A szeretet képessége és a karácsonyképessége

December vége. Szeretet, ajándékok, rohanás, nincs idő semmire, „mit vegyek neki?”. Mióta nem beszélgettünk igazán? Nincs elég pénz. Zsúfolt üzletek. „Nem tudok jó ajándékot kitalálni neki, mert mindene van.”
Közeledik a karácsony, amikor a tél illata már az utcákon száll a korán sötétedő városban. A piacok környékén elgyötört asszonyok vonszolódnak rabszolgatekintettel, elszántan ragaszkodva a szerephez, melyben egy kéz legalább három szatyor fülét markolássza. Sorállás a halasnál, a hentesnél.
A plázákban olykor fojtott hangú veszekedések. Férfihangok: „Menjünk már innen!” „Nem érted meg, hogy annak nem örülne?” A nők, akiknek a sürgetés szól, sokkal jobban bírják a sorban állást, a tömeget, és rekordgyorsasággal mérnek fel egész gondolatsorokat. A karácsony energiaigényes ünnep.

Régebben a szeretetéi voltak ezek a napok...
A mai karácsonyok lehetnének olyanok is, hogy három estén át beszélgetünk süteményt majszolgatva, mosolyogva. Sokaknak viszont azt jelenti, hogy túl kell élni az együttlétet, a toxikus mennyiségű étkezéseket, aztán vissza lehet térni a rendes kerékvágásba.
A szeretet és az ajándékozás olykor átfordul teljesítendő feladatba, amely megkoronázza az egész évi hajtást – az utolsó nagy erőpróba. Ábrándozhatunk arról, hogy jó lenne egy olyan világ, ahol az emberek valóban figyelnek egymásra, nem pénzzel akarják megoldani az érzelmek hiányát, és nem tartják a protokoll részének az olyanok tessék-lássék megajándékozását is, akikhez valójában nincs közük. Még eszünkbe juthatnának gyermekkori karácsonyok, amikor a sütemények illata terjengett a lakásban. Mikor gyerekként silabizáltuk a szakácskönyvet, tébláboltunk a konyhában, lesve a kóstolás lehetőségét.
A felnőttek gyakran elfelejtik már, mennyire fontos lenne a nyugalom és az egymásra mosolygás. A szeretet – ez a mára elcsépelt fogalom – fontos szerepet játszhatna. A beszélgetések lehetnének őszinték és kölcsönösen figyelmesek. A konfliktusok pedig megengedők és kezelhetők.
A szándék a legfontosabb, ha azt akarjuk, hogy jó legyen. Ha nem gondoljuk, hogy a másik ember valójában rosszat vagy semmit sem akar. Ha tudunk hinni abban, hogy még van értelme egymásra nézni. Saját életünk ünnepei nagy részben tőlünk függenek – attól, hogy mennyi érzelmet mozgósítunk ilyenkor. Szeretni akarattal nem lehet. De a vágyat fenntartani arra, hogy átéljük, mindenekfelett fontos.

A szeretet képessége és a személyiség
Nagyon könnyű azt mondani másoknak: „Szeressétek egymást!” Sokaknak ez a fogalom már önmagában idegesítő, rosszabb esetben kiürült, mert a mai hétköznapok sodrásában nagyon könnyű elveszíteni egymást. A hajszoltság még az ünnepeken is jelen lehet, miközben ilyenkor a legfontosabb, hogy mindenki lelassulva valóban a másikra figyeljen. A szeretetnek nem feltétlenül az ajándékokon kell látszania, nem a költekezés mértéke szabja meg az érzelem nagyságát. Sokkal inkább egy jó beszélgetés, melyben őszinte érzelmek vannak.
A pszichológia már pontosan tudja, mennyire fontos a korai anya-gyermek kapcsolat, mert abban alakul ki elsődlegesen az a bizalom, mely segít elhinnünk, hogy szeretetre méltóak vagyunk, és szerethetünk másokat. Ennek a korai élménynek a hiánya ma egyre több emberben támaszt gyanakvást másokkal szemben, és szorongásokat: nem vagyok szerethető.
Aki képes arra, hogy őszintén benne legyen emberi kapcsolataiban, arra is képes lesz, hogy úgy mutasson, adjon és kapjon másoktól szeretetet, hogy közben kellemes élményt él át. Nem kiszolgáltatottságot, unalmat vagy haragot érez, hanem megbecsülést, nyugalmat és biztonságot.

A szeretet nem fojt meg, és nem köt gúzsba
Az igazi elfogadás nem bilincs a másik ember számára, hanem békés viszony, melyben átadhatók az érzelmi élmények, szépek és nehezek egyaránt. A jó és megtartó érzelem valójában olyan háló, amely megvéd az egyedüllét, a szorongások és az ijesztő jövőkép minden kínjától. A szeretetben tehát felnőttkorunkban is léteznek azok a vonások, melyeket gyermekkorunktól ismerünk és vágyunk. Akár családban, akár barátok között tekintünk körbe, azt látjuk, hogy a valódi érzelmeket tartalmazó kapcsolatok teherbírók, és segítenek a feszültségek, szorongások oldásában. Ha támaszkodhatunk valakire, az nagyon jó dolog. De nem történhet olyan áron, hogy elvesszük a másik szabadságát. A kölcsönös tisztelet és a másik fél határainak megtartása együtt járó dolgok, és azért fontosak, mert fenntartják a biztonságérzetet. Manapság a hajszolt és szorongásokkal teli élethelyzetek sokszor okozzák, hogy – akár egy párkapcsolatban vagy a családban – a szeretet egyfajta kontrollá is válik. Ennek a hátterében inkább negatív érzelmeket találunk, semmint a boldogságot. Ha a szeretet azt jelenti, hogy „mindenről tudni akarok”, és „nélkülem ne akarj semmit”, az valójában olyan kötelék, amely mindenkit menekülésre késztet.

Egymás elfogadása
A szeretet jelentésében ez a jellemző is benne foglaltatik. A másik fél (társ, gyermek, rokon, barát) érzelmi elfogadása szükséges a kötődés pozitív működéséhez. A ragaszkodást erősíti, nem pedig a csimpaszkodást, az empátia megjelenését, nem pedig az önző akarat kényszerítését. A kötődés az alapja annak, hogy képesek legyünk elfogadni a másik embert úgy, ahogy van. Sokan felnőttként is a csecsemőkori feltétlen szeretetre vágynának, és ez mindig csalódáshoz vezet. A felnőttkori érzelmi viszonyokban nem szabad keresnünk azt a feltétel nélküli szeretetet, amelyet egy anya ad gyermekének. A felnőttlét már más szempontok alapján szerveződik, és bizony lesznek benne feltételek. Például a szabadság és a tisztelet. De ez nem baj, sőt inkább azt mondhatjuk, hogy ennek köszönhetően kötődhetünk érett módon valakihez, s a konfliktusokat is meg lehet vele beszélni. A december végi napok valóban fontosak. Ilyenkor van idő gondolkodni önmagunkról és emberi kapcsolatainkról. Van lehetőség olyan beszélgetésekre, melyek nem számon kérőek, nem kihallgató jellegűek.
A legjobb pszichológusi tanács talán az lehet, hogy a legfontosabb ajándék a fa alatt a beszélgetés és az elfogadó érzelmek legyenek.

A szerző klinikai szakpszichológus