Állunk rendelkezésére!

Ad Koperta /A templomot s az iskolát, 30. szám

Először is szeretném leszögezni, hogy tiszteletben tartom és nagyra értékelem azokat az újságírókat, akikre az alábbi írásom nem vonatkozik. Úgy gondolom, egyes újságírók az uborkaszezonban minden szenzációnak tűnő hírre lecsapnak, mivel elég egy kicsit felturbózni, pici odamondogatással megspékelni, és már kész is a cikk, amivel jobban eladható az újság – és ez a cél. Nem járnak utána, mi a valóságalapja az információnak, az nem is érdekes, és mire kiderül, már senkit nem érdekel.

Az a tény, hogy bezárnak egy iskolát, szomorú. Ezt két tényező befolyásolhatja: az egyik a demográfiai hullámvölgy, amikor kevés gyermek születik (hogy ez miért van, nem az én feladatom megítélni, milyen családalapításra ösztönző felsőbb hatalmi intézkedések hatása). A másik tényező, ami nálunk 10-15 éve kezdett kialakulni, hogy a szülők nem a helyi iskolába íratják a gyermekeiket, hanem máshová. Főleg Párkány, Kéménd és Csata került előtérbe. Akkortájt alakult úgy, hogy a tantestület élén egymást váltották az igazgatók, volt olyan is közöttük, akit elzavart az akkori önkormányzat, mert a pedagógusok mentek a képviselők után, tegyenek valamit, mert kibírhatatlan a helyzet. Arról nem tudok írni, hogy mit tett a tantestület és az iskolatanács annak érdekében, hogy ez a folyamat megálljon, mert azt nem ismerem. Azt viszont tudom (40 évig voltam óvónő Bényben), hogy az óvodában nem volt olyan szülői értekezlet, főleg beíratások idején, amelyen ne kampányoltunk volna a szülőknél, hogy a helyi iskolába írassák gyermekeiket. Ecsetelve a kisiskolák családias légkörét, a közvetlenebb pedagógus-gyermek kapcsolatot egy kisebb létszámú osztályban. Felhoztuk saját tapasztalatainkat, hisz a mi gyermekeink is ide jártak, s milyen sokra vitték az életben, mert jó alapokat kaptak.

Ha egy szülőnek jogában áll, hogy megválassza, hol akar szülni, ki legyen a gyereke orvosa, eldöntheti azt is, hová írassa (melyik iskolába). Így jutottunk el a 2015–16-os tanév beíratási napjához, amikor a 4 iskolába induló gyermekből egyet sem a bényi iskolába írattak. Az összlétszám a 2–4. évfolyamban 12 kisdiák. Közöttük több problémás gyerek, akiknek speciális iskolába kellene járniuk. Sajnos a szülők nem engedték, hogy pszichológus mondjon erről véleményt. A tanító nénik egész héten küzdöttek, hogy valamit elérjenek, de jött a szombat-vasárnap, vagy hiányoztak pár napot, és kezdhették az egészet elölről, a nulláról. Volt olyan eset is, mikor egy okosabb gyermek szüleinek azt tanácsolták, vigyék más iskolába, mert itt nem fog megfelelően fejlődni. Én azért most felteszem a kérdést: ha különálló osztályokban (5-6 gyermekkel) nem tudtak eredményt felmutatni, akkor az összevont osztályban (3 évfolyam) milyen lenne az esély, hogy sikerüljön?

Nem volt egyszerű, nem volt könnyű döntés, és nem egyik napról a másikra történt. Nem védem a polgármester asszonyt vagy a képviselőket, mert nem szorulnak rá. Csak a saját nevemben mondom: én is a bezárás mellett szavaztam, és vállalom a véleményemet. Remélem, lesz még iskola Bényben, szeretném megérni, de ahhoz az is kell, hogy sok-sok kisgyerek szülessen itt.

