Állunk rendelkezésére!

Elballagott már az óév

Elballagott már az óév, jött az ifjabb párja,

Tovatűnt a bal fenéken, ahogyan az járja.

Nem siratjuk, nem sajnáljuk, nem sok jót tett értünk,

fizetéstől fizetésig alig éldegéltünk.

Agyonígért jólétünkből máig sem lett semmi,

szerencse, hogy levegőt még ingyen tudunk venni.

Nehogy aztán majd odafent gondoljanak nagyot,

s még arra is kivetnek egy extra luxusadót.

Fogadalmat rég nem teszünk, nem divat az már ma,

minek olyan kulcs, amelyik nem illik a zárba?

Kívánni meg felesleges, van ugyan x listánk,

mégis inkább maradjunk csak örök pesszimisták.

Ha rosszabb lesz ezután még, csalódás nem érhet,

nem lesz miért stresszelni, és nem eszünk majd mérget.

Hogyha meg a sok rossz után netán jó fog jönni,

több okunk lesz gondtalanul, vígan ünnepelni.

Üdvözlünk hát, új év, kösd fel jól a gatyád,

hogy le tudd majd főzni nyugdíjba ment atyád!

Nem tenni, CSINÁLNI próbáld meg a dolgot,

elégedett lennél, s mindenki más boldog.

Csapj a lovak közé, tudnak azok húzni,

csak ne hagyd a gyeplőt kezedből kicsúszni!

Legalább Te próbálj egy kis jót is hozni,

s jövőre dicsérni fogunk, nem pedig átkozni!

Belányi Gyula, Ipolyság

Az új év küszöbén

Decemberben, karácsony körül nemcsak a lakás takarítása kezdődik el, hanem lelkünk, bensőnk és agyunk rejtett zegzugainak portalanítása is. Összeszedjük az év valamennyi beteljesült és beteljesületlen óhajait, elért és elérhetetlen vágyait. Listázzuk, majd szortírozzuk őket, s miután kipipáltuk, ami megvan, készítünk egy újabb listát az újévre. Minden év január 1-jén megígérünk magunknak vagy másoknak valamit. Az újévi fogadalmak ideje ez. Megfogadjuk, hogy kevesebbet eszünk, és többet mozgunk, leszokunk a dohányzásról, kibékülünk a testvérünkkel vagy a szomszéddal, és hasonlók. Én sem vagyok különb másoknál. Nekem is van mindig egy-két, főként magamnak tett ígéretem, amit be is tartok egy ideig, de aztán vagy elveszik a motiváció, vagy gyengül a kitartásom, s nem folytatom tovább. Az újév hajnalán kimondott vágyakból és célokból 50% véget ér, abbamarad úgy két hét után. Lehet, hogy azért, mert igazából nincs is rá szükségünk, és e nélkül is boldogok lehetnénk. Minek egy újabb laptop, egy modernebb mobil és öt pár csizma? Jó lenne a fizetésemelés is, de örüljünk, hogy egyáltalán van munkahelyünk. Ha úgy gondoljuk, hogy csak 15 kiló mínusszal leszünk elismertebbek és boldogabbak, akkor baj van az értékrendünkkel. Mi lenne, ha már nem kívánnánk semmi újat, semmi többet, csak megóvnánk, megjavítanánk és rendbe hoznánk azt, amink van. Rengeteg baj van a világban, óriási katasztrófák: földrengés, árvíz, háborúk és éhínség, melyek mellett a mi gondjaink eltörpülnek, jelentéktelennek és aprónak tűnnek. Természetesen hiába is kívánnánk Etiópiának sok kenyeret, a világnak örök békét, mert ez nem rajtunk múlik, mi ezt nem tudjuk megoldani. Vannak azonban olyan emberi értékeink, mint a jóság, a segítőkészség, a türelem és a megbocsátás, s ha ezeket nemes célra használjuk, sok jó dolog sülhet ki belőle. Tegyünk rendet magunkban, teremtsünk békét a családban, javítsuk a kapcsolatainkat a munkahelyen. Mindig önmagunkból induljunk ki. Úgy viselkedjek másokkal, ahogyan én is szeretném, hogy velem viselkedjenek. Jó érzés jót tenni, csak nehéz elviselni, ha ezt mások nem értékelik vagy kihasználják. Könnyű lenne példákat felhozni azokra, akik nálunk jobban élnek, elköltözni olyan országba, ahol a kereset duplája vagy triplája a miénknek. Nem az a megoldás, ha másokra mutogatunk. Gondoljunk inkább azokra a százezrekre és milliókra, akik éheznek, és a szegénységi küszöb alatt élnek, mert ők vannak többen. Próbáljuk csak beleélni magunkat az ő helyzetükbe, s rögtön átértékelünk mindent. Valójában nagyon szerencsések vagyunk, hogy országunkat nem dúlja szét semmilyen háború, hogy olyan helyen élhetünk, ahol nincsenek földrengések, sem tornádó vagy szökőár. Míg egészségünk engedi, hogy dolgozhassunk, van fedél a fejünk felett, meleg étel a tányérunkban és tiszta ruhánk, mit felvehetünk, nincs sem okunk, sem jogunk arra, hogy panaszkodjunk. Szerintem anyagi javakban nincs hiány mifelénk… az emberséges hozzáállás és a pozitív gondolkodás az, ami inkább pótolásra szorul. Ne agyaljunk örökké azon, hogy mi kellene még a boldogságunkhoz, inkább véssük az eszünkbe, hogy a helyzet lehetne sokkal rosszabb is. S ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a világot, meg is lehetne a megoldás. A természeti katasztrófákat nem tudjuk kivédeni, de ha nyitott szemmel és kitárt szívvel járunk, és mindent megteszünk, ami tőlünk telik, akkor úgy segíthetünk másokon, hogy ez minket is boldoggá tegyen.

