Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Feltámadás
Mindig nagy figyelemmel olvasom a Vasárnap Falu-kép rovatában bemutatott településekről írt cikkeket. Sajnos az Alsó-Garam és Ipoly mente községeiről nem olvashatunk, pedig ezen a vidéken is vannak figyelemre méltó események, mint pl. Zselízen is. 40-50 évvel ezelőtt Zselíz nevét ismerték Rozsnyótól Somorjáig, mivel a Csemadok szervezetében sok évig évente kétnapos néptáncfesztivál volt, amelyre autóbuszokkal jöttek nemcsak a közeli, hanem a keleti és nyugati járásokban élő magyar kultúrcsoportok is. Ez a múlt, de van „feltámadás”. Az utóbbi egy-két évben nagy lendületet vett a Csemadok tevékenysége. Elég a magyar ház építésére vagy az egyre nagyobb számú rendezvényre gondolni. Szép eredményeket érnek el a különböző szervezetek: a Franz Schubert vegyes kar és a Kincső tánccsoport még határon túli elismeréseket is szerzett, az irodalmi kávéház már 76 alkalommal rendezett színvonalas előadásokat. Egyre több az egyház és az iskolák rendezvénye. Mindezek szebbé és gazdagabbá teszik életünket.
Bordán Rozália, Zselíz

Ad Vasárnap 23. szám
Tisztelt Cs. Liszka Györgyi! Ma vettem kezembe a Vasárnapot, s meg kell vallanom, csalódással lapoztam végig. Mint rendszeres olvasójuk úgy gondoltam, egyszerre jogom és kötelességem Önt figyelmeztetnem a Trianonra való megemlékezés elmulasztására. Ez egy olyan nagy esemény s egyben tragédia, ami mindenképpen kiérdemel néhány szót, főként mivel Istennek hála ma már a nemzeti összetartozás ünnepeként is gondolhatunk rá. Már a 4. oldalon feltűnt, hogy június 4-e a háború áldozatainak emléknapjaként van feltüntetve, s egy szóval sincs megemlítve történelmünk egyik (ha nem a legnagyobb) nemzeti tragédiája. Úgy vélem, hogy nagyon jó, ha a felvidéki magyaroknak szóló újságban jelenlegi és friss eseményekről olvashatunk, azonban sohasem szabad elfeledkeznünk a múltunkról, gyökereinkről. S hiszem, hogy egy ilyen újságnak, mint az Öné, példát kell mutatnia az itt élő embereknek, s fel kell hívni a figyelmüket Trianonra, illetve a nemzeti összetartozás ünnepére, hogy ismerjük és tiszteljük a múltunkat, s ennek segítségével tudjunk munkálkodni a jövőnkért, tisztelve más népeket, mégis legjobban szeretve a sajátunkat. Üdvözlettel:
Juhász Ágota, felsőszecsei olvasójuk

Röpimák
Május 7-én reggel, ahogy kiléptem a postáról, távolinak tűnő gyermekkántálásra lettem figyelmes. Pár lépés után szívet-lelket melengető látvány: a templomajtóból egy térdeplő gyermekláb lóg ki. Első gondolatom, hogy az elsőáldozók, mivel nálunk, Nagymácsédon hagyományosan május első vasárnapján van az elsőáldozás. Megvártam, amíg kijönnek, s láttam, hogy az elsősök a tanító nénijükkel, s a kultúrházba mentek az anyák napi műsort próbálni. Természetessé vált (szeptembertől) náluk, hogy ha a templom előtt haladnak el, betérnek egy imára. Már tudják, hogyan kell ott viselkedni, térdet hajtani, keresztet vetni, hogy a fiúknak illik a sapkát levenni. Az alapimák mellett sok-sok röpimát is megtanultak. Én könnyekig meghatódtam, ők pedig mesélték tovább, hogyan készültek a karácsonyra és a húsvétra. Karácsonyra adventi koszorút készítettek, és az egész időszakot reggelente égő gyertya mellett közös imával kezdték. A gyertyát mindig más fújhatta el. Nagyböjtben pedig készítettek egy töviskoszorút az asztalra, és szintén imával kezdték a napot. Az ima egy virágszirmot ért, amit feltűztek a töviskorona felső töviseire, a jó cselekedetek pedig egy zöld levelet, az a korona alsó részére került. A végére olyan szép lett a sok virágtól meg levéltől (imától meg jó cselekedetektől), mint egy virágkoszorú.
Nem tudom, ezek a kisgyerekek mit értettek meg mindebből, de a lelki világuk biztosan tágult. Ha ezen mi, felnőttek is elgondolkodunk, bizony rájövünk, hogy ha szeretettel vagyunk egymás iránt, még a sok rosszat is jóvá tudjuk változtatni.
Cséfalvay Ivetka tanító néni szerint a fent említett imádságos hetekben a gyerekek sokkal összeszedettebbek, és nyilvánvalóan jobban teljesítettek, ami a jegyeiken is megmutatkozik. Milyen nemes célt tűzött ki ez a tanító néni, hiszen a tanítás mellett a gyermekek lelki fejlődésével is törődik. Mire eljutnak az elsőáldozásig, már az összes imát tudják, sőt még azt is, hogy templomba nem csak vasárnap kell menni, oda bármikor betérhetnek. Vajon hány szülő tudja, hogy gyermeke tanító nénije milyen erős sziklára kezdi építeni csemetéje lelki életét? Nekik már csak tovább kell vezetni, és hozzátenni a saját részüket. Nagyon tisztelem iskolánk igazgatónőjét és egész tanári karát, mivel annak ellenére, hogy nem egyházi iskoláról van szó, a tanévet mindig a templomban kezdik, és júniusban ott is fejezik be. Ilyenkor nagyon jó nagymácsédinak lenni.
Bugyi Mária