Köteles Ica, Bény önkormányzatának MKP-képviselője

Egy bolond százat csinál

Sajnos, de így kell vélekednem saját falumról. Mint ahogy a múlt heti számukban már leközölték, Bényben egyik napról a másikra bezárták az 1703 óta működő négyosztályos magyar iskolát. Az iskola bezárása már vagy négy éve lappangó tűz volt a faluban, de senki nem feltételezte volna, hogy meg merik tenni, hogy tényleg bezárják az iskolát. Sajnos a képviselő-testület négy tagja olyan hatalommal rendelkezik, hogy döntésük elég volt az iskola bezárására a falu véleményének kikérése nélkül. De mivel az éremnek két oldala van, itt is voltak azért elgondolkoztató események. Évről évre csökkent az úgymond, fehér gyerekek száma, no nem azért, mert nincs gyerek, a 2016-os évben 10 kis elsős volna, hanem azért, mert elviszik őket Kéméndre vagy Párkányba, mondván, az ő gyerekük nem fog annyi hátrányos helyzetben lévővel egy osztályba járni. Pedig a hátrányos helyzetben lévő gyerekeket kellett volna a legjobban segíteni, hogy ki tudjanak lépni a gödörből, és fel tudjanak zárkózni legalább alapszintig. Sajnos, ez a kiközösítés vezetett ide, hogy bezárják az iskolát. De a próféta közbeszól, elvittétek a különcködőket, utánatok küldöm az itt maradottakat is, és ha van szerencséjük, minden elvitt bényi gyerek mellé egy itt hagyott hátrányos helyzetű gyerecskét fognak ültetni. Vagy akkor továbbviszik? De hova? Sajnálom, hogy a gyerekek szülei nem küzdenek az iskola megmaradásáért.

Jelige: Magánvélemény

Kedves Köteles Ica!

Helyreigazításul csak annyit, hogy a Koperta rovat olvasói véleményeket tartalmaz, ide nem írnak újságírók. Éppen az a lényege, amint az állandó bevezető is jelzi, hogy azok is véleményt nyilváníthassanak, tudósíthassanak, akik nem szakmabeliek, viszont van mondanivalójuk. Mint most Önnek is. Köszönjük, hogy megírta.

A szerk.

Nyílt levél az MTV-hez

Sajnos, más választásunk nincs. Tudom, hogy ennek sem lesz semmi értelme-foganatja, de megírom!

Mi, határon túli magyarok 90%-ban a magyar televízió műsorait nézzük. Sajnos, most, hogy beindult az M4, ki lettünk rekesztve a magyar sporteseményekből. Történt ugyanis, hogy ez a csatorna csak Magyarország területén (és közvetlen a határ mentén – szobaantennával!) fogható, még a neten sem elérhető. Így az összes általuk közvetített sporteseményből ki vagyunk zárva. Nagyon szomorú vagyok, mert példátlan intézkedés ez a határon túli magyarokkal szemben! A most zajló vizes vb-t sem láthatjuk, a focimeccseket sem, és a jövő évi olimpián sem szurkolhatunk a magyaroknak?

Volna egy ötletem, tudom elég bizarr, de sokan egyetértenének velem!

Cseréljék fel: tegyék láthatóvá az M4-et az M1 helyett, ahol úgyis egész nap csak politika van, abból meg már az embereknek elegük van (!). Budapesten láttam a lányomnál, hogy az M4-en is van 1 perces hírek, az éppen elég volna mindenkinek. Akinek meg nem, az Magyarországon nézze az M1-et.

Tudom előre, ezt nem vezetik be, sajnos, de valami megoldás kellene, mert nagyon fáj, hogy mi, akik évtizedek óta a MTV sportközvetítéseit néztük, szurkoltunk a magyar sportolóknak, ezután már nem tehetjük. Ennek is vége?!

