Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A levelek beérkezési sorrend, téma szerint s szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). Az SMS ára a 6663-as mobilszámon (T-Mobile, O2) 0,50 €, a 6664-es mobilszámon (Orange) 0,40 € áfával.
Legyen kellemes a hetünk!

Értéktelen emberek?
Mély felháborodásomban ragadtam tollat. Az autóból kidobott, sorsukra hagyott állatokért szólok. Legszívesebben bekötött szemmel járnék, hogy ne lássam, mire képes az ember. Mikor lesz nálunk is olyan ország, ahol kemény büntetés vár az elhagyott állatok gazdájára? Mikor tanuljuk meg tisztelni az állatokat? Milyen ember az olyan, aki egyszerűen kilöki, nem törődve vele, mit szenved az az állat, mire elpusztul? Hogyan tudja nevelni a gyerekét tisztességre, becsületre az ilyen? Láttam autónak nekirohanó kutyát, azt hitte, hogy a gazdája jött érte vissza. Láttam az út mellett le-föl rohangáló kutyákat, pár hónapos kölyökkutyát a földeken bóklászva. Mennyi idő telik el, mire elpusztul, és hogyan? Megkérdezném a gazdáját, hogy eszébe jutott-e ez is, amikor kidobta. Úr Isten, milyen világban élünk, hol van az emberi gonoszság határa? Annak a pár hónapos kutyának sikerült otthont találni. Meg az egyik autónak nekiugráló kutyát is hazahoztam, borzasztó, ahogy kinézett, a sártól nem látszott a szőre, de nem volt szívem otthagyni. Rendbe tettük, és egy háromgyermekes család fogadta be. Máig hálás vagyok nekik. Nem tudok úgy elmenni a házuk előtt, hogy ne vegyen észre a kutya, muszáj őt megsimogatnom. Azt a hálát, ahogy néz rám, nem lehet elmondani. Okos, gyerekszerető, végtelenül kedves állat. Nem tudom, mit vétett a gazdája ellen, hogy ilyen sorsot szánt neki. Ennek a két kutyának jóra fordult a sorsa, de hány rója az út szélét elvadulva, a gazdáját és az otthonát keresve, azt a gazdát, akit feltétel nélkül szeret, és aki ilyen csúnya véget szánt neki. Valahol olvastam egy mondást. Sokszor eszembe jut. Minden embernek annyi az értéke, ahogy bánik az állatokkal. Üzenem az autóból kutyákat kidobálóknak, gondolkodjanak el, vajon őnekik mennyi az értékük. Szerintem ők értéktelen emberek.
Kasnyik Mária

Irgalom
A tévében egy elhagyott mezei út szélén karóhoz kötözött kutyát láttam. A kísérőszöveg szerint fejlett társadalmunkban egyre gyakoribb jelenség az állatkínzás. Az illetékesek állítják: szükségessé válik a súlyosabb büntetés. Az eset kapcsán ellenpélda is eszembe jutott. A kolontári iszapkatasztrófa alkalmával rengeteg sajtófotó készült. Többek között az egyik díjnyertes felvételen középkorú nő menekültében görcsösen szorítja magához a macskáját. Egyik menekülő menti a másikat. A harmadik példa több évtizedes. Kassa és Rozsnyó között autózott a sógorom, a húgom és anyám, mikor viszonylag távolról észrevették, hogy az út széli árokban egy bekötözött zsákban vergődik valami. Megálltak. Tisztában voltak vele, hogy kockázatot vállalnak, de kibontották a zsákot. Gyönyörű, fekete szőrű kutya került elő, minden porcikájában remegve. A három megmentő egymással versengve igyekezett megnyugtatni őt. Hazavitték, befogadták. Az élővilág legkiszolgáltatottabb lényei az állatok. A teremtés koronája kiéli uralkodó hajlamát, pedig nem virtus a gyengét bántalmazni. Mi lenne a méltó büntetés? Szerintem a testi fenyítés. (Tessék felháborodni!)
Győri Sarolta, Szepsi

Iskola előtt
Elkezdődött az iskola, erről jutott eszembe az elsőbe íratás. Számos helyen már pszichológus is jelen van, aki képes ránézésre megállapítani, hogy a júliusi gyerek nem iskolaérett, hogy öntörvényű, és hogy ilyenekből lesz a drogos, azt viszont nem, hogy hiperaktív-e. Mindezt ráadásul cseppet sem barátságosan adja a szülő tudtára, már-már a bántón. Továbbá baj, hogy a gyerek sokat beszél, kérdez. Hát hogy gyarapítsa aprócska elméje az ismereteket, ha nem úgy, hogy kérdez, és választ vár? Szerintem a gyermeket ösztönözni kell, nem letörni. Tehát töröm a fejem, hogy mégis mi a jó. Csak alapfokú végzettséggel rendelkezem, de az én korosztályomból is rengeteg a diplomás, sok jó szakember, pedig nálunk még nem volt kötelező ilyen mennyiségű tananyag. Sőt az óvodára is örömmel gondolok vissza, mert mi még kedvünkre játszhattunk. Ma minden szigorú keretek közé van szorítva, így épp a gyermekkor veszik el. Még az én gyerekeim iskolai beíratásánál sem volt pszichológus, mégis volt, aki külföldön tanult és most fontos pozíciót tölt be, sok a diplomás, és van sok jó szakmunkás is. A szlovákot ők is elsőben kezdték, a másik idegen nyelvet csak később. Az a véleményem, hogy nem a mennyiséggel kellene terhelni az amúgy is túlterhelt kicsiket, hanem a tudás utáni vágyat kéne ösztönözni. Mindennek van előnye is, hátránya is, ami viszont kötelező és sablonos, az soha nem az érdeklődést kelti fel.
Bartalos Ilona, Lakszakállas

Ad Csak az ember olvas!
Az olvasás szeretetét szüleimtől örököltem. Nem voltak olyan gazdagok, de anyukám remek „közgazdász” lévén mindig kigazdálkodta, hogy újságra és néhanapján egy-egy ajándék könyvre teljen. A Vasárnap előfizetését is tőle örököltem. Ezt szeretném én is örökül hagyni gyermekeimnek és unokáimnak. Szerencsémre családomban mindenki szeret olvasni, így könnyebben megy az ajándékválasztás. Nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy a Vasárnappal könyvet lehet nyerni, mindjárt két könyvet is kinéztem. Egyiket nemrég született kis unokám részére, aki Pozsonyban él, és fontosnak tartom, hogy édesanyja magyar dalocskákat, mondókákat tanítson vele. Szeretném, ha igaz lenne az a találó bölcs gondolat, hogy nem az a magyar, akinek a nagymamája magyar, hanem akinek az unokája is az. A másik könyvet a férjemnek szántam. Kedves meglepetésként jött a telefon Pozsonyból, hogy kis unokám megkapta élete első ajándék könyvét. Délután örömöm megduplázódott, mert a férjem részére is csomagot hozott a postás. Még egyszer szeretném megköszönni, hogy sikerült ennyi embert boldoggá tenni, legboldogabbá engem, mert egy kicsit én is részese lehettem boldogságuknak.
Dikácz Erzsébet