Álmok és valóság

Nyarádkelecsény (újabban Kaposkelecsényként is emlegetik – Kapušianske Kľačany) az Ung-vidék legkeletibb részén, a szlovák–ukrán határ közelében fekvő magyar település. A régi Ung-vidéknek azonban nem a peremén volt, hiszen a történelmi régió egykori központja, Ungvár ennél keletebbre, Ukrajnában fekszik. Sokatmondó, amit Fényes Elek írt róla – pontosabban a mai község egyik elődjéről, Kelecsényről: „…magyar-orosz falu, Ungh vmegyében, Dobo-Ruszkához 10 percnyire: 102 római, 93 g. kath., 8 evang., 156 ref., 15 zsidó lak. F. u. gr. Barkóczy. 1851.” A mai Nyarádkelecsény valamikor három részből állt: Magyarkelecsényből, Ungnyarádból és Magyarmocsárból. Vályi András fél századdal előbb Kelecsényt még magyar falunak említi, amely „…fekszik Doboruszkához nem meszsze, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék; el adásra alkalmatos módgyok van.” A tény mindettől tény marad: napjainkban a mintegy 900 lakost számláló falu jócskán a végeken fekszik, s ebből adódóan nem mondható el róla, hogy a sors a tenyerén hordozná az itteni embereket.

Vitázó vezetőség
Azon már meg sem lepődik az ember, hogy ebben a községben harminc százalék fölötti a munkanélküliségi arány. Bár ez az elesettség elsősorban a fekvésből adódik, több összetevője, okozója is van. Az egész környéken leépülőben az ipar, hiszen mind a közeli vajáni hőerőműben, mind a mátyóc-nagykaposi vasútállomáson, mind a tranzit gázvezeték csomópontján százszámra bocsátják el a munkavállalókat. Igaz, a földműves-szövetkezet itt túlélte önmagát, s még ma is mintegy száz embernek ad munkát, ez a szám azonban a fénykorban a háromszorosa volt. A másik szegmense a dologtalanságnak a falu nemzetiségi összetétele: Kelecsényben bevallottan is mintegy 270 roma él napjainkban (a tavaly született 21 gyermekből 20 cigány volt), az összlakosság közel egyharmadát teszik ki. Utóbbi meg is látszik a település arculatán.
Mindezen sem Molnár Károly polgármester (akinek a tavalyi önkormányzati választásokon a község nagyobbik része ismét bizalmat szavazott), sem az önkormányzat nem képes segíteni. A környék infrastruktúrája fejletlen, idegenforgalmi látványosságban sem dúskálnak, ráadásul a szekeret sem egy irányba húzzák a falu képviselői. A héttagú önkormányzatban többségben vannak az MKP (5) és kisebbségben a Most-Híd (2) képviselői.

Két Csemadok-szervezet
A polgármester elárulja, hogy ellenfelei mindent megtettek azért, hogy a négy induló közül ne ő nyerjen. „Tudni kell azonban, hogy több mint száz szavazattal előztem meg ellenfeleimet. Én alapító tagja voltam itt az MKP-nak, azt megelőzően az Együttélésnek is elnöke voltam. Amikor megalakult a Bugár-féle Most-Híd párt, és a községben az elnöke lettem, rossz néven vették. Furcsamód azok lettek az MKP-sok, akik egy éve még tagjai sem voltak. Azt hiszem, vagyok olyan magyar, mint bármelyik ellenlábasom. Majd huszonöt éve vagyok például a Csemadok helyi szervezetének elnöke. De nem akarok védekezni. Az emberek látják, mit tettem a faluért, és ki az az öt MKP-s, aki az önkormányzatban van, s mindent megtesz, hogy megálljon a munka, és ne működjön semmi.”
A szembenállás tárgyi eredménye, hogy Kelecsényben most két Csemadok-alapszervezet van, ügyészségi feljelentés történt, kerületi oktatásügyi vizsgálat folyt, és az öt képviselő, legalábbis Molnár Károly szerint, nem kommunikál a polgármesterrel. Aki az általa elért eredmények közt említi, hogy létrehozott egy kis községi üzemet, amely több embernek ad megélhetést, de közmunkára is több mint hetven embert alkalmaznak. Többségük roma. Ennek az a hozadéka, hogy dolgozni hasznosabb, mint dologtalanul a bűnözés felé kacsingatni.

Ahogy lehet
Hogy azért elvégzett tennivalók és tervek is vannak Nyarádkelecsényben, a polgármester elmondja, hogy az elmúlt választási időszakban felújították a közvilágítást, s – igaz, a mellékutakon van mit javítani – a főutat is rendbe tették. Négy éve befejezték a vízvezeték kiépítését, így most már minden háztartás el van látva vezetékes ivóvízzel. A szennyvíztisztítás megoldására egyelőre esély sincs, arra legalább másfél millió euró kellene. „Biztosan jobb lenne, ha össze tudnánk fogni – mondja a polgármester –, hiszen a környező községek is hasonló cipőben járnak.” Az iskola elé új járda és kerítés került, az épület udvarára játszótér. A két évvel ezelőtti belvíz miatt úszott az iskola és az üzletközpont, most a vízelvezetésre szeretnének pályázni. Van egy kis tavacskájuk, ha azt rendbe teszik, megfogná a nagyobb vizet, de szeretnék az elvezető árkokat is felújítani.
A mintegy háromszázezer euróból gazdálkodó községet (ebben az óvoda, iskola fenntartása is benne van) érzékenyen érinti a központi lefaragás, az utóbbi két hónapban az évekkel ezelőtti költségvetési támogatás 30-40 százalékát kapták. „Az embernek jóformán varázslónak kell lennie” – mondja Molnár Károly. Hozzáteszi, hogy a község újabban tíz roma polgárt alkalmaz megbízottként, akik estétől reggelig vigyáznak a rendre. Terveik közt van az is, hogy földet mérnek ki a romáknak, hogy legyen min gazdálkodniuk. Három temető van, mindhármat új kerítéssel látták el. A falu főterének kiépítésére elkészültek a tervek. Súlyos teher, hogy nincs művelődési ház. Ami volt, az az egyházé (egyházi iskola volt benne), százéves, és beázik. Javítgatták, toldozgatták, új kellene. Itt is vannak kisvállalkozók: egy család olajütéssel foglalkozik, van egy autószerelő-műhely, és tucatnyi család földművelésből él. Ha hazajönnének, akik elmentek, és másutt vállalkoznak, nagyon gazdag lenne a falu – mondja Molnár Károly.

Az alagút vége
Tegyük hozzá, hogy az egész vidék ellehetetlenülése és leszakadása miatt hét esztendeje készült egy tanulmány, amelyben ötszáz munkaerőt foglalkoztató zöldség- és gyümölcsfeldolgozó és hűtőház építését emlegették. Az eredmény az lett, hogy a szép nevű Új Kézfogás Alapítvány 2,5 millió forintos támogatását sikerült elpályázgatni, az ipari parkról, amelyet 100 hektárosra terveztek, és Budaházához, Nagykaposhoz, Mátyóchoz és Nyarádelecsényhez tartozó területen lett volna, továbbra is álmodozhatnak a régió lakói és polgármesterei. Marad a „volna”, a „kellene”, mi több, egyre inkább a „kellett volna” ismételgetése. A lakosság pedig egyre öregszik, a fiatalság elvándorol, s a szebb napokat megélt régió, a méltóbb életminőségre érdemesült Ung-vidéki magyarok (szlovákok és romák) pedig csak álmodozhatnak, hogy talán, egyszer feldereng a fény az alagút végén.