Állunk rendelkezésére!

Ad Mitől szomorúak a keresztények?

Nagy érdeklődéssel olvastam Veres István írását. Különösen az keltette fel figyelmemet, ,,hogy mindenki bűnösnek születik, mindenki meg fog halni”, a jók a mennyországba kerülnek, a ,,gonoszok” pedig a pokolba. Hogy mindenkinek meg kell halnia, teljesen természetes dolog, még akkor is, ha sokan félelemmel tekintenek erre az elkerülhetetlen életeseményre. Az emberek félelmében nyilván közrejátszik az is, amit a kereszténység hirdet, hogy bűnösnek születünk, ám Krisztus, mint a vallás tanítja, megváltja bűneinket. Ez egy keresztény ember számára tiszta sor. Ám megannyi vallás van a kereszténységen kívül, hisznek Allahban, Buddhában, sőt van, aki egyáltalán nem hisz semmiben, mégis éppolyan embernek tekintendő, mint hívő társai. Teszem fel a kérdést: aki nem hiszi Istent, netán más vallású, kárhozatra kerül? Jó és szerethető ember ettől függetlenül még lehet az illető.

A másik dolog, a keresztény vallás azzal, hogy úgy tünteti fel a halált, mint bűnhődést, elhiteti az emberekkel, hogy bűnösök, félelemmel és rettegéssel hiszi a hívő ember Istent, csak hogy ne jusson a pokolra. Az már más lapra tartozik, hogy senki sem születik bűnösnek, ha pedig Krisztus megváltja bűneinket, nyilván csak azokét, akik Őbenne hisznek. De ez megint csak az emberek szétforgácsolását eredményezi, mert akkor mi lesz a más vallásúakkal? Félelemre egyébként nem lehet hitet építeni, és ez meglátszik a temetési szertartásokon is: a halott búcsúztatásakor szóló megindító, lélekfacsaró siratóénekek, fekete színek nemhogy közelebb hoznák az emberek tudatához a halált, inkább hárítják, mint valami rosszat. Megoldást jelenthet, ha elhagynánk azt a tanítást, hogy bűnösök vagyunk, hiszen a halál után kivétel nélkül MINDENKIT egy szerető és kegyes Isten vár. Az embereket megosztó, mennyel és pokollal jutalmazó Isten-kép helyett arra kellene hangsúlyt fektetni, hogy a halál természetes dolog, az emberi lélek élete a fizikai test halála után is folytatódik, a keményen büntető és embereket megosztó Isten helyett pedig a mindenkit egyformán, feltétel nélkül szerető Istenre fókuszálni. Talán ezzel elérhetnénk az emberek összefogását, a mindenki számára elnyerhető, boldog túlvilág tanításával pedig megszűnne a haláltól és büntetéstől való félelem.

Dóka Gábor, Zselíz

Kis Szent Teréz-szobor

Mégpedig a krasznahorkaváraljai templomban. A helyi temető délkeleti csücskében egy gránitobeliszk áll, mely Zsilinszky István (1854–1927) és neje, Rende Krisztina (1852–1922) és korán elhunyt unokájuk, Lóránd (1923–1924) örök emlékét őrzi. Zsilinszky Győző 1921-től 1932-ig az Andrássy-uradalom erdőmérnöke volt. Feleségével, Littassy Irénnel, kislányával, Nórával és szüleivel, Zsilinszky Istvánnal és Krisztinával a Maldeghem gróf tisztikarának fenntartott Hársfa utcai kúriában éltek. Az épületben ma a Betty panzió található. 

Falunkból ma már kevesen ismerik Kis Szent Teréz szobrának történetét. Úgy esett ugyanis, hogy a család megérkezése után egy évre megszületett Gabriella leányuk. Majd két év múlva Lóránd fiuk, aki a család nagy bánatára egy járvány következtében csecsemőkorában elhunyt. Irén nevű leánya születése után az édesapa Szent Terézhez fohászkodott, és megígérte neki, ha fia születik, szobrot ajándékoz a templomnak. A kitartó fohászkodás az áhított fiúgyermek megszületésével teljesedett be, akit templomunkban Győző névre kereszteltek. A boldog édesapa egy közel életnagyságú Szent Teréz-szobrot adományozott a krasznahorkaváraljai Mindenszentek római katolikus templomnak. A szobor ma is a főoltártól balra ékesíti a szentélyét.

Néhány évvel később, 1932-ben a Zsilinszky család Rozsnyóra költözött, és a családfő a püspöki uradalom jószágigazgatója lett. Ezalatt a Jólészi utcában laktak egy szolgálati lakásban a Varga-patak mentén. A háború után a család Miskolcon élt. Idősebb Zsilinszky Győző nyugalmazott erdőfőtanácsos, aranydiplomás erdőmérnök 1979-ben, életének 89. évében türelemmel viselt hosszú szenvedés után hunyt el. A miskolci Mindszenti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A történetben szereplő Zsilinszky családnak egyetlen élő tagja maradt, a 87 éves ifjú Zsilinszky Győző. A család emlékét méltón őrzi helyi hitközségünk. Egy emléktábla emlékeztet mindannyiunkat a templomban elhelyezett Kis Szent Teréz-szobor adományozójának örömteli hálájára.

