A zene összeköt!

Mindezt Bangó Margit mondta Rigó Jancsiról 2009-ben, amikor a cigány dalok új királyává koronázta a somorjai nemzetközi roma napon. Akkoriban a Vasárnapban is írtunk róla, bemutattuk a nagymagyari énekest, akinek népszerűsége itthon és Magyarországon is hatalmasat nőtt az utóbbi években, és aki a Vasárnap az asztalon új kötetében szakácsként is remekel.

– Amikor Bangó Margit elindította a hírnév útján, már kisebb-nagyobb sikereket könyvelhetett el. Mi volt az a momentuma az életének, amely elindította a pályán?

Tizenhárom éves gyerek voltam, amikor a csenkei cigány bálban, amit az apám szervezett, találkoztam Horváth Pistával. Megkérdezte, tudok-e énekelni, és hogy énekelnék-e vele. »Ande tire kale bala…« – kezdte, én meg kapásból terceltem hozzá. Akkor megfogta a vállamat, és azt mondta: »Gyerek, egyszer nagy ember lesz belőled!« Ez indított be annyira, hogy zenélni, gyakorolni kezdtem, vertük a dobot a pincében a rokon gyerekekkel, haverokkal. 1990-ben hatan létrehoztuk a Rico együttest, és 1995-ben az Akcent Kiadó felkínálta, hogy hanghordozót jelentet meg velünk. Szinte egyik napról a másikra ismertté váltunk. Az együttesből nem sokkal később kiváltam – nehéz volt hatfelé igazodni –, és szólóénekesként kezdtem járni a rendezvényeket. Az egyik tévécsatornán kaptam heti kétszeri szereplési lehetőséget, műsort vezettem cigány énekesek számára.

– Aztán találkozott Bangó Margittal.

Vele tulajdonképpen már 2000 óta ismertük egymást. Egy nagymegyeri ünnepségen léptünk először egy színpadra. Akkor azt mondta nekem, hogy »Fiam, nagyon jó vagy, majd gondolni fogok rád!« Persze nem vettem komolyan, hiszen ilyesmit már sokan mondtak nekem a szlovákiai személyiségek közül is. Több év is eltelt, s Bangó Margittal egy-egy rendezvényen összefutottunk… közben cigánynóta-énekesnőt koronázott, és betegeskedett is. Egyszer a Váradi Roma Café-s Robival beszélgettem, s akkor üzentem is neki, és emlékeztettem az ígéretére. Két hét múlva autó fékezett a ház előtt, egy cetlire írt telefonszámot adtak be, hogy azt hívjam fel. Magyarországi szám volt, benyomkodtam a mobilba, és mondom: ezt a számot adták, hogy jelentkezzem rajta. »Igen, Bangó Margit vagyok, fel tudnál jönni Pestre?« »Mikor? Jövő héten?« – kérdeztem szinte sokkos állapotban, arra gondolva, hogy majd megmossa a fejemet, amiért üzengetni mertem… »Most!« – hangzott a válasz. Nekivágtam az akkor még számomra ismeretlen Budapestnek, és találkoztam Bangó Margittal. Egy közös CD kiadását kínálta fel – a Mulatok, mert jól érzem magam 2010-ben platinalemez lett, és Fonogram-díjat is kaptunk érte. Azóta lemezek egész sora jelent meg, és a fellépések révén bejártam nemcsak Szlovákiát, Magyarországot és Erdélyt, hanem Bangó Margit partnereként Kanadába is eljutottam.

– Miért éppen Rigó Jancsi lett a kiválasztott?

Én is megkérdeztem Margittól, többször is. Mindig elmeséli, hogy amikor nagybetegen feküdt a kemoterápia után, látomása volt: A fényességből egy hang azt mondta neki: »Még nem mehetsz el… Nincs utánpótlás!« És erőre kapott, felépült, s kereste az utódját. Végül az egyik fellépésemen – így meséli – úgy látott meg engem a hátsó színpadi lámpák megvilágításában, ahogy a látomásában a fényt. Ezt jelnek vélte, ezért hívott magához.

– Mit szól ahhoz, hogy Horváth Pistához hasonlítják?

Horváth Pista legenda. 40 évi kemény munka kell hozzá, hogy a nyomdokaiba lépjek. Ha valaha is sikerülne, akkor sem Horváth Pista leszek, hanem Rigó Jancsi.

– Tervek?

Két ember lakozik bennem. Egyik a színpadon, ahol szigorúan és teljes komolysággal az énekesi fejlődésnek, a pálya építésének szentelem magam. A másik a Nagymagyaron élő családapa, aki gyermekeit a hagyományok jegyében szeretné felnevelni, megfelelő zenei műveltséget biztosítva számukra. Aggódom amiatt, hogy a Csallóközben egyre kevesebb cigány tud hegedülni, cimbalmozni, bőgőzni… Álmom, hogy egy olyan iskolát létesítsek a falumban, ahol öreg cigányzenészek átadják a tudásukat a gyerekeknek, cigánynak és nem cigánynak, mert ez a kultúra hatalmas értékekre épül, és mindent meg kell tenni azért, hogy fennmaradjon.