Paulovics László, Gúta

Ad Ételed az életed

Ezt a férjem már 100 éve fújja, a gyógyszeripar egy nagy maffia, biznisz. Rég nem az egészségeddel törődnek, csak a zsebükkel. S hogy te belehalsz az orvosságok mellékhatásába, kit érdekel. Az állam jár jól, kevesebb embernek kell nyugdíjat fizetnie. Ha az egyik orvosság nem segít, majd kipróbáljuk a másikat, s addig próbálgatunk, míg a páciens bírja. Kit érdekel az eredmény, legalább egy életre magához kötik az orvosok a beteget, mert vissza kell jönnie a receptért. Nálunk csak szódabikarbóna, almaecet, citrom, méz, fokhagyma, hagyma, vitaminok, gyógynövények vannak forgalomban, s természetesen rengeteg zöldség és gyümölcs. És csak hal. Mozgás, torna, agytorna, levegő, napfény... (persze nem ilyen hőségben!).

Egriné T. Szonja, Komárom

Öregség – betegség

Jó pár éve már, hogy koptatom az orvosi rendelők padjait, mivel az embernek így hetvenen túl már elkopnak az alkatrészei, s bizony, olajozásra, orvoslásra szorulnak. Ám az orvoshoz járás olyan tortúrákkal párosul, hogy mire végére ér a beteg, akkor veszi csak észre, hogy sokkal betegebb, mint előtte volt. Jóformán minden szakorvosnál mások a szabályok, kiismerésükhöz lassan külön iskola kell. Félévenként járok egy szakorvoshoz, mert a körzeti csak akkor írhat elő bizonyos gyógyszereket, ha azt jóváhagyja a szakorvos. Egy nap felhívtam a belgyógyászati rendelőt, hogy időpontot kérjek. Az előjegyzés csak nyolc euró ellenében lehetséges, szólt a nővérke. Máskülönben előjegyzés nélkül is ellátunk minden beteget, tette hozzá udvariasan. Hát ez jó hír, gondoltam, és másnap korán elindultam otthonról, hogy feliratkozhassak a kivizsgálásra várók listájára. De hol a lista? Azt mondja az egyik várakozó, hogy a nővér már bevette, mert 10 betegnél többet nem tud egy műszak alatt ellátni. Tulajdonképpen mikor kell hát jönni, hogy sikeres legyen a feliratkozás, kérdeztem a jelenlevőktől. Hat és fél hét körül jövünk mindig, szólalt meg az egyikük. De hisz akkor még nincs is nyitva a rendelő! Másnap, gondoltam, isten neki, korán reggel elindultam, az elsők között voltam, mégis csak ötödik lettem a sorrendben. Időközben még tolókocsin is betoltak egy beteget, akit soron kívül bevettek. Már jóval elmúlt dél, mire sorra kerültem, holott a kivizsgálás nem tartott tovább tíz percnél. Közben a vérnyomásom úgy felugrott, hogy nitroglicerint nyomtak a nyelvem alá. Hát ezért menjek orvoshoz, hogy még nagyobb legyen a baj? Mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Bementem a gyógyszertárba az előírt orvosságot kivenni, jó, hogy frászt nem kaptam. 27 eurót hagytam ott ugyanis. És akkor még hol a többi betegség. Ezt nem lehet kibírni. Vagy épp hogy tesztelnek bennünket, idős, beteg embereket, hogy meddig bírjuk ki? Hát ennyit érdemlünk a hosszú évek során ledolgozott munkánk után? Kérem az egészségügyben dolgozókat, ne szorítsanak bennünket mindenféle korlátok közé, igyekezzenek szebbé varázsolni napjainkat, amelyek már amúgy is meg vannak számlálva.

Tóth Éva, Kassa

Selyemhernyó-tenyésztés

Igen, méghozzá Közép-Európában, a széles csallóközi rónán. E tipikus távol-keleti hernyócska természetes úton termel könnyű, de nagyon erős selyemfonalat, amely a második világháború nagy légi csatáiban a kilőtt repülőpilóták életét megmentő ejtőernyő alapanyagát képezte. A hernyóselyem kis térfogatával és súlyával ideális alapanyag volt e célra. Természetesen a ruházatot előállító divatipar alapanyagául is szolgált.

