Abafalva, a virágos falu

Ha akadnak életrevaló községek Gömörben, Abafalva mindenképpen közéjük tartozik. A szlovák–magyar határ mentén fekvő, mintegy hatszáz lakost számláló település az utóbbi években jelentős változásokkal dicsekedhet. Épül és szépül, ami már csak azért is megsüvegelendő, mert ebben a régióban közismerten hatványozottan jelennek meg az országos gondok: a nagyarányú munkanélküliség, a tőkehiány, melyet néhány éve még a pénzügyi-gazdasági válság tetéz, a csökkenő népszaporulat és a felsorolt okokból eredő elvándorlás. Itt ráadásul a határ túloldalán, Borsodban, Dél-Gömörben is hasonló gondokkal küszködnek.

Újra megnyílt iskola
Ezért is kapták fel sokan a fejüket 2004-ben, amikor Abafalván ismét megnyitották a helyi alapiskolát. Olyan időben, amikor másutt inkább bezárják. A faluban mindig volt iskola, ám a hetvenes évek központosítási hadjáratakor megszüntették, s ettől fogva az helybeli gyerekek a közeli Szentkirályra ingáztak. Fájó seb volt ez a lakosság lelkén évtizedekig. 2002 nyarán a helység visszakapta az ősi iskolát, és az újra megtelt gyermekekkel. 2002-ben ugyanis az épületet, amelyben a szentkirályi iskola két kihelyezett osztályt működtetett, a szentkirályi önkormányzat kapta meg (bár Abafalva már 1990-től nem tartozott oda). Számára aztán teher lett az épület, ezért kiürítette. Abafalva polgármestere ekkor lépett, és kérte a minisztériumot, hogy a községben újra megnyílhasson a megszüntetett intézmény. Miután hat évre előre ki tudta mutatni, hogy lesz elég gyermek, az engedélyt megkapta. Természetesen nem ment simán a dolog: Hanobik Irén polgármesternek nagyon sok erőfeszítésébe és lobbizásába került. Támogatókkal (például a rimaszécsi iskola adott táblákat, régi bútorokat), összefogással sikerült a környéknek példát mutatni. Az óvodával közös igazgatás alatt működő tanintézmény 36 tanulóval nyílt meg. Jelenleg 30-an járnak ide, a létszám évenként enyhén ingadozik. Ma szépen felújított épületben tanulnak a gyermekek, a régihez 2007/2008-ban hozzáépítettek egy szárnyat, ráadásul a tetőteret is beépítették, ott van a tantestületi szoba és a számítógépes terem. Az iskolát Parlag Borbála igazgatónő vezeti. Ottjártunkkor éppen húsvétra készültek a nebulók, és tojást festettek a füves udvaron. A közös épületben levő óvoda, ahol húsz gyerkőc tölti napjait, külön bejáratot kapott, akárcsak a konyha, melynek főztje ráadásul a nyugdíjas, magányos emberekhez is eljut, igény szerint.

Civil szervezetek, sport
2005-ben emlékeztek meg első ízben a háború után kényszermunkára elhurcolt és az 1947-ben Csehországba kitelepített abafalvaiakról, s a templom falán emléktáblát helyeztek el. A megemlékezést azóta minden év január 23-án megtartják, szentmisével, koszorúzással egybekötve. Természetesen nemcsak a múltban történtek szolgálnak apropóul egy-egy összejövetelre. Abafalván minden évben megtartják az álarcosbált a gyermekeknek, az iskolában a húsvétot, pedagógusnapot, az iskolai beíratást, ballagást, Mikulást, karácsonyt, szilvesztert és a nyugdíjasok napját, amikor a kerek évfordulót ünneplőket is felköszöntik. De a május 8-i, felszabadulási ünnep sem ment ki a divatból, mert bárhogy ítéljék meg a történészek a történteket, itt ez régi hagyomány. Ilyenkor tábortűz, gulyásfőzés a program. Minden év augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján megtartják a búcsúval egybekötött falunapot. A községben működik a Csemadok helyi szervezete. Igaz, tevékenysége inkább egy-egy színház- és koncertlátogatás megszervezésében merül ki, de errefelé már ez is eredmény. A tűzoltók is aktívak, mind a férfi-, mind a lánycsapat, nem véletlen tehát, hogy idén például itt tartják majd az amatőr tűzoltók járási versenyét. A sportszervezet kapcsán viszont a polgármester elmondja, hogy némi szünetelésre kényszerült. Nem volt elég, hogy az árvizek és jégverés idején felázott a sportpálya, a járási szervezet büntetésekkel tetézte a bajt, ezért tavaly kiléptek a bajnokságból, s csak a gömöri futballtornán vettek részt. Tavaly ősztől pedig a szomszédos Szentkirály B csapataként szerepelnek az abafalvai focisták.

