Apátújfalu az 1950-es évektől napjainkig

Sajnos, az élet ezután sem lett problémamentes. Következett a vallásüldözés időszaka, a magántulajdon felszámolása. Tulajdonosaiktól a kevéske földet is elvették: a nagybirtokokon állami gazdaság, a néhány holdas gazdák földjein szövetkezet alakult. Felszámolták a kisipart, a mesteremberek műhelyeit. A helyiek jelentős része nem talált munkát, az újonnan kialakított közeli határ akadályként került az itt élők elé, így lassan kialakult az ingázás a távolabbi szlovák vidékek irányába.

Vallásüldözés

Az itt is tevékenykedő lukanényei plébánost, Lénár Károlyt 1951. december 9-én letartóztatták. 1950-ben helyezték Lukanényére s a filiákra: Bátorfaluba, Apátújfaluba, Leszenyére, Ipolyharasztiba és Szlovákgyarmatra. S mert igen tehetséges, agilis, hitéért és magyarságáért bátran kiálló fiatal pap volt, üldözték, s már korábban is tervezték letartóztatását. Amikor a jelzett napon motorkerékpárján Leszenyéről hazafelé tartott a szentmiséről, Bátorfalu és Apátújfalu közt útját állta a titkosrendőrség; autóba tuszkolták, Pozsonyba szállították, s bíróság elé állították. A mártír papot a pozsonyi bíróság koholt vádak alapján 17 évi börtönre ítélte. Lénár atya raboskodása alatt a börtönben gróf Esterházy Jánossal is találkozott. Tizenkét év múltán szabadon engedték őt, de még hosszú időn át nem gyakorolhatta papi hivatását, kétkezi munkásként dolgozott Csehország bányáiban, gyáraiban.

A Nagykürtösi Járási Levéltárban őrzött dokumentumokban olvashatunk arról, hogy a pap otthonát hosszú időn át hívek százai őrizték, akik közt apátújfalusiak is voltak, akárcsak a letartóztatása miatt fellázadt s elítélt bátor katolikusok közt. Merész kiállása miatt bíróság elé került e faluból Tóth István Kukučka, akit hat hónapi feltételes szabadságvesztésre ítéltek, valamint a Szlovákgyarmatról Újfaluba került Petrovics József, aki egy hónapi feltételest kapott, akárcsak Péter Pál. Nem kímélték az asszonyokat sem, bíróság elé állították a szintén Szlovákgyarmatról származó apátújfalusi Ádámné Halgaš Máriát. Őt három hónapi feltételes szabadságvesztésre ítélték. Az itteniek tehát nemcsak vallásukat gyakorló keresztények voltak, hanem hitük megvallásáért a börtönbüntetést is vállalták.

Szövetkezetesítés

A közös gazdálkodás az 1950-es évek végén kezdődött. A később a lukanényei szövetkezettel egyesített, Vörös Lobogó néven ismert gazdaság az 1980-as évekre a járás egyik legjobb mezőgazdasági üzeme lett. Szép eredményeket ért el a gabonatermesztés terén, kukoricából például hektáronként 6,48 tonnát takarított be. Eredményes volt a cukorrépa-termesztés is. A vidéken itt kísérleteztek elsőként nagyüzemi szőlőműveléssel. Az állattenyésztés terén a fejőstehenek tartására, a baromfi- és sertéstenyésztésre összpontosítottak.

Ebben az időben országos hírű volt az itteni szőlőnemesítő és borászati üzem, több mint 50 alkalmazottja volt az évente több ezer szőlőoltványt, köztük megannyi nemes fajtát előállító mezőgazdasági vállalatnak.

Munkalehetőségek

Úgyszintén több munkalehetőséget kínált a Tesla vállalat fióküzeme. Mintegy 40 nőt foglalkoztatott, akik telefonkészülékekbe készítettek tekercseléseket. 1987-re felépült az új ravatalozó, összköltsége közel egymillió korona volt. Építése során a lakosság ötezer órát dolgozott le társadalmi munkában. Főleg a képviselők mutattak példát, Péter Józseffel, a helyi nemzeti bizottság elnökével és annak titkárával, Rimóczi Jánossal az élen. Az asztalosmunkákat Schmidt Gábor és Kakas Sándor végezte, zömmel szintén társadalmi munkában.

Ugyancsak ezekben az években korszerűsítették az iskolát, bővítették a napközit, építették ki vagy újították fel az iskolakonyhát és a mellékhelyiségeket. Elkészült az új művelődési ház és a községi hivatal, s a faluban kétnapos munkaidőben fizetett népművelő dolgozott.