Hogy a selyemhernyók kinek a közvetítésével jutottak a szemfüles fiatalember birtokába, nem tudom, lehet, hogy más tájakról, ahol már tenyésztették őket. Számunkra, és főleg a gyerekek számára, szenzációnak számított. Öröm volt nézni őket. A velük foglalkozó fiatalember pingpongasztal nagyságú lapon helyezte el a kék mákra emlékeztető peték sokaságát. Ezekből keltek ki a parányi hernyócskák, és mindjárt nekiláttak az élelmül odakészített friss eperfaleveleknek. Jellemző rájuk a nagy falánkság. Egészen addig, amíg el nem érték végleges nagyságukat, fejlődésük végcélját. Akkor táplálkozás helyett elkezdték készíteni a gubójukat. Ehhez olyan nyálkás váladékot használtak, amely a levegőn nagyon vékony fonallá szilárdult. A gubó készítője teljesen befedte magát, és lassan – lepkévé vedlett át. A kifejlődött lepke természetes esetben kirágta a fogságát képező gubót, hogy lerakja a petéit. De a tenyésztő ezt már megakadályozta: forró vízbe mártva a gubókat, elpusztította a benn levő lepkét, még mielőtt az értékteleníthette volna a selyem alapanyagát. További feldolgozásra a textilipari gyárba szállították a gubókat. Ma ez az iparág is kihalóban van, mindent lehengerelnek a műanyagból készült termékek. De nosztalgiázásképpen felidéztem magamban, továbbá azzal a céllal is, hogy megismertessem a mai generációt a már elavult módszerekkel, s egyben utaljak az emberi találékonyságra, hogy mi mindent tudott bevetni az ember saját boldogulásáért. Remélem, így lesz ez a jövőben is.

Puss Rudolf, Somorja

Veteránbemutató

Július 11. Ezen a ragyogó, napsütéses szombaton nagyszabású rendezvényre került sor Vámosladányban. Veterán személyautók, többek között Fiat Spider, Trabant 601, Volga 21, Chevrolet Camaro stb., motorbiciklik: ČZ 150 Rikša, népmotor, Jawa 250 Perák, Suzuki stb., erőgépek, valamint otthon gyártott kistraktorok sorakoztak fel a helyi futballpályán. A traktorok tulajdonosai ügyességi bemutatót tartottak, és az első három legügyesebb díjat kapott, úgyszintén a személyautók vezetői. Szép idő lévén, sokan lejöttek a pályára megcsodálni a régen gyártott járműveket.

A helyi szervezetek sütöttek-főztek, valamint gondoskodtak üdítőkről, kellemesebbé téve a rendezvényt. Köszönjük a szervezőknek e szép élményekkel teli napot, remélve, hogy jövőre megismétlődik.

Szabó Zoltánné, Vámosladány

Kedves Vasárnap!

Eddigi szokásomtól kissé eltérően először alaposan beleolvastam a Szinyei Merse Pál levelezésébe, s csak most szeretném megköszönni az ajándék kötetet. Mivel magam is művészettel (irodalommal) foglalkozom, mélyen át tudom érezni a festő belső világát és kapcsolatait, beleértve az inspirációit is. Csodálatosak s egyben igen mélyek a benyomásaim, s úgy gondolom, hogy ezt valamilyen módon szükséges kinyilvánítanom. A széles kínálat, amellyel olvasóikat megörvendeztetik, értékes, hasznos és maradandó értékeket közvetít – nagy hála jár érte! Mély tisztelettel Besztercebányáról előfizetőjük:

Podlipná Erika

*

Köszönöm szépen a két, számomra értékes könyvet. Nagyon örültem, mivel a recepteseket gyűjtöm, a meséskönyvből pedig a lányomnak olvasok. Olyan mesék vannak benne, amiből sok felnőtt ember tanulhatna.

Horváth Éva, Vők

*

Nagyon köszönöm a Gárdonyi ajándék könyvet. Tisztelettel maradok továbbra is hűséges olvasójuk.

K. Ilona, Rozsnyó