Pápes Jolán, Ógyalla

Keresem a szeretetet

Valamelyik nap hallgattam a misét a Lumenen. Utána egy történész beszélt a szlovákok eredetéről, hogy réges-régen, mielőtt a magyarok bejöttek, volt itt nem egy vár s erődítmény, aztán jöttek a magyarok, és gyilkoltak. Utánuk a tatárok szörnyűségeit vázolta. A Lumen, a katolikus rádió ilyeneket sugároz, a hallgatóság meg szörnyülködik, a magyarság ellen uszíttatik.

Egy otthonban élek Kassán, öreg a lakossága, szlovákok–magyarok közösen. Nagy itt a gyűlölet a szlovák emberekben, s ha merünk megszólalni egymás között beszélgetve magyarul, támadások érnek minket: Ty hnusná Maďarka; Na Slovensku po slovensky; Prídu autá, naložia všetkých Maďarov a odvezú do Maďarska; stb. (Te piszok magyar; Szlovákiában szlovákul; Jönnek majd az autók, felrakják rájuk az összes magyart, és elviszik őket Magyarországra; stb.)

38 évig óvodásokat tanítottam szlovák óvodában szépre, jóra, igazságszeretetre, hogy a rosszat a büntetés el nem kerüli, mert csak ami jó, az nyeri el a jutalmát. Egész életemben szeretetet adtam, és most vénségemre mit kell hallgatnom.

Még sohasem gondoltam arra, hogy verset írjak, nincs más, csak középfokú érettségim kettő, de most ezzel tudom kifejezni, mint gondolkozom, és mi hajt a kétségbeesésbe. Tegnap este megint hallgattam a misét a Lumenen, és nagyon meghatódtam, sírtam is. Kár, hogy nincs valami felvevőkészülékem, mert szebbet biztosan nem fogok hallani. Azt hiszem, ezzel a misével, a gyönyörű prédikációval akartak előző meggondolatlan előadásukért valami vigaszt nyújtani, kijavítani azt, amit elrontottak.

Szerintem nem azt kell nézni, hogy magyar vagyok vagy szlovák, vagy német vagy hottentotta, hanem hogy az a másik is ugyanolyan ember, mint én. Nem a nemzetiség a fontos. Nem neveltek engem vallásosságra, de keresem egész életemben a szeretetet. Én adom, de senkitől sem kapom. A szeretet kiveszett, a lelkiismeret szintén, csak a pénz az úr mindenek felett, meg a kíméletlenség az emberek között.