70%-os munkanélküliség
A helység lakosságának 80%-át magyarok, 20%-át szlovákok alkotják. A roma származású polgárok aránya 40%; a polgármester elmondása szerint két-három családot leszámítva rendezett körülmények közt élnek. Meg is győződhettünk róla. Takaros, hat-, valamint tizenkét lakásos (2010/11-ben épült) bérházakban laknak, többen családi házban. A bérlakások építése természetesen nagy teher volt a községnek, de szemmel látható az eredménye. Ami senkinek sem öröm: az aktív lakosság mintegy 70 (!) százaléka munkanélküli. S amiről nem sok szó esik: nagyon sokan dolgoznak feketén. Jelenleg az önkormányzat 165 embert foglalkoztat közmunkán; ez némi szépségtapasz, de nem megnyugtató megoldás. A szomszédos községek is hasonló cipőben járnak, talán még Tornalja környéke van jobb helyzetben. Hanabikné elmondja: nem megoldás, hogy több mint száz ember csak söprögessen az utcán, ezért felosztotta a község területét családok szerint. Minden családnak megvan a maga területe, amelyet gondoz, és amelyért felel, míg az egyedül élők egy közös munkacsoportot alkotnak. Ez kevésbé sikeres.
2009-ben a falu örömmel vette, hogy megkapja az egykori határátkelő hatalmas többszintes, összesen 17 ezer négyzetméteres épületét, amely 2011 márciusában mintegy nyolcszázezer euróval növelte a község vagyonát. Sajnos, egyelőre holt tőkét képez, mert kihasználatlanul áll, ráadásul őrizni kell, és törődni vele. Nem volt elég gond, még a természet is rátett egy lapáttal: 2010-ben a falut kétszer sújtotta árvíz, május 16-án és június 2-án. S ha ez még kevés lett volna, július 3-án akkora vihar és jégverés csapott le rá, hogy 68 családi házon tönkretette a tetőt, és további 80 megsérült. Olyan volt, mint a végítélet – mesélik a helybéliek. Utána az emberek egész éjjel takargatták a házakat. A pusztításra most már csak a szép új tetők emlékeztetnek, de mind a községi hivataltól, mind a lakosoktól nagy áldozatot kívánt a felújítás.

Jubiláló polgármester
Hanobik Irén idén éppen tíz esztendeje vezetője Abafalvának. Akkor időközi választásokon került a tisztségébe, mivel elődje, Kovács Lajos elhunyt. Jó érzéssel emlékszik rá, hiszen az ő nyomdokain haladva próbálják megóvni azt, amijük van. Az utóbbi években sikerült felújítani az iskolát, óvodát, játszótér, sportpálya, bérlakások épültek, és a községháza is megújult. Üzemi kocsit vásároltak. Amit nagyon szeretne, de pénz hiányában mindeddig nem sikerült: járdákat kellene építeni, a templom melletti, de a többi utat is rendbe tenni, az 1907-ből való katolikus templomot kívülről felújítani. Ami egyelőre álom: az 1810-ben épült Abaffy-kastélyt – amelyen többször végeztek állagmegóvást – ugyancsak fel kellene újítani, és megoldani a hasznosítását. Az előtte 2005 májusában felállított kopjafa Cselényi Árpád alkotása, mellette a régi Abaffy-címer látható.
Tennivaló tehát van bőven – jegyzi meg a polgármester. Tegyük hozzá: hogy Abfalvával együtt az egész régió boldoguljon, ahhoz az országos politikában is gyökeres szemléletváltásra volna szükség – ne érezzék úgy az itt élő emberek, hogy magukra hagyták őket.