pici kortól. Nélkülözhetetlen az agyfunkciók fejlődéséhez, például a helyes koordináció, figyelem, észlelés kialakulásához. Általa megszületik a pozitív éntapasztalat: „képes vagyok megküzdeni az akadályokkal”, „én uralom a testem, nem pedig az engem”. Ez a tapasztalat nélkülözhetetlen az egészséges önbizalom megszerzéséhez. Ha csoportos sportot (is) űz a gyermek, megtanulja a szabályok megtartásának, a csapatmunkának, a közös célért való küzdésnek a fontosságát, és megtapasztalja a valahová tartozás pozitív érzelmi töltetét is, mely sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy ezt a tapasztalatot később ne rossz társaságban keresse. Továbbá a sport tökéletes módja a felesleges energia leadásának, így nehezebben alakulnak ki meg nem felelő viselkedésformák. A gyermek megtanul veszteni, tehát könnyebben birkózik meg azzal a ténnyel, hogy az életben nem mindig történik minden úgy, ahogy ő szeretné. Nem utolsósorban a sport segít szabadideje megfelelő beosztásának megtanulásában, ami iskoláskorban, de még inkább felnőttkorban igencsak hasznára válik.
A testmozgásnak kiskortól részének kell lennie egy gyermek életének, persze mindig a korának megfelelő szinten. Motiválnunk kell őt, főleg eleinte, és a legjobb – lényegében egyetlen – motiváció a szülői példa. Nehéz neki megmagyarázni, milyen fontos a sport, ha a családjában azt látja, hogy mindenki passzívan tölti szabadideje nagy részét. Nincs jobb módszer a testmozgás megszerettetésére, mint ha közösen megy a család kerékpározni, futni, görkorcsolyázni, úszni, sétálni.
A sport hiánya gyermekkorban ördögi körhöz vezethet. Minél később kezd neki valaki a mozgásnak, annál nehezebben válik az élete részévé, tehát annál nehezebben indul neki délutánonként. Így viszont egészsége, immunrendszere fokozatosan gyengül, egyre erőtlenebbnek érzi magát ahhoz, hogy elkezdje, s egyre könnyebben talál kifogásokat.

A természet
A sportolással szorosan összefügg a természet szeretete. Ahhoz, hogy a gyermek megszeresse tágabb környezetét, saját szemével kell látnia, megtapasztalnia, éreznie. Ezért fontos, hogy a hétköznapokba rendszeresen beiktassuk a természetjárást. A növények közelsége, az állatok szeretete segít az empátia kialakulásában. Ha már kiskorban megerősítjük csemeténkben, hogy az állatok ugyanolyan érző lények, mint az emberek (ezt ösztönösen minden gyermek érzi, csak később halványul el benne, ha nincs kellőképpen megerősítve), könnyebben sajátítja majd el a konfliktusok agresszivitásmentes megoldásának lehetőségeit. Kiskorától bele kell nevelnünk a természetvédő szemléletet, hogy tudatosítsa: környezetünk hozzánk tartozik, s minősége közvetlenül befolyásolja életminőségünket.

A háziállat
Minden gyermek életében eljön a pillanat, amikor elkezdi kérlelni szüleit, hogy kapjon valamilyen háziállatot. A szülőknek ilyenkor mérlegelniük kell, mennyire vállalható egy kis kedvenc. A térbeli és anyagi lehetőségek átgondolását követően üljünk le csemeténkkel, és beszélgessünk el vele. Írjuk össze, miféle gondoskodást igényel az adott állat, milyen feladatai lennének körülötte. Mutassuk ki, hogy bízunk benne és abban, hogy képes lesz ellátni a háziállattal kapcsolatos feladatait. Ugyanis ha azt hangoztatjuk, hogy mennyire felelőtlen, és mindent nekünk kell majd csinálnunk, ő meg majd nem törődik vele, biztosak lehetünk benne, hogy így is lesz.

A táplálkozás
A szakemberek manapság egyre inkább próbálják felhívni a figyelmet egyes (az élelmiszerek csomagolásán feltüntetett E betűs kódokkal jelölt) adalékanyagoknak a szervezetre gyakorolt hatásaira. Közülük néhány befolyásolhatja az immunrendszer fejlődését, míg mások összeköthetők akár a hiperaktivitás kialakulásával, súlyossági fokával is.
Az adalékanyagokat nem könnyű kizárni életünkből. Sokat segíthet azonban, ha az ételt magunk készítjük el késztermékek vásárlása helyett. Ne féljünk attól, ha a gyerek még evés előtt kijelenti valamiről, hogy ő azt nem szereti. Az emberek többsége tart az új dolgoktól, sajnos, társadalmi-történelmi-szociális adottságaink folytán hajlamosak vagyunk rögtön a lehető legrosszabbat várni. Az ízlelőbimbók is változnak fejlődésünk során. Ezért lehetséges, hogy valaki óvodás korában rá sem bír nézni valamire, később viszont a kedvence lesz (hasonló folyamat egész életünkben zajlik, a legszembetűnőbb időskorban, amikor az ízek érzékelése újra radikálisabb változáson megy keresztül).

Mi a helyzet a felnőttekkel?
A személyiség egész életünk folyamán formálódik. Az egészséges jellem jele, ha időről időre változik – akár kis mértékben – a kedvtelés, érdeklődési terület, esetleg az életmód is.
Tény, hogy életmódot változtatni felnőttkorban nem könnyű. Tudatosan kell alakítani hosszú évek bevett szokásain. A cél az, hogy az új tevékenység esélyt kapjon arra, hogy életünk részévé váljon, fontossá legyen számunkra.
Sok ember napi rutinja abból áll, hogy a munkából hazatérve, házimunkáját elvégezve lehuppan a tévé elé, majd onnan éjjel aludni megy. A televízió legnagyobb veszélye az, hogy ha az ember túl sok időt tölt el előtte, észre sem veszi, hogy nem a saját, hanem az általa nézett filmek szereplőinek életét éli. Beleélve magát a főhősök helyzetébe művileg él meg konfliktusokat, tevékenységeket, de ő maga nem követheti a főhős példáját. Pedig csak ki kellene kapcsolnia a tévét és kimennie a természetbe, elkezdenie sportolni, az új élményeket a saját bőrén megtapasztalni.
Ezek a tapasztalatok, ugyanúgy, mint a gyermekeknél, az önbizalom növekedéséhez vezetnek. Így általuk nemcsak egészségesebbé, szívósabbá, boldogabbá, hanem magabiztosabbá is válunk.

A szerző pszichológus