Brutovszky Erzsébet, Krasznahorkaváralja

Őszintén

Családapa vagyok, két gyermekem van. Adta a Jóisten, egészségesek, Ricsi és Katica. Nőnek, majdhogynem fel kell már nézni rájuk. Kedden délutánonként meghozza Ivetka a hetilapot. Apuci, te írtál a Vasárnapba? Igen, szívem, mondom, és közben büszke vagyok rájuk, magyarul is tudnak. Olvassuk mi, olvassák sokan e sok széppel, érdekességgel megáldó újságot. Tényleg minden korosztály megtalálja benne saját témáját, érdeklődése tárgyát. De talál benne sokkalta többet is. Barátságot. És minden kedves történést, amit ez a pár betűs szó jelent. Gazdag József, Doma Domi, Farkas Margit néni, ezeket a neveket már ismerhetik az olvasók. Pár éve, a lekenyei találkozónak köszönhetően vált ismertté számomra Beke Bea, és hogy nagyon sokat tesz az itteni magyarság érdekében. Aztán Miko Atilla, majd a kedves vadász barát, a Kálas család riportja, ez mind a közelmúltban. No, most mondja valaki, hogy a Vasárnap csak a közeli Nyugat-Szlovákiát látogatja! Hát nem.

Tudom, kinek mit köszönhetek. A Vasárnapban megjelent vadásztörténeteimből könyv lett, igaz, csak szlovákul, mert a pénz és a kereslet határt szab mindennek. Remélem viszont, hogy pár év múlva ismét megoszthatom magyarul is vadászéletem további fejezeteit a kedves olvasóval. Az majd a vadászbarátságokról szól. Itt, a Vasárnapban. Persze, a remek szerkesztőség hozzájárulásával. Mint mindeddig. Sok jót kívánok nékik.

Remper István, Gömörliget

Panaszkodó képviselő

Egy szlovák hetilapban jelent meg két, fényképekkel illusztrált cikk: Házassággal az unióba, Migráns felesége címmel. A második apropója, hogy az illető hölgy tolókocsis parlamenti képviselő, aki ráadásul hajléktalannak vallja magát. A házasságkötés távkapcsolat révén jött létre. Az újdonsült férj pakisztáni menekült, egy táborban vesztegel Berlinben. Interneten ismerkedtek össze, s a képviselő hölgy most együtt szeretne élni a férjével, csakhogy migráns öt éven belül nem hagyhatja el Németországot. Továbbá panaszkodik a képviselőnő, hogy számára nincsenek biztosítva a föltételek a normális munkához. Többek között nincs a parlamentben minden helyiség akadálymentesítve. Párttársai egy emelettel feljebb vannak, de mivel ott a toalett sem felel meg egy kerekes székes számára, a liftek is keskenyek, ő nem tarthat velük. Továbbá nehezményezi, hogy elvették tőle a szociális juttatást, nem elég a képviselői fizetése kiadásai fedezésére. Nincs állandó lakhelye, szüntelen változtatni kénytelen a címét, mivel bizalmatlanok vele a lakástulajdonosok. Asszisztenst kérelmezett annak ellenére, hogy van két asszisztense, neki viszont kellene még egy, aki kiszolgálná állami költségre. Továbbá sérelmezi, hogy a garázsokban is szűk a hely, sok az akadály. Képviselő kollégai azt hiszik, hogy állandóan panaszkodik, pedig ő csak azt mondja, ami számára a valóság.

Az viszont, legalábbis ez jött le nekem, számára sem érdekes, hogy a többi hasonló, hátrányos helyzetű állampolgár valósága milyen. A többiek sorsa, hogy más miből és hogy él, nem érdekli.  

K. Gy.

Jó lenne magyarul!

Az idősebb korosztályhoz sorolom magamat, és a legtöbb időmet olvasással töltöm. Így van ezzel több hozzám hasonló ember. Eddig minden magyar nyelvű újságot előfizettem, amelyek Szlovákiában jelentek meg. Az Új Szót 1952-től járatom. Akkor alakult meg nálunk a Csemadok, és a vezetőség szerzett 36 előfizetőt, mert addig csak hatan járatták az újságot. Aztán kiadásuk napjától a Fáklya, majd a Hét, és most a Vasárnap is rendszeresen jár. Az utóbbi években azonban kissé több idegen szó van a sorok között, mint régebben. Ezeket az idegen szavakat nem mindenki érti, de különösen az idősebbek. A fiatalnak zsebében a dobozka, előveszi bárhol, pöcögteti, és meghallgatja vagy leolvassa, amire kíváncsi. A fiatalnak tehát nem nagy szüksége van az újságra. Azt nem írom le, hogy melyik lapban vannak az idegen szavak, nehogy megsértsek valakit.