Treszler Marianna, Kassa

Az olvasás öröme

Mivel egyre hosszabbak az esték, és számomra a sok tartalom nélküli film nem jelent felhőtlen szórakozást, marad az olvasás és a kézimunkázás. Nem az interneten való olvasást értem ezen, azt a műfajt nem nagyon szeretem. Lehet, maradi vagyok, megengedem. Én imádom a könyveket, az olvasás öröméhez nekem hozzátartozik a lapozás, nagyon fontos, ahogy zizegnek a lapok. Szerintem az olvasás csak így ér valamit, sokkal meghittebb ez a forma. Bár az internetnek is megvan a varázsa, én mégis a könyvre voksolok. Minap orvosnál voltam, én újságot olvastam, míg várakoztam, a mellettem ülő hölgy viszont az okostelefonját huzigálta, nyomkodta az ujjával. Hát, számomra ez nem jelentene szórakozást, miközben mindenütt azt látja az ember, hogy a fejek lógnak, a tekintet a telefonra szegeződik. Így járnak az utcán, utaznak, a külvilágot teljesen kizárják maguk körül. Senkiről és semmiről nem vesznek tudomást.

Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy felhívták a figyelmem az új szakácskönyvre, a 2017-es Ennivaló Okos Naptárt is köszönöm, amit ajándékba küldtek. Sok érdekes recept van benne, amiből többet kipróbáltam, és még ki is fogok próbálni, ugyanúgy a szakácskönyvből is. Eddig mind megvettem, és nem csalódtam bennük. Sőt az unokám részére is veszek, hisz ez az ő ajándéka anyukájának. A szerkesztőség munkatársainak és az olvasóknak békés, boldog új évet és hozzá elsősorban jó egészséget és kitartást kívánok.

Bartalos Ilona, Lakszakállas

Huszadik Katalin-bál

Hagyományokat ápolva rendezte meg a rokkantak szervezete a bősi önkormányzattal karöltve a Katalin-bált a bősi kultúrház nagytermében. Az ünnepi köszöntőt városunk polgármestere tartotta. Üdvözölte a jelenlevőket, köztük a dunaszerdahelyi kerekesszékes csapatot, elnökükkel, Jakus Jenővel az élen, valamint a városunk díszpolgárát, Deim János gróf urat. A hagyományt követve az ünnepelteket hívta ki a bálozók közül, valamennyi Erzsébet és Katalin nevű hölgynek egy-egy szál virággal kedveskedve. Ezután egy fergeteges műsor vette kezdetét a Zohra Dance trió jóvoltából, remek alapot adva az est további részének. A finom vacsoráért Menyhárt Attilának és csapatának jár a köszönet. Az este folyamán volt tombolahúzás, melyen a fődíj egy szép női kerékpár, a városháza ajándéka. Ezúton is köszönjük a polgármester és a képviselők támogatását szervezetünk felé, valamint a magánszemélyeknek és a vállalkozóknak, hogy tomboladíjaikkal hozzájárulnak rendezvényeinkhez, és köszönet a szervezet vezetőségének az éves munkájáért.

