Az áradó öröm hangjai

Önöknek is volt már olyan élményük, kedves Olvasók, hogy valami szépnek a hallatán szinte borsózott a bőrük? Amikor Tücsök Nikolett gyönyörű, tisztán áradó, ezüstös szopránja felcsendül, s a szépség érzete árasztja el az embert, pontosan ilyen zsiborgást lehet érezni. Egyszerűen gyönyörű!
A 21 éves dunaradványi lány a pozsonyi műszaki egyetem építészeti karán számítógépes modellezést tanul. Egész kicsi korától énekel... „Mindig is szerettem énekelni – mondja –, szüleim mesélik, hogy kiskoromban az összes divatos táncdalt ismertem. Aztán 10 éves koromtól már zeneiskolában is tanultam. Zongorán kezdtem, de egy rövid próbálkozás után a gitárnál és az éneknél kötöttem ki. A zongoratanulásnak annyi haszna maradt, hogy ha új kottát kapok, azt előbb a zongorán pötyögtetem le...”
A dunaradványi kisiskolás aztán Dunamocsra került; az ottani iskolai rendezvényeken már itt-ott bemutatkozott, és a templom kórusában is énekelt. A komáromi Selye János Gimnázium diákjaként, a gimis énekkarban és a szalagavatóra készülve ismerkedett meg a megzenésített versekkel, s máig ezekhez vonzódik leginkább. Klasszikusokat és táncdalokat is énekel. Azt mondja, minden fellépésére egyforma lelkesedéssel készül, de talán azok a legemlékezetesebbek, melyek kihívást is jelentettek számára. „Versenyeken, fesztiválokon, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete vagy magyarországi szervezők által rendezett Ki mit tud? vetélkedőkön vettem részt, s Mága Zoltán előtt is énekeltem. Többször volt részem olyan élményben, amely feltöltött útravalóval. Arra viszont, hogy igazán nagy országos tehetségkutatón is részt vegyek, nem is gondoltam. Hiszen tanulok, és az egyetemet nem szeretném elhanyagolni. Egy tévés verseny például hatalmas stresszel és kötöttségekkel jár, amelyeket nem tudnék vállalni.”
A szerény, megnyerő fellépésű lány azzal nem dicsekszik el, hogy amelyik versenyen eddig indult, azon sajátos, ritka szépségű hangjával mindenhol babérokat aratott.
„A Szmaze Ki mit tud?-jának győzteseként jelentkeztem a Dunaszerdahelyi Vmk Ki mit tud?-jára. Akkor ismerkedtem meg Kosáry Judit nótaénekessel, és neki köszönhetően más rendezvényeken is felléptem – Kosáry Judit, Kosár Szabolcs, Bősi Szabó László, Dóka Zsuzsa és mások társaságában énekeltem több ízben, több stílusban. Ma már önálló fellépéseim vannak, s tulajdonképpen az apukám a menedzserem” – meséli mosolyogva, és azt is elmondja, hogy falunapok, kiállításmegnyitók, ünnepségek rendszeres résztvevője. Gitározott, énekelt a magyar állami kitüntetések átadóján is Pozsonyban, vagy például meghívták a Nagybörzsönyben rendezett magyar–szlovák vadásztalálkozóra, hogy két nyelven adjon elő népszerű dalokat. A fellépések, bemutatkozási lehetőségek egymásból adódnak, ma már másfél órára való dal alkotja Niki repertoárját. Amit mindig, mindenhol elénekel, az Szabó Lőrinc Szél hozott, szél visz el című, Bródy János által megzenésített verse. Kedvence József Attila Rejtelmekje is, amelyet Sebő Ferenc zenésített meg, de a Kicsi Hang dalait is szívesen énekli. A magyar nóták kacérságához még nem igazán érzi érettnek magát, szívesen fordul viszont olykor klasszikusokhoz – Mozart Ave Verum Corpusát vagy pl. Antonio Caldara Sebben crudeléjét is műsorra tűzi, ha az alkalom úgy kívánja. LGT- és Illés-slágerek, Žbirka-dalok ugyancsak vannak a tarsolyában, és ha egy rendezvényen gyerekek vannak, akkor vannak készenlétben nekik szóló dalai is.
Hálásan gondol vissza zenetanáraira, László Zsuzsára, Zsákovics Lászlóra, Kuczman Renátára. Most klasszikus éneklést tanul Dunaszerdahelyen, Kollár Katalinnál. Kislányként sokat hallgatta nagyapja citerazenéjét – talán ez is a zene irányába terelgette –, szülei pedig különböző énekkarok tagjai voltak, tehetségét tehát volt kitől örökölnie.
„Vonzott az énekesi pálya, és annak idején, pályaválasztáskor meg is fordult a fejemben, hogy abban az irányban indulok el. De utólag rá kellett jönnöm, hogy jól döntöttem: nem lehet mindent egy lapra feltenni. Természetesen a zene hozzátartozik az életemhez, a gitárjátékot fejleszteni, a hangot pedig állandóan csiszolni kell, hogy ne veszítsen a kondíciójából…”
Szerinte a műszaki tanulmányok és az éneklés jól ellensúlyozza egymást: ha belefárad valamelyikbe, a másikhoz lehet menekülni.
„Szeretem a szakmámat, a számítógépes modellezést – mondja. – Ha tanulok, minden anyagban találok olyasmit, ami felkelti az érdeklődésemet. Emellett röplabdázom, kocogok, és olvasni is rendszeresen olvasok. De az igazi öröm az éneklés számomra: nélküle nem volnék teljes ember. Ha énekelek, mintha minden ünneplőbe öltözne körülöttem.”