A tányértáncoltató bohóc

A múlt alkalommal szó volt róla, hogy a külvilág javaiban keresett boldogság tányértáncoltató bohóccá tesz. Ki is ez a bohóc? Most kiderül.
Az anyagi javakban keresett boldogságnak előbb-utóbb annak a felismerése vet véget, hogy minden, ami materiális, napról napra veszti az értékét, és lassan tönkremegy.
Ezért aztán még több pénzt, még több vagyont akarsz majd gyűjteni magadnak: mintha a régi dolgok pótlásával megállíthatnád ezt a folyamatot. Ha nem ébredsz rá idejében, mit teszel, azt veszed majd észre, hogy egész életedben annak a cirkuszi bohócnak a szerepét élted, amelyik fél tucat tányért próbál pálcákon pörgetni úgy, hogy miközben az egyiket megmenti a zuhanástól, már ugorhat a következőhöz, nehogy az is a földön végezze.
Az ilyen bohóc élete örökös rohanás, véget nem érő munka és félelem, nehogy a meglévő örömforrások elmúljanak. Meg akarja állítani a pénz értéktelenedését, újabb, modernebb tárgyakkal veszi körül magát, hogy végre elérkezzen a boldogság érzése. Helyette viszont ott lesz az örökös versenyfutás feszültsége, hogy soha véget nem érő munkával pótolja az elértéktelenedett tárgyakat.
Az ilyen bohóc észre sem veszi, milyen gyorsan elmúlik az élete. Nemrég volt húszéves, aztán elmúlt negyven, és épp most lett hatvan. Átrohan az életen, és ha életének utolsó percében megkérdezik, mit csinált addig, csak ennyit tud mondani: „Siettem.”
A valódi boldogság forrása máshol van. Erről a következő alkalommal olvashatsz.

Kép a Vasárnap aktuális számában!