Derzsi Katalin elnök, Bős

Élteskorú-találkozó

A nagyvárosok bőséget ontó lehetőségeivel szemben kisfalunkban ritkábban adódik alkalom az önfeledt szórakozásra. Ezért annál értékesebb egy-egy ilyen találkozó. Egy novemberi vasárnap délután a szalatnyai kultúrházban ünnepi hangulat uralkodott. Az önkormányzat meghívására sorban érkeztek falunk 60 éven felüli lakosai. Nem jelzett a naptár piros betűs ünnepet, de a jelenlévők számára ennél is többet jelentett. Már az utcára hallani lehetett a zeneszót, a teremben megterített asztalok látványa fogadott. A színpadon megjelentek az apróságok, akik egy-egy szép verssel köszöntötték a jelen lévő öregeket, majd Bazsó Árpád polgármester mondott ünnepi beszédet szlovákul és magyarul. Értékelte munkánkat, tolmácsolta jókívánságait minden lakosnak. Már addig is gyönyörűen díszített, üdítőkkel, süteménnyel teli asztaloknál szórakozhattunk, de ezt követően vendéglátóink mosolygós arccal és sugárzó szeretettel szervírozták a pazar ebédet, és nem hiányzott az asztalokról a hegy leve sem. Közben nagyszerű élő zene biztosította az egyre emelkedő hangulatot, és vendéglátóink egyre több meglepetéssel halmoztak el, 10-12 féle süteménnyel, kávéval, teával kedveskedtek a meghívottaknak. Mottójuk lehetett – a költőt idézve –: „Okozz örömet, hadd legyen boldogabb a másik, kinek lényéből az öröm rád visszasugárzik.” A talpalávalót két zenész szolgáltatta, a tánc pedig még az egészségünket is javította, mert úgy mondják, használ a csontoknak. Persze, nem hiányozhatott a dalszó sem, előkerült a sok szép hallgató és magyar nóta. Majd amikor megkondult az esti harangszó, búcsút vettünk vendéglátóinktól, útravalóul mindenki kapott egy-egy szeretetcsomagot, amelyben csupa értelmes, értékes ajándék volt. Így ért véget egy felejthetetlen napsütéses vasárnap délután Szalatnyán. Vendéglátóinknak adjon a Jóisten erőt, egészséget és azt a kifogyhatatlan szeretetet, amit felénk sugároztak.

Balla Sándorné, Szalatnya 

Hónapok

1. Január az első hónap. Hideg van, és rövid a nap.

2. Februárban van a farsang. Tánc van akkor és mulatnak.

3. Március már havat olvaszt. Hoz meleg napot a tavasz.

4. Áprilisban árpát, zabot, vetnek mindenféle magot.

5. Májusban minden virágzik. Madarak éneke hangzik.

6. Júniusban szénát gyűjtnek. A hűs tavakban fürödnek.

7. Júliusban aratnak, élelmet betakarítanak.

8. Augusztusban hordanak, a csűrökbe rakodnak.

9. Szeptember az ősz kezdete. Hull a gyümölcs a kertekben.

10. Október a vetést végzi, és a szőlőt szüreteli.

11. Hideg, ködös november, fázik akkor állat, ember.

12. Decembert a hó belepte, hoz karácsonyi ünnepet, amikor Jézus Krisztus született.

Ezt a hónapsorolót még a dédnagymamámtól tanultam, pedig már én is 84 éves vagyok.

Abosi Margit, Szeszta

Kedves Vasárnap!

Áldott új esztendőt, jó egészséget, erőt, kitartást, hűséget és sok örömet a lap szerkesztéséhez, hogy még sokáig olvashassuk gyönyörű szép anyanyelvünkön ezt a nagyon tartalmas és színvonalas hetilapot. Nagyon köszönjük a Vasárnap karácsonyi olvasmányát, meghatóan szépek az olvasmányok és a versek benne. A naptár is nagyon tetszett, köszönet érte. Sok szeretettel üdvözli Önöket édesanyám,

Benyo Jolán (aki az előfizetője a lapnak) és gyermeke, Klincsek Ferencné a családjával

*

Nagy öröm számomra, hogy a receptbeküldők közt lehetek én is. A szép nyereményt megkaptam, nagyon köszönöm, ott lesz a fenyőfa alatt. A szerkesztőség minden dolgozójának kívánok erőt és egészséget a színvonalas lap elkészítéséhez.

Krastenics Erzsébet, Lakszakállas

*

Engedjék meg, hogy kifejezzem hálámat, amiért kitalálták, hogy kalendáriumot készítenek. Nagyon elszomorított, mikor gyermekeim közölték, sajnos megszűnt a Madách-naptár, és hiába hoztak Magyarországról, az nem a miénk, nincsenek benne az itteni ünnepek, és más sem. Épp ezért amikor elolvastam a Vasárnapban, hogy van kalendárium is, nagyon megörültem, és rögtön megrendeltem. Könnyekkel a szememben, örömmel lapoztam, amikor kézhez kaptam. Igaz, nem vagyok Vasárnap-előfizető, de minden kedden már alig várom, mikor a férjem hazahozza, és kézről kézre jár a családban. Még egyszer köszönet és hála Önöknek. Jó egészséget, kitartást az áldozatos munkájukhoz.

Mikolai Mária, Párkány