Állunk rendelkezésére!

Újévi madár-köszöntő

Egy jeges faágon madárka dalolgat,

Kidalolja, hogy mit tartogat a holnap.

Kíván mindenkinek boldog új esztendőt,

Kezünkbe kenyeret, fejünk fölé tetőt.

Békét, boldogságot dalol fűnek-fának,

S hogy a balszerencse kerülje a házat.

És a VASÁRNAP se hagyjon senkit cserben,

Abból merítsetek erőt az új évben.

Tóth Éva, Kassa

Miért?

Gondolom, több iskolában is készültek pedagógusok és gyerekek egyaránt ünnepi karácsonyi műsorral. Abban az intézményben, amelyről most szólni szeretnék, szintén buzgólkodtak kicsik és nagyok tanítóik vezetésével, hogy a karácsony valódi lényegére irányítsák az emberek figyelmét. Az ünnepi műsor, melyet volt szerencsém megtekinteni, hangulatában és tartalmában is tükrözte egy egyházi intézmény lelkületét (bár szerény véleményem szerint a folklór stílusa nem annyira illett a valódi karácsony fényei közé, az talán egy külön műsor részeként jobban megállta volna a helyét). Volt azonban egy osztály, melynek tanulói (és szüleik) a tanító nénijükkel szomorú szájízzel kellett, hogy tudomásul vegyék: az ő műsorszámuk nem került bele az ünnepi összeállításba. Ami az egész történetben megmagyarázhatatlan, hogy a kis elsősök „áthúzott” műsora egy keresztyén témájú színdarab, zenés, táncos résszel fűszerezve (több szülő is jelen volt a próbák egyikén-másikán), ami pontosan karácsony üzenetét közvetíti. A kicsik heteken át készülődtek, gyakoroltak a tanító nénijükkel, a szülők beszerezték a szükséges öltözéket a színdarabhoz, a tanító néni elkészítette a díszletet, kellékeket... Kb. két héttel a tervezett fellépés előtt (mielőtt még a megbízott szervezők látták volna az elsősök összeállítását), a szervezők már akkor elutasítóan reagáltak, és nem akarták megengedni az ünnepi esten való fellépésüket. A miért kérdésre, csak olyan okok kerültek elő, amelyek nem fedik a valóságot. A szervezők arra sem méltatták kollégájukat, hogy megtekintsék, mi is az, amit gondolkodás nélkül elutasítanak.(Hozzáteszem, ez volt az egyetlen műsor, amely nem kapott engedélyt.) A tanító néni kérésére (hogy legalább nézzék meg, vagy olvassák el a szövegkönyvét) abban maradtak, hogy majd még megbeszélik. Teltek a napok, folytak a napi próbák, elérkezett a főpróba ideje is. Mivel addig a műsor szervezésével, összeállításával megbízott két pedagógus nem érdeklődött az elsősök színdarabja iránt, a tanító néni abban reménykedett, hogy meggondolták magukat, s ők is felléphetnek. A főpróbán megtekintették az ő műsorukat is, a jelenlevők meg is tapsolták (több szülő is elkísérte csemetéjét a próbára). Egy nappal a tervezett bemutató előtt viszont döntöttek a szervezők, hogy az első osztályosok darabja nem lesz része a műsornak. A kérdésre, hogy miért, most már más okokat sorakoztattak fel, mint két héttel előtte. A kicsik műsorát nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illették, az előadás színvonalát szintén. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez volt-e a valódi ok, vagy a két héttel azelőtti, de egy pici gyermektől nem várható el színészi teljesítmény. A szomorú az egész történetben, hogy mindez az intézmény vezetőinek engedélyével történt (a tanító néni panaszára csak annyit válaszoltak, hogy ők lettek megbízva a szervezéssel már jó egynehány éve. Tudomásomra jutott, hogy a műsorok összeállításáról kizárólag a két megbízott pedagógus dönt. Úgy gondolom, hogy más intézményben sem kellene önkényuralmat megengedni, nemhogy egy egyházi oktatási intézményben. Az ehhez hasonló dolgok nem vetnek jó fényt egy olyan iskolára, melynek padjaiból egyébként a minőségi oktatás eredményeképpen jól felkészült diákok kerülnek ki, és állják meg a helyüket a továbbiakban, s amely egyre fogyó nemzetünk egyik bástyájának kell, hogy legyen! Nem csak a jó hírek terjednek gyorsan! A jó hírnevet kevés csak megszerezni, megtartani éppoly fontos! Ez az én szerény véleményem.

