A szlovákiai hadiárvák kimaradnak a kárpótlásból

Mint kiderült, hiába: az ellátásra a törvény elfogadását kísérő propaganda ellenére csak a magyar állampolgárok jogosultak. Értsd: hiába vesztette életét édesapjuk, férjük, testvérük magyar katonaként, ha ők maguk azóta a határon túlra kerültek, és nem vették fel a magyar állampolgárságot, nem jogosultak a járandóságra.

Törvényalkotási baki

A magyar országgyűlés által júniusban elfogadott jogszabály értelmében mindazok a hadiözvegyek és -árvák, akiknek a hozzátartozója 1938. november 2-a és 1945. május 9-e között a magyar királyi honvédség és csendőrség kötelékében szolgált, anyagi támogatást kapnak. A magyarországi közmédia úgy tájékoztatott a törvény elfogadását követően, hogy a magyar állampolgárság és a magyarországi állandó lakhely a kérelmező esetében nem feltétel, s a magyar kormány képviselői sorra olyan értelemben nyilatkoztak, hogy a törvény hatályát azokra is kiterjesztik, akik 1947 után elvesztették magyar állampolgárságukat. A jogszabály indoklásában ráadásul az áll, hogy Magyarország ezzel szeretné kifejezni a határokon átívelő nemzetegyesítés jelentőségét, egyenrangúként kezelve mindazokat, akik magyar állampolgárként kötelességüket teljesítve áldozták életüket a hazáért. Mindennek ellenére az utóbbi hetekben több olvasónk is megkereste szerkesztőségünket, akiknek a kérelmét visszautasították azzal az indoklással, hogy nem magyar állampolgárok.

Mivel mi sem értettük, csupán kommunikációs zavarról van-e szó, vagy valóban feltétel a magyar állampolgárság, először Paizs Gábor magyarországi közhivatalnokot kérdeztük, aki a felhívást eljuttatta szerkesztőségünkbe. Ő azt mondta, most már úgy látja, a törvényalkotó nem gondolt arra, hogy a szlovákiai magyarok a magyar állampolgárság felvételével elveszítik a szlovákot.

„A Nemzetpolitikai Államtitkárság is csak tőlem értesült erről a sajátosságról. Sajnos, ez jogalkotási baki volt, amelyet törvénymódosítással lehetne orvosolni, ez ügyben már meg is kerestem egy országgyűlési képviselőt. Magam is diszkriminatívnak tartom, hogy a kassai hadtest katonáinak leszármazottai nem kaphatják meg ugyanazt a járandóságot, mint a kolozsvári hadtestben szolgáló katonák családtagjai. Annál is inkább, hogy Szlovákiában alig pár tucatnyi jogosultról lehet csupán szó, akik önhibájukon kívül esnek el a támogatástól” – mondta Paizs Gábor.

Feltétel a magyar állampolgárság

Hivatalos magyarázatért a törvény előterjesztőjéhez, a magyar miniszterelnökséget vezető Lázár Jánoshoz és a pozsonyi magyar nagykövetséghez fordultunk. A miniszterelnökségi sajtóiroda munkatársa, Epres József azt válaszolta, hogy „a törvény hatálya kiterjed a Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező, külhoni magyar állampolgárokra is. A törvény módosításával az a jogalkotói szándék is megvalósult, hogy azon hozzátartozók is hadigondozotti ellátásban részesülhessenek, akiknek férjeik, testvéreik, édesapjuk az I., illetve a II. világháború során az akkori Magyarország területéről vonultak be katonai szolgálatra, azonban a katonai bevonulás területe ma már nem tartozik Magyarországhoz. Az új rendelkezések szerint a magyarországi lakóhely már nem, csak a magyar állampolgárság feltétele az ellátás igénylésének.”

Hasonló szellemben válaszolt Magyarország pozsonyi nagykövetsége is, szintén hangsúlyozva, hogy a hadigondozotti eljáráshoz kapcsolódó egyes ellátások iránti kérelmet magyar állampolgársággal rendelkező személyek jogosultak előterjeszteni. „Az új jogszabályi rendelkezések értelmében a hadigondozás iránti kérelmet a külföldön élő, Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgár a lakóhelye szerinti külföldi államban működő diplomáciai és konzuli képviseleten is benyújthatja határidő-korlátozás nélkül.”

