A szerelmes rétes

Két férfit szeret Szonya Mamocskina A szerelmes hal című, Kiss Csaba rendezte fergeteges előadásban. Lánglelkű hadnagy az egyik, labilis idegzetű költő a másik. Van azonban negyedik szereplője is a Centrál Színház produkciójának. Övé az egész asztal. Mindenkit lázban tart. Előbb körbeugrálják, aztán körbetáncolják, a végén meg felfalják. Mamocskina – Györgyi Anna – szerelmes sóhajai („Istenem, milyen izgatóak, milyen elbűvölők a férfiak!”) közepette ugyanis valódi túrós, meggyes, almás rétes sül ki a színpadon.

– Lenyűgöző s egyben ínycsiklandozó színházi kuriózum: a saját keze munkáját tálalja fel „fogyó kellékként” az előadás utolsó perceiben. Otthon is ilyen nagy élvezettel gyúrja, hajtja, vágja, tölti, tekeri a rétestésztát?
Nem is tudok sütni! Főzni is csak alapdolgokat. Olasz tésztát, krumplit, rizst. A húst persze kisütöm, meg a rántottát is, de a bonyolultabb dolgokat a férjem, Csaba tudja. Ő tényleg remek szakács. Érzéke van hozzá. Engem valahogy nem tanított meg főzni az anyukám. Van azonban egy specialitásom, egy halféle, de arra is annyira kell készülni, hogy a végén semmi örömöm nincs benne. Ha éhesek a gyerekek, akkor persze nincs mese, összeütök valamit.

– Például?
Például virslis tojást. Vagy sajtos tésztát. Nagy szerencsém, hogy ha bármikor megkérdezem Anit vagy Lencsit, hogy mit ennének, mindig azt mondják, hogy sajtos tésztát. Azt nagyon hamar megfőzöm, aztán ráöntöm a tejfölt, reszelek rá sajtot, és már készen is van. Nem lehet elrontani.

– A színpadi rétessütés nyilván rendezői ötlet volt.
Igen, azt Csaba találta ki.

– Mert tudta, hogy a párja ebben is verhetetlen.
Mert tudta, hogy egy szerep kedvéért bármit elsajátítok. Két idős nénitől és egy éttermi séftől vettem leckéket. Nekem ez az egész olyan volt az elején, mintha kínaiul tanultam volna. A bemutatón sem annyira magam miatt, mint inkább a tészta miatt izgultam, mert az asszonyok figyelmeztettek, hogy ha gyengébb a liszt minősége, folyni vagy ragadni fog a tészta. Volt mire koncentrálnom, hiszen Csaba azt akarta, hogy legyen ennek egyfajta rituáléja és erotikája, ahogy gyúrom és nyújtom a tésztát, vagy ahogy alányúlok és megfogom. Időben mindezt pontosan kiszámoltuk. Hogy meddig kell pihentetni, mikor kerüljön a sütőbe… a réteskészítés egész folyamatát pontosan be kellett osztani, ahogy a szöveg megkívánta. A Veszedelmes viszonyokban vívnunk kellett az elején Seress Zolival. Azt is Csaba találta ki. Én? Vívni? Szülés után négy hónappal? Nem lehetne helyette inkább sakk? – kérdeztem. »Nem. Egy vad kardozás kellene« – mondta Csaba. Úgyhogy azt is meg kellett tanulnom.

– Kapóra jön az még egyszer!
Majd ha ölre megyünk otthon?

– Nem, egy másik darabban.
Csabánál? Kétszer ugyanazt? Aligha. A legelején egyébként A szerelmes halban sem volt rétes. Csehov tizenegy novellája alapján született a darab, a szövegkönyvben pedig eleinte csak az volt, hogy Mamocskina ezt csinál, azt csinál, de hogy konkrétan mit, azzal egy ideig nem foglalkoztunk. Aztán ahogy jött az ötlet, hogy pisztoly helyett megtenné a bárd is, és ha már lesz valami tevékenység, akkor készüljön valami olyan, aminek erotikája is van. Liszt, tojás, túró, meggy, mazsola, reszelt alma, s akkor még illat is lesz. Én csak attól féltem, hogy látszani fog, mennyire béna vagyok a konyhában, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy színésznő lettem, majd eljátszom. Úgy fogok sürögni-forogni az asztal körül, mint egy mesterszakács.

– Esküdni mertem volna, hogy vasárnap reggel, amikor a család még alszik, a mama már fonott kaláccsal bíbelődik.
Nem, nem, soha! Ha prostituáltat kell játszanom, akkor sem állok ki munka után az utcasarokra. De megígérem: Anika születésnapjára sütök majd valami finomságot. A főpróba napjaiban egyébként attól is féltem, hogy ehetetlen lesz a rétes. Ha elkészül is, Bán Janinak és Mihályfi Balázsnak, a két partneremnek nem fog ízleni. Nekik ugyanis enniük kell belőle a végén. Aztán nemcsak ők – a díszítők is jóízűen tömték magukba. Ez volt az első visszajelzés. Hogy kiürítették a tepsit. Egyszer fordult csak elő, hogy elromlott a sütő, de akkor sem volt nagy baj, mert mindig be van készítve a szekrénybe a biztonsági rétes. Kivettem a nyerset, háttal szöszmötölve, és betettem a sültet anélkül, hogy a nézők észrevették volna.

– Melyik fázisát szereti a legjobban a réteskészítésnek? A végét, amikor már tölti a tésztát?
Az elejét, amikor csapkodom, és amikor már kisült, és cukrozom. De az a legszebb pillanat, amikor látom, hogy sikerült. Ha kezelhetetlen lenne a tészta, ha szétfolyna vagy lelógna, az nagy blamázs lenne. Nem mondhatnám, hogy elnézést, nem rajtam múlott, a liszt az oka mindennek. De már nem izgulok annyira. Egyedül a tekeréskor görcsölök egy picit, nehogy odatapadjon.

– Megkóstolta már egyszer is, hogy mit sütött?
Nem vagyok édesszájú, én a húsokat szeretem, meg a sósat, de igen, előfordul, hogy csípek belőle. Néha kicsit vastag a teteje, de a fiúkat nem zavarja.

– Miképpen reagálnak a nézők, amikor látják, hogy a szemük előtt zajlik minden?
Volt egy délutáni előadás, amikor idős asszonyok ültek a nézőtéren. Felemeltem a tésztát, megpörgettem a levegőben, és csak azt hallottam, hogy húúú!

– Van egy olyan momentum is, amikor Balázzsal négykezