Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). Az SMS ára a 6663-as mobilszámon (T-Mobile, O2) 0,50 €, a 6664-es mobilszámon (Orange) 0,40 € áfával.
Legyen áldott az ünnepünk!

Karácsonyi üzenet
Egyre rohanóbb életünkben kevés időt szentelünk levélírásnak, képeslapok küldésének. De karácsonykor, ha egész évben egyszer sem, biztosan feladunk egy-egy üdvözlőkártyát. Én magam is így vagyok ezzel, de ez az üzenet nem egy megszokott, szeretettel teli jókívánság. Nem szeretnék ünneprontó lenni, csak megosztani történetemet az olvasókkal.
53 éves vagyok. Tizenegy évig dolgoztam egy gyermekotthonban segédnevelőként, gimnáziumi érettségivel. Szerettem a munkámat, a gyerekeket, nem volt rám semmi panasz. Tiszteltem az igazgatónőt és a munkatársaimat. Mivel többekkel pedagógiai képesítésem nem volt, az igazgatónő felszólított bennünket a speciális pedagógia elvégzésére. Én nem kezdtem el az iskolát, megbeszéltem vele, hogy ha eljön az idő, megszünteti velem a munkaviszonyt. Nincs kire haragudnom, legfeljebb magamra. Akkor még nem gondoltam arra, hogy majd átgázol rajtam. Ami megdöbbentő, hogy nem a munkám miatt.
A húgom családja és a volt igazgatónőm szomszédok. Szóváltás alakult ki köztük, s ő nem kedveli azokat, akik ellene szólnak. Így történhetett, hogy ellenem fordult. Panaszkodott az otthonban, nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva, a húgom és családja ellen. Amikor nekem is panaszkodni kezdett, mást nem tehettem, meghallgattam. A lavina énrám zúdult. Kifejtettem neki, hogy én az otthonba munkába járok, a két dolognak nincs köze egymáshoz. Ez az állapot három évig tartott. Volt, hogy levegőnek nézett, nem mehettem a közös kirándulásokra. Két orvosi igazolásomból egyet fogadott el, a másiknak az esetében szabadságot kellett íratnom, pedig műtétet megelőző kivizsgálásra vonatkozott. Közben leadtam a jelentkezési íveket a pedagógiai alapképzésre, mikor megtudta, csak üzente, hogy minek az nekem (másoknak elismerte), az a mi gyermekotthonunkba kevés. Persze, tudom, de alap nélkül nem adják a speciális pedagógiát.
Aztán már mindent felhasznált ellenem. Nem értek a neveléshez, nem szeretnek a gyerekek, idegbetegnek nevezett. Még azzal is megvádolt, hogy loptam, mert a volt menyem a világhálón megvádolt, hogy a gyermekotthonból loptam. Én ezt akkor az igazgatónőnek sírva elpanaszkodtam (akkor még jó volt a viszonyunk), mire ő vigasztalt meg, hogy ismernek ilyen téren, ne zaklassam magam.
Az utolsó napon aztán erre is sor került, azt mondta, akkor kellett volna kidobnia, amikor megjelent a lopással kapcsolatos téma, hangoztatta, hogy milyen rossz fényt vet ez az otthonra, meg miért nem jelentettem fel a menyemet becsületsértésért. Kedves olvasók, én feljelentettem, de nem vagyok rá büszke.
Nekem tiszta a lelkiismeretem. Tizenegy év alatt sok mindent vittem az otthon csinosítására, sőt még az utolsó karácsonyi ünnepségre is adományoztam. 2010. június végével elbocsátott, nem vettünk egymástól érzékeny búcsút. Utánam is képesítetlenek jöttek, nem bántom őket, és nem is érdekel. 53 évesen munkanélküli vagyok, de nyugodt, nem kell a feketére azt mondanom, hogy fehér, vagy fordítva.
Közeleg a karácsony. Szépek voltak a közös karácsonyi ünnepségek. Az igazgatónő ódákat zengett a szeretetről, egymás megbecsüléséről. Kéz a kézben énekeltük a Csendes éjt, miközben valakinek a szíve tele volt gyűlölettel és bosszúvággyal.
Remélem, így, az ünnep közeledtével sikerül elgondolkodni. Talán akkor gyertyagyújtáskor egy icipicit még boldog is lehet az, aki másokat igazságtalanul bántott, és megtisztulva vehet részt a karácsonyi éjféli misén.
Minden kedves olvasónak boldog karácsonyt kíván:
Sebők Lászlóné Tornaljáról

Tisztelt Szerkesztőség,
közeleg a karácsony, a Megváltó születésének ünnepe. Ilyenkor az emberek mintha jobbak volnának, jobban odafigyelnek egymásra, nagyobb bennük a szeretet, megajándékozzák egymást. Sokan azt hiszik, hogy minél nagyobb ajándékot vesznek, annál nagyobb szeretetet mutatnak a másik ember iránt. Pedig ez nem így van. A kicsi ajándék is lehet nagy, ha őszintén és szívből adjuk. És nem csak egyszer egy évben. Legyünk az esztendő mind a 365 napján figyelmesek egymással, becsüljük meg szüleinket, párunkat, embertársainkat.
Kedves Olvasók! Legyünk az elkövetkezőkben azon, hogy kevesebb legyen a földön a szenvedés, és ami van, azt is próbáljuk meg elviselhetőbbé tenni (gondolok most itt az orvosokra, akik cserbenhagyták a betegeiket).
Isten adja, hogy így legyen!
Vass Tibor, Köbölkút

SMS-ben érkezett

Tisztelt Szerkesztőség, csak annyit, hogy itt is van elég rászoruló család és gyerek, nemcsak Ukrajnában és Romániában. Csak körül kell nézni. Ébresztő, emberek!
+4219084723XX

Nagyon szépen köszönöm az amerikai keksz receptjét. Csak így tovább!
Kriszti, Keszegfalva