A kárpótoltak is választók

A magyar állampolgárság igazolásán kívül az ügyfélnek igazolnia kell, hogy Magyarországon nem rendelkezik lakó- és/vagy tartózkodási hellyel. A kérelmezőnek bizonyítania kell igényjogosultságát, vagyis a halál hadi eredetét egykori szolgálati, katonai, kórházi iratokkal és hatósági igazolásokkal (pl. hatósági értesítés, hatósági bizonyítvány, holttá nyilvánító végzés stb.) vagy más hitelt érdemlő módon (pl. tanú nyilatkozatával). Aki hadigondozásra hozzátartozói viszony alapján jogosult (pl. hadiárva, hadiözvegy), annak a hozzátartozói minőségét is igazolnia kell. „Ezen iratok felkutatása elsősorban annál a területileg illetékes polgármesteri hivatalnál kezdeményezhető, ahol az elhunyt utolsó lakóhelye volt. A halál hadi eredetével kapcsolatos iratok a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárából is beszerezhetők. A Rendelet alapján a kérelemhez benyújtott idegen nyelvű mellékleteket hiteles magyar nyelvű fordítással kell csatolni. Hiteles fordításként Szlovákiában a hivatalos fordítás készítésére felhatalmazott és bejegyzett valamennyi személy/szervezet általi fordítás is elfogadható. A hadigondozotti ügyekben első fokon Budapest Főváros Kormányhivatala jár el.”

Mindent összevetve a kérvényt csak azoknak érdemes benyújtaniuk, akik magyar állampolgárok. Hogy a hadigondozotti járulékért érdemes-e felvenni a magyar állampolgárságot, azt mindenkinek a saját belátására bízzuk. Szlovákiában ez kockázattal jár, bár a támogatás mértéke a mindenkori magyarországi minimálnyugdíj 30 százaléka, jelenleg 8850 forint (mintegy 28 euró), amelyet a jogosult élete végig kap. Határon túli magyarként tulajdonképpen nem csak azért, mert felmenője Magyarországért áldozta életét, hanem leginkább azért, mert ő is honosított és szavazóképes magyar állampolgár. Ez rendben is van, a magyar állam valóban annak és olyan feltétellel nyújt támogatást és járandóságot, akinek és ahogy akar – csak akkor talán nem kell nemzetegyesítéstől és határoktól független kötelességteljesítésről beszélni.

Olvasói levelek

A héten megjelent felhívás után egy kérdésem lenne Önökhöz: Unokanővéreim, akik ma is élnek, Érsekújvár első bombázásakor veszítették el szüleiket, akik a mai Turecká – Törökszalasztó utcában laktak. Házukat bombatalálat érte, másokéhoz hasonlóan holttestüket csak hónapok múltán tudták azonosítani. A két gyermek éppen Csicsón tartózkodott nagyszüleinknél, így ők életben maradtak. Az egyik Pozsonyban él (szül. 1938-ban), húgát (szül. 1939-ben) a kitelepített nagybátyám vitte magával Békéscsabára. Ma is ott él. Kérdésem, beletartoznak-e a hadiárvák kategóriába, érdemes-e foglalkozni ügyükkel. Köszönöm a megértést, tisztelettel Baloghné Domonkos Malvin.

A Vasárnap 32. számában megjelent egy felhívás, V. Paizs Gábor írása: „II. világháborús hadiárvák támogatása”. Úgy gondolom, jobban utána kellett volna járni a témának, mert sok ember csalódott a cikk miatt. Írása szerint minden hadiárvának jár a juttatás, járadék, akinek hozzátartozója a magyar királyi honvédség katonájaként tűnt el, vesztette életét a II. világégésben. Ez viszont hamis állítás, ugyanis csak azok igényelhetik, akik külföldön élő, Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgárok. Tehát aki szlovák állampolgár, az nem igényelheti. Idős emberekről van szó, hiú reményeket táplált bennük ez az írás, máskor talán körültekintőbben kellene kezelni az ilyen s ehhez hasonló témákat!

Üdvözlettel: Maricsek Ilona