Tömegszervezetek

Több ilyen is tevékenykedett Apátújfaluban. Közülük kiemelkedett a Csemadok helyi szervezete, melynek volt hagyományápoló és éneklőcsoportja, éveken át nagy sikerrel dolgoztak a színjátszók. A Csemadok többek közt a falumúzeum létrehozásán is szorgoskodott.

A sportszervezet is régóta tevékeny. Különösen a futballszakosztály érdemel figyelmet. A községben szép sportpályát alakítottak ki, a csapatok (felnőtt-, ifjúsági, tanuló-) a nyolcvanas években a járási bajnokság II. osztályában játszottak Básty János és Molnár József mérnök irányításával. Az ifjúsági szervezetet ez idő tájt Petényi Márta vezette. A legrégibb múltra azonban a tűzoltószervezet tekinthet vissza.

Az ezredfordulón

Apátújfalu is keresi önmagát és helyét. Új utcák létesültek, családi házak épültek az utóbbi időben. Megünnepelték a két község: Apáti és Újfalu egyesítésének századik évfordulóját. A rendszerváltás azonban némi gonddal is járt. Megszűnt több munkaadó: a Tesla-üzem, a szőlőnemesítő állomás; leépült a szövetkezet, de a régióban is sok-sok munkalehetőség veszett el. Így nőtt a munkanélküliség, többen hosszú időre elhagyják a falut. A település egyébként élet- és fejlődésképes. Az utóbbi időben épült itt szennyvíztisztító, másfél kilométeres csatornahálózat és tizenkét bérlakás. Van a községben élelmiszerüzlet, több vendéglő, egy szép, modern művelődési ház. Vannak magángazdák, szőlő-, gyümölcsfa- és dísznövénytermesztők, asztalosok, fuvarozási vállalkozók; van varró- és autófestő műhely. A község tagja az Ipoly eurorégiónak, baráti kapcsolatokat ápol a magyarországi Terény és Tass községgel. Többen a közeli magyarországi üzemekben dolgoznak. Apátújfalu ápolja hagyományait, reméljük, a főterén álló Szent István király és az ő intelmei a lelkek mélyére is behatolnak egyszer, s a templom mellett az iskolát, az anyanyelvi oktatás végvárát sem hagyják végleg elveszni.

A jelen

Hogy Apátújfalu valóban életképes település, azt megtapasztalhatják azok is, akik gyakrabban megfordulnak itt. Korábban a gyermekszaporulat csak 3-4 volt, tavaly már 18-an születtek. Az óvodában magyarul és szlovákul is oktatják-nevelik a 12 gyermeket. Körülbelül ugyanennyi látogatja a helyi szlovák kisiskolát is, de közel 20 apátújfalusi gyermek magyar iskolába jár, zömmel Lukanényére.

A faluban több magánvállalkozó is tevékenykedik. Zöllei Alicának élelmiszerüzlete, Budai Tibornak szódakészítő, Schmidt Gábornak és Schmidt Józsefnek asztalosműhelye van. A Ďurík család borászati üzemet működtet magas szinten, szép pincészettel, szállóval és bormúzeummal, Jámbor Attila hangulatos panziót egy felújított régi parasztportán, hozzájárulva ezzel a falusi turizmus fellendítéséhez. Šaranko Józsefnek szőlészete és pincészete van a faluban, mellette szállodát is működtet, s megtekintésre kínálja a 17. század végén készült, homokkőbe vájt borpincét. Ďuriš Évának textilüzlete van, Hecsei János autólakkozót üzemeltet, Deme Ferenc fémgyűjtéssel foglalkozik. Merica Éva könyvelési szolgáltatásokat végez; Zöllei József Ján Slávikkal bisztrót működtet. És bontakozóban vannak még további vállalkozások.

Menekülttábor is van a faluban, ahol főleg afrikai és ázsiai országokból Szlovákiába került idegeneket szállásolnak el ideiglenesen. Itt is dolgozik főállásban néhány falubeli.

Újabban komposztáló épült, és konténereket állítottak fel a szelektív hulladékgyűjtésre. Az egyház kezdeményezésére plébániát is létesítettek a községben. A központban, a két patak által közrezárt félszigeten szép parkot alakítottak ki nemrégiben. Ez egy nemzetközi pályázat, A harangok nem ismernek határokat turistafejlesztési projekt keretében épülhetett meg. A félszigetre, melyet parkosítottak, és sétányokkal láttak el, több esztétikusan kivitelezett hidacska vezet. S van itt mesterséges tó, valamint egy modern harangtorony, amely Karaba Tamás építész tervei alapján készült.