<p>Szeretnék hozzászólni Szászi Zoltánnak a Napló rovatban megjelent írásához. (Vasárnap, 39. szám). Előrebocsátom: ez egy magánvélemény, senkinek sem kell beleegyezését adnia a leírtakhoz, én így látom a jelenlegi európai helyzetet. Keresztény katolikusként. Hívőként.</p>
Amikor létrejött a modern ateizmus (istentagadás), az ember lelökte Istent az őt megillető trónról, és saját magát ültette a helyébe. Micsoda gőg, elvetemültség, elvakult magabiztosság! Az ember akarta irányítani a világ történéseit, pedig erre nem volt felhatalmazva. Nem ő teremtette ezt a gyönyörű világot, ahol minden tökéletes volt addig, amíg fel nem borította az egyensúlyt, akkor mi jogon akart uralkodni felette? Isten pedig úgy döntött, hogy jó. Akkor próbálja meg az ember. Ad neki egy lehetőséget.
Mi történt ezután? Az ember kezébe ragadta a hatalmat, és elkezdődött a leépülés. Ateizmus, világháborúk, gazdasági válságok, rendszerváltások, háborúk a Föld rengeteg pontján. Az ember megbontotta a dolgok isteni menetét, ezzel elveszítette a vezérfonalat, mert megtagadta a Tízparancsolatot is. Pedig Isten az emberiségnek Mózes által megadta a Törvényt. A gőgös embernek viszont erre sem volt szüksége! Pedig annyira tökéletes és pofonegyszerű tíz törvény, az óvodás is megérti: Ne ölj! (5. parancsolat). Ennyi!
Isten az ő végtelen jóságától vezérelve elküldte nekünk egyszülött fiát, hogy megváltson bennünket. Mit csinált az ember? Keresztre feszítette és megölte! Isten még ezek után is kegyelmes volt, létrejött a keresztény egyház, hogy ne éljünk eltompult, primitív, pogány életet. Az embernek ez sem kellett. Az ördöggel paktált, cimborált, tőle várta a segítséget.
Akkor most miért vagyunk csalódottak?
Azért, mert saját magunkban kellett csalódnunk. Istent elvetettük, Jézust keresztre feszítettük, a Tízparancsolatot ignoráljuk, mi uralkodunk, emberek.
Hová jutottunk? Oda, ahol vagyunk, ANNO DOMINI 2015. Miért kiabálunk, idézem: „Te meg, Jézus, háttal fordultál felénk!”
Mi fordultunk háttal Jézusnak, Istennek, a végtelen szerető Mennyei Atyánknak. A következmények katasztrofálisak. Hogyan fog életünk tovább alakulni, nem tudom. Mire volt jó az Istentől elragadott hatalom, a nagy önbizalom, dölyfösség, ha nem voltunk képesek jól irányítani a történéseket?
Félek, mert nem várható semmilyen pozitív fordulat. És ott van a nagy Európa Parlament. A helyzet magaslatán. Ők is bénák.
Minár Cecília, Szelepcsény
Szirmot bontottak az ököl formájú dáliák a Városligetben, ahol András VASÁRNAP délutánonként sétát tett Tibor, József és Polaner társaságában, és közben azon morfondíroztak, még mennyi időnek kell eltelnie, amíg (...) végre-valahára befejeződik a háború.
Julie Orringer: Láthatatlan híd
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.