Közlök néhányat, hogy lássák, mire gondolok: online, biznisz, trend, projekt, lájkolni, triviális, releváns, büdzsé, bizarr, roaming, opció, frusztráció, expanzió, evidens, environmentális, kreatív, show-biznisz, ambivalens, adrenalin, kreditrendszer, exodus, narratív, koncepció, optimalizáció, normatív támogatás, racionalizáció. Van még több, de már ez is sok.

Jó lenne, ha az újságírók elkerülnék az idegen szavak használatát. Tudom, hogy ez teljes mértékben nem lehetséges, de vannak olyan idegen szavak, melyek lefordíthatók magyarra. Amelyiknek nincs magyar megfelelője, annak néhány szóval magyarázzák meg a jelentését. Ugyanis ha nem értem a szót, nem értem a mondatot sem, és gyakran a cikket sem. Itt jön a kérdés: mi következik ezután? Tehát jó lenne odafigyelni az anyanyelv tisztaságára. Ügyeljenek különösen az hozzáértők! Csak ennyit!

Futó Ernő, Ragyolc

Születésnapi jókívánságok nótaszóval, népviseletben

A tardoskeddi Fehér Akác asszonykórus és a Férfikar azt hiszem, a legnépszerűbb éneklőcsoportok közé tartozik a környéken. Egyik fellépés követi a másikat. Nincs olyan rendezvény, bál közel s távol, ahol ne szerepelnének. Óriási sikerrel. Mert nemcsak énekelni tudnak, hanem a gyönyörű népviseletbe öltözött tardoskeddi asszonyoknál nincs szebb. A Férfikar sem marad le mögöttük, összetartó, remek társaság. Olyannyira, hogy elhatározták, énekszóval köszöntik fel egyikük édesanyját. A tótmegyeri történész-író Szabó Imre édesanyja, Jolán néni szeptember 25-én ünnepelte 89. születésnapját. Amikor a többiek ezt megtudták, elhatározták, hogy nótacsokorral kedveskednek neki. Egy ilyen tervet azonban nem lehetett titokban tartani a Fehér Akác asszonykórus tagjai előtt, de nem is akarták. Az asszonyok is mentek, s vitték még a legkisebb Akác-sarjakat is, három jó hangú kislányt. Remek alkalom kínálkozott október 1-jén, aznap volt Szímőn a Vág menti találkozó. Megbeszélték, hogy oda menet megállnak Tótmegyeren. A két tardoskeddi énekkar népviseletbe öltözve érkezett meg Szabóék háza elé. Óriási volt a meglepetés és az öröm, amikor a 22 énekes bevonult az udvarra, és nemcsak virág-, hanem egy dalcsokorral is gratuláltak Joli néninek. Zengett a tótmegyeri utca. Összeszaladt a szomszédság, besorjáztak Szabóék udvarába, volt mit hallgatniuk, nézniük. Az egyik szomszédasszony meg is jegyezte Joli néninek, hogy ilyen szép élményben és ennyi szeretetben még annak a mesebeli Marica grófnőnek sem volt része...

Birkus Magda, Tardoskedd

Pionírtáborban a Görbe est

A bősi rokkantak szervezetének tagjai igazi pionírtáborban vehettek részt a már ötödik alkalommal megrendezett Görbe esten, szervezetünk ifjú támogató tagjai jóvoltából. A belépéskor igazi pionírok fogadtak, és ahogy a táborban, itt is zászlófelvonással kezdődött az egész estére szóló szórakozás, a fafűrészeléstől kezdve mindenféle, úttörőnek való feladatokkal. Ezen az estén is volt vacsora, tombola és zene. Egy kis pluszt a tagság öt hölgytagja is hozzátett a szintén titokban készült műsorával. Így volt meglepetés bőven az est folyamán.

Hogy bizonyítsam az ügy komolyságát, itt küldöm a pionírok csoportképét, melyen nincs mindenki rajta, hiszen ez a kis csoport 20-25 személyes. És itt szeretném megköszönni a vezetőség és a tagság nevében, hogy munkájuk mellett időt, fáradságot nem kímélve igyekeznek szórakoztatni a tagságot, s együtt velünk ők is jót derülnek. Köszönet a Szarvas vendéglő tulajdonosának, hogy itt rendezhetjük meg ezeket az esteket, ahová szép számmal jönnek a tagok és a meghívott vendégek Somorjáról, Dióspatonyból, Alistálból is.

Derzsi Katalin, Bős

Kedves Vasárnap!

Az október 25-ei számban megjelent Hallotta már? A legelképesztőbb településnevek kapcsán írom jó szándékkal:

Mojmírovce, magyar megnevezés: Ürmény (település), kód: [500577], járás: Nyitra [403], kerület: Nyitrai kerület [4] Mojmírovce, okres Nitra

Özdöge, Mojzesovo, járás: Érsekújvár 

Dögös, Rastislavice, járás: Érsekújvár

forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet adatbankja: http://telepulesek.adatbank.sk/

Üdvözlettel:

Kecskés Ildikó, Érsekújvár