Egy gyermekszerető iskolabarát

Tollfosztás Nagykaposon

2013-ban is megrendeztük a hagyományőrző tollfosztást a Nagykaposi Szabadidőközpontban, most már a hatodik alkalommal. Déltől a Nagykaposi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola alsó tagozatos növendékeit láttuk vendégül, akiknek elmeséltük, hogy zajlott annak idején ez a munka, s nagy örömünkre, voltak olyan gyerekek is, akik nagyszüleiktől már hallottak róla. Az ifjú érdeklődők maguk is kipróbálhatták a fosztást, közben énekeltek, fújták a lefosztott tollat, szanaszét szállt a pehely a teremben. Ettől nagyobb öröm nem is kellett nekik. Miután megdolgoztatták kezeiket, jöhetett a várva várt kukoricaleves. Fosztás közben remek volt a hangulat, ami viszont a takarítást illeti, már nem volt akkora a lelkesedés. Pedig egy rövid pihenő után újjá kellett varázsolnunk a termet, mert érkeztek a további vendégek, mégpedig a környék asszonyai, valamint a Lánc-Lánc csoport tagjai, akik életre keltették az akkori légkör varázslatos hangulatát. Az igazgatónő köszöntése után, hogy minél feledhetetlenebbé varázsoljuk e hagyományt a Fabotó citerazenekar csinálta a jókedvet. Köszönjük nekik a csodálatos hangulatot. Az asszonyok élvezték a kellemes programot, fosztottak, beszélgettek, énekeltek, volt főttkukorica-leves, diós, kakaós rétes, fánk, leveles tésztából finomságok és a hidegre való tekintettel persze a kihagyhatatlan lélekmelegítő forralt bor.

Következő eseményünkre is eljöttek az ügyes kezű asszonyok, akik horgolt karácsonyfadíszeket készítettek, melyeket a kassai templomokba szántunk, mivel 2013-ban Kassa Európa kulturális fővárosa. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki segített, örülünk, hogy ezeken a hideg napokon is kellemes, meleg hangulatban töltöttük el a délutánokat a Nagykaposi Szabadidőközpontban.

Mgr. Szabó Anita

Nem mindenről az annyit idézett negyven év tehet

A rossz emberi tulajdonságok közé tartozik, hogy mindenre, ami nem jó és nem tökéletes, bűnbakot keresünk. Mi magunk természetesen mindig minden gyanú fölött állunk. A társadalomban is így van. A jelen minden negatív jelenségét a kommunista uralomra igyekszünk hárítani. A bolsevik diktatúra természetesen mély és lassan gyógyuló sebeket hagyott az emberi kapcsolatokban és hitünk gyakorlásában. Nagyon sokan meghátráltak és feladták. De a többség, mint hamu alatt a parázs várja a kellő alkalmat, úgy várta a szíve mélyén a változást. Ami, hála az Istennek, be is következett. Legyünk őszinték, nem mindenkinek a szájíze szerint. Voltak, akik sokkal, de sokkal többet vártak. Egyik napról a másikra a nagy csodát, a földi paradicsom megvalósulását. Az emberek kölcsönösen bíztak egymásban az akkori novemberi napokban. Végre megjött a szabadság, mint áradat hömpölygött végig országunkon. De mint minden áradat, nemcsak a szépet és jót sodorja magával, hanem a szennyet is. Így volt ez a politikában és a közéletben is a bársonyos forradalom után. A nagy szabadság, a tolerancia (minden szabad, ami nincs tiltva) nem engedte, hogy valaki vagy valami gátat vessen az áramló szennynek. Megjelentek a kalandorok, a minden hájjal megkent csalók. De az itthoni szélhámosok hada sem maradt szégyenben, mint a keselyűk, éles szemmel figyelték, mit tudnak privatizálni fillérekért. Amit lehetett, becstelen módon szétlopkodtak, természetesen szép szavakkal körülírva. Egyesek a jó modor és az erkölcs elementáris szabályait is sárba taposva fickándoztak a jólétben. Újra felütötte fejét a sovinizmus.

Hiába lett a karéjnyi pozitív eredmény, ha a sajtó és a szólásszabadság mindent beszennyezett, szabad utat kapott a pornó és az erőszak, durvaság a televíziók képernyőin. Mi haszna a szép szavaknak, ha a valóság gyökeresen más? A jó modort nem tartották követendő példának. Az újgazdagok pimaszsága nem ismert határt. Nem fizették ki a jogos néhány hónapos munkabéreket, felszámolták cégüket, és egyszerűen eltűntek, óriási tartozásokat hátrahagyva. Kell-e ennél negatívabb példa? Vagy erkölcsi rombolás? Hol maradt a felebaráti szeretet? Nemhogy a szeretetnek, de alapfokú emberi magatartásnak sem felelt meg. Lehet-e erősebb romboló hatása valaminek, mint a rossz példának, mely az ateista propagandán is túltett? Ehhez még hozzájárul a közmédia közömbössége a valláshoz és a hívőkhöz. A simának tűnő út, mint tudjuk, nem vezet oda, ahova mindnyájan el szeretnénk jutni. Az új korszak sok ilyen simának tűnő, de jaj, nagyon csúszós utat kínál, tele a legveszélyesebb kanyarokkal. És szegélyezve a drogoktól kezdve a bűnözés minden fajtájával.

