Állunk rendelkezésére!

Ad Cirkusz, vagy amit akartok

Igaza van a 40. szám Koperta rovatában a kedves levélírónak, csak azt sajnálom, hogy anonimitásba burkolózik. Ha még 25 év után sem merjük kinyilvánítani a jogos véleményünket, az már baj. Kár, hogy a cikkből nem tudtuk meg, hol játszódott le ez a „cirkusz”. Bár az ország bármely területén lehetett, sajnos ilyen a politikai kultúra nálunk. Hogy jön a választás, azt észlelhetjük az ország bármely részén. Példa erre Kassa is. Lépten-nyomon folyik az útfelújítás, a peremvárosi parkok rendezése. Szép dolog, de miért pont most, nyár végén kezdték el? Évek óta azt szajkózzák az illetékesek, ez prioritás és a városfejlesztési terv része, majd jöttek az indokok: „Kiapadtak a források, nincs rá keret.” Most viszont, mintegy varázsütésre, lett keret, gyorsított munkatempó. Ez a novemberi helyhatósági választások tudatos befolyásolása. Régi fogás, hízelgés és üzenet a választók felé: mi önökért dolgozunk. Így megy ez minden választás előtt. Valahogy bele kell préselni a polgár tudatába, hogy emlékezzen az urnánál, kire kell szavaznia. Értelmes embereket nem lehet csak úgy elkábítani, de bizonyos rétegekre hipnózisként hat. És jönnek a nagyméretű plakátok, elcsépelt, ismert szlogenekkel. Ehhez kapcsolódnak a tévéreklámok. Semmi új, de egy mézesmadzag jobban elbódíthat bárkit, mint a kora tavaszi ibolya illata. Ha hinni lehet a hivatalos verziónak, Kassa kölcsönt kapott a kormány tartalékalapjából. Ma még kölcsön, de holnap vagy azután... – jut a közösből. Nem kell külön említenem, hogy melyik párt képviselője vezeti a várost. Emlékezzünk csak az október 8-i, Zsolnára kihelyezett kormányülést követő sajtótájékoztatóra. A kormányelnök kijelentette, hogy szükséges a megyefőnök, a polgármester kötődése a kormánypárthoz.

A médiából ismert, hogy 19 parlamenti képviselő újra ringbe lép a polgármesteri székért. Ezekből 17 a kormányzó párt tagja. Véleményem szerint „géniuszok, zsenik” ülnek a parlamentben. Így már elfogadhatóbbak az egyes parlamenti „jó” döntések. Bocsásson meg nekem az elferdült világ, de egy ember két széken, ugyanabban a munkaidőben és több kilométer távolságra egymástól, no, ez már túl erős. Ők hangoztatják, nem szenved hátrányt a polgármesteri munkakör, mert ez csak szervezés kérdése, jó munkatársak kiválasztása, akikre mindenben lehet számítani. Egy szó, mint száz, távollétükben dolgoznak helyettük a kollégák. Kíváncsi lennék, a polgármesteri fizetésből is részesülnek-e ezek a munkatársak, vagy ez csak amolyan jó közösségi, mindenki egyért munkavégzés. Nem kell mondanom, hogy mi motiválja ezeket a parlamenti képviselőket. Egy biztos, nem a jól elvégzett munkából fakadó öröm. Bár visszagondolva a kormányfő zsolnai kijelentésére, egyre érthetőbb a dolog. Ha netán a következő parlamenti választások után (2016 első felében) a mostani kormánypártnak nem sikerül kormányt alakítania, akkor is lesznek regionális vonalon vezető emberei, és beleszólhat, alakíthatja a mindennapi politikát.

Szabó István, Kassa

Ismét választunk

2014-et a választások évének is nevezhetjük, hiszen nemsokára harmadízben járulhatunk az urnák elé. A három közül számunkra a november 15-ei lesz a legfontosabb: ekkor választjuk meg azokat, akik az elkövetkező időszakban településünk dolgait irányítják majd. Úgy néz ki, jelentkező a posztok betöltésére van bőven, lesz kikből választani. Valljuk be őszintén: a polgármesteri szék elnyerése bizony az átlagosnál sokkal jobb megélhetést, egyéb más kiváltságokat biztosít. Sokan vannak, akik a megmérettetést lutrira veszik: vagy bejön, vagy nem alapon. Mivel településeink nem kis pénzeszközök felett rendelkeznek, sokan szeretnének ezek elosztására befolyással lenni. Ilyenkor, választásokkor ennek megfelelően különböző csoportosulások alakulnak, a közért való tenni akarás égisze alatt. Választó legyen a talpán, aki kiismeri magát, hogy ezt vagy azt a jelöltet milyen érdekek motiválják. Nehéz bizony a sok közül jól választani. Azért akad egy-két recept.

Például: Honnan ez a hirtelen fellángolás néhányuknál? Hol volt eddig az illető személy, mit csinált a közösségért? Milyen helyi erők, társadalmi csoportok állnak mögötte? Van-e politikai, gazdasági támogatottsága regionális vagy országos szinten?

Az ezekkel nem rendelkező polgármester (-jelölt), képviselő (-jelölt) ígéretei jobbára csak ígéretek maradnak, mert megvalósításukhoz szükséges mozgósítható eszközök hiányoznak. Sajnos ilyenkor, választások előtt sokan az új megváltó színeiben tetszelegnek. Ígérnek ezt is, azt is. Az önkormányzatokkal kapcsolatos felmérések azt mutatják, hogy e szervek bizalmi mutatói alaposan megcsappantak a lakosság körében. Településeink zöme erkölcsi és morális válsággal küszködik. Ezt támasztják alá a Transparency International legutóbbi vizsgálatai falvaink és városaink önkormányzatainak működésével kapcsolatban. A felmérés eredménye döbbenetes, lehangoló. Az is kiderül e jelentésekből (bár sokszor általánosít), hogy a magyarlakta települések önkormányzatainak sincs mire büszkének lenniük. Van tehát min javítani. A választások lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkodjunk ezen. Válasszunk olyan tisztségviselőket, akik meg tudják teremteni a szülőföldünkön való boldogulás feltételeit gazdaságilag, nem utolsósorban bátran kiállnak az itteni magyarság alapvető jogaiért, szóban és írásban egyaránt.

Németh Géza, Alistál

Dal a téren

(Emlékezés 1989-re)

Ujjongva dalol a tömeg

mélyfagyos a lég,

szabad madár az elme

eksztázisban ég,

ám nyomasztó és kínos

a merre, miképp.

Nem zsákmány a szabadság,

csak rejtélyes épp.

Megnyílt szívek haragjának

vad nyila futja át

az eddig rab alázatú

Közép-Európát.

Tanácstalan a Nagykelet,

közel jött a vég,

de sorsparancs vitában

hogy döntött a nép?

Vázolt jövője mit mutat?

(és 25 év után)

A gyötrelmes vajúdásból

letisztult a kép:

csaló a múlt és a jelen

tempósan kilép.

Már nem csörög kulcscsomó,

nem kéri a lét,

de új dalra mai tömeg

lépésritmust vét.

Szabó István, Kassa

Utószó az elnökválasztáshoz

Jó pár hónap eltelt a köztársaságielnök-választástól, de nagyon reméljük, hogy aki Kiskára szavazott, jól tette, és nem fogja megbánni. Amint azt tapasztalatból tudjuk, a jelöltek mindig sokat ígérnek, de amint meg vannak választva, mindenről megfeledkeznek, csak a saját érdekeikkel törődnek, a saját zsebüket és a rokonokéit tömik.

Mi bízunk az új köztársasági elnökben, szlovákok is, de főleg magyarok, mert az eddigi elnökök, főleg Gašparovič nem igazán szívelte a magyarokat, nem sokat törődött velünk, ami nem is csoda, hiszen Mečiar mellől került ki a darázsfészekből. Én csak azon csodálkoztam, hogy agyondicsérték a lelépéskor, hogy milyen sok jót csinált Szlovákia érdekében, csak azt nem említették, hogy mit. Talán a Čentéš-ügy, a korrupciók, a bűnözés növekedése stb. Még hogy segíteni fog a köztársasági elnöknek a munkájában. Reméljük, Andrej Kiskának erre soha nem lesz szüksége.

Azt, hogy vannak még jó magyar hazafiak, azt igazolja Krizsan J. megjegyzése: „Hogyha minden magyar elment volna szavazni, akkor Fico úr ellenfele Bárdos Gyula lett volna!” Csak még az hiányzott volna! Nem sok szlovák polgártársunk egyezett volna bele, hogy magyar ember legyen a köztársasági elnök. De ha minden magyar – még a pólyás is – elment volna választani, akkor is csak pár százalékkal lett volna több szavazata Bárdos Gyulának, hiszen az utolsó években már nagyon megcsappant Szlovákiában a magyarok száma.

Ezt elsősorban meg lehet köszönni az okos magyar anyukáknak, akik abban a hiszemben, hogy jobban tud érvényesülni – esetleg miniszter is lesz belőle –, szlovák iskolába adják gyereküket. A tapasztalat viszont egészen mást mutat. Mint tudjuk, aki okosnak születik, abból lehet bármi, és lesz (van) is, mert a szlovák nem világnyelv! Egy, ami biztos, hogy minden magyarnak, ha nem is kötelessége, de illik és jó, ha tud szlovákul, ha már a szégyenletes trianoni döntés miatt Szlovákiában élünk. Különben meg a közmondás is azt tartja: Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!