Mi csak maradjunk a mi jól bevált, göröngyös, néha nehezen járható utunkon. Ezt az utat és a kitűzött célt a negyvenéves tudatos kártevés sem tudta megsemmisíteni. Mutassunk példát, hogy a mai, sok kárt okozó, hamis, túl engedékeny vagy liberális eszmék se tehessék.

Puss Rudolf, Somorja

Garam mente, te drága szülőföldünk

Garam mente, Garam mente, te vagy a szépség, bőség és a büszkeség! Partjaid díszítik virágzó rétek, réteken nő a fűzfa, topoly, és virágzik az akác. Völgyeidben ragyog az aranykalászos rónaság, dombjaidon büszkélkedik a szőlővessző és a bőven termő, szépséget és gazdagságot árasztó gyümölcsfák, minden azt hirdeti, hogy itt születtünk, itt a hazánk! Őseink, akik itt telepedtek, okosak és elővigyázatosak voltak, mikor a te biztonságos partjaid választották. Biztonságos és szépséges tájaidra építették falvaikat és városaikat. Mert itt minden volt, és ma is van. Vizeid bővelkednek halakban, virágzó rétjeid bő legelőt adtak a nyájnak. Nem szenvedtek szükséget semmiben. Partjaid bővelkednek mezőben, rétben, minden évszakban megmutatod szépséged, te szépséges Garam mente, mi drága szülőföldünk, szeretünk téged, és boldogok vagyunk, hogy itt élhetünk. Partjaidon nem egyszer folyt őseink drága vére, hogy megvédjenek téged maguknak, nekünk. Harcolt ott tatár, török, német, osztrák. Az 1848–49-es szabadságharcosok vére itt folyt, áll még a dicső nagysallói emlékmű, mely hirdeti. Mi is szeretünk és védünk, büszkék vagyunk rád, Garam mente, te drága szülőföldünk. Áldjon az Isten! Süssön rád a melegítő napsugár, és ragyogjon gyakran feletted a szépséges szivárvány. Ezt kívánjuk mi, mindnyájan, akik szeretünk, mert itt születtünk, és itt a hazánk.

Kovácsné Bajan Magdolna, Nagykálna

2014 – Pósa Lajos-emlékév

Az Én Újságom gyermeklap alapító szerkesztőjeként íróbarátaival új anyanyelvkultúrát teremtő Pósa Lajos halálának 100. évfordulójára emlékezünk. A centenáriumi év célja költőnk életművének minél teljesebb körű megismertetése a magyar irodalmat, kultúrát szerető közönséggel. Az emlékév lehetőséget kínál arra, hogy az évfordulóhoz csatlakozó intézmények bemutassák a népi-nemzeti irodalmi irányzat jeles képviselőjének munkásságát, életpályáját amelynek számos részlete ismeretlen az olvasók előtt. Annak érdekében, hogy a megemlékezések méltón hirdessék jóindulatú szándékunkat: szervező és koordináló társaságot hoztunk létre, amely Pósa Lajos Emlékbizottság néven tevékenykedik. Tagjai: Csipka Rozália, a Siker Kiadó vezetője, Budapest; Kun Miklós Jenő Pósa-kutató, Budapest; Pósa Judit, a nem közgyűjteményekben őrzött Pósa-hagyaték gondozója, Rimaszombat; Sebők Valéria, a Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház alapító tagja, Rimaszombat; Tóthné Madarász Csilla, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke, Rimaszombat; Tóth Elemér polgármester, Nemesradnót. Az emlékév védnöke: dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész.

Bízunk abban, hogy az emlékévhez csatlakozó intézmények, óvodák, iskolák, szervezetek időben hírt adnak tervezett programjaikról, értesítenek bennünket, és mi lehetőségeinkhez képest támogatni tudjuk ezeket. Az emlékév programját – könyvbemutatóval egybekötve – sajtótájékoztatón kívánjuk közzétenni, 2014. január végén Budapesten és Rimaszombatban.

Elérhetőségünk: posa.emlek@gmail.com