Nagy F., Dunaszerdahely

A szomszéd fűje mindig zöldebb

Sajnos már nemcsak az amerikai kertvárosokra jellemző ez a mondás. A mindent befüvesítünk népbetegség elérte szűkebb hazánkat, a Csallóközt is. Annak, aki esetleg nem tudná, elmondom, hogy a konyhakertbe már nem „trendi” karalábét, sárgarépát és különböző zöldségféléket ültetni. Sőt, a tyúkudvarba és a kutyakifutóba is füvet kell vetni. Hiszen a szupermarketokban pár centért adják, és még dolgozni sem kell vele. Nem számít, milyen eredetű és mit tartalmaz az élelmiszer, az a fontos, hogy olcsó legyen. Mondják azok, akik behódoltak ennek a parkosítási hisztériának. Engem nem is zavarna, és az sem, ha maradinak tartanak, mert én még mindig zöldséget ültetek a kertembe. Virágoskertembe pedig térkövek helyett még mindig virágot. Az viszont nagyon zavar, hogy amíg én csendben tevékenykedem a kertemben, ezt más nem tartja tiszteletben. Sőt úgy érzem, szándékosan ordíttatják a fűnyírót, szinte minden vasárnap. Olyan elfoglalt volna a falusi ember, hogy a zajjal járó munkákat mind hétvégére hagyja? Pedig tudni kellene, vasárnapi munkában nincs Isten-áldás! A fűnyírással még nincs vége a vasárnapnak. Folytatódik a kutyainvázióval. A csicsás udvarokból kiszorult kutyákat viszik sétálni-futtatni, és nem kutyaiskolába, hanem az utcára, játszóparkokba, temetőkbe. Legtöbbet póráz, szájkosár és zacskó nélkül. Sok gazdi a zacskóról talán nem is hallott. Elvégre faluban oda piszkít a kutya, ahová akar, és annyit ugat, amennyit akar. Az nem számít, hogy a lakók nyugalmát háborgatják. A vasárnapi zajongás az esti kerti partikkal, füstöléssel és ordító zenével folytatódik. Záróakkordként pedig még végig kell hallgatni a kocsmákból csoportokban hazatámolygó ordibáló részegeket. Az egész napos zajongást pedig végigkíséri a Slovakia-ringről hallatszó, tavasztól őszig tartó idegőrlő monoton motorzúgás. Nem törődnek azzal, hogy az egész héten robotoló ember legalább vasárnap pihenni szeretne. Ennyit a nyugodt, békés, csendes falusi életről.

K. I. M.

Igazi barát

Bizony, mikor ismét nekiülök a gépnek, arra a tisztelt emberre gondolok, aki első betűim olvasta itt valaha. Nem tudom, véletlenül került-e kezébe a Vasárnapnak az a száma, melyben elolvasva a vadászatot, azóta is kincsként őrzi. Bevallom, sok gondolkodás után, vállalva önmagam, ismét nekivágnék a számomra oly kedves, a kertem mögött kezdődő, élményeket adó erdőnek. Ahonnan csak szépet, csodálatos élményeket hozok a családnak, s magamnak is. Megéltem a pillanatot, mikor heves munka után, kikapcsolva a kaszálógépem, magam mögé nézek. Ott az erdőm. Mert magaménak tekintem. Itt ismertem meg nagyapám által a kiváló szamócahelyeket, hoztunk belőle sokat haza. De ki látta, mikor kora reggel gombáért indultunk? A saját, már sok éve tapasztalt helyünk felé. Sötétben, fejünk fölött csak az árván maradt hold silány fénye, az mutatott utat. Gombamező csábítása volt akkori vágyam beteljesülése. De nem csak az. Puha volt a föld, nyomokat kerestem benne. Vajon a gazdája merre ment, beleszagol-e a nemrégiben megtöltött sózóba? Látom, üres, másnap feltöltöm. Immár jó barátommal, Domival, ki az életét annak a nemes elhivatottságnak szenteli, ami az erdészet. Fiatal vér, forró, de egy nemes embert tisztelek, kinek álmai valóra váltak, s élete pár kedves epizódjának részese lehetek.

Remper István, Gömörliget

Kedves Vasárnap!

Nagyon köszönöm Ferenczy Évának, hogy közölte a receptemet az új VASÁRNAP-füzetekben, nagyon örülök neki. Szeretettel küldök egy, az Önök közölte ötlet alapján megvalósított kültéri dekorációt, itt a szomszéd tömbnél.

Izsák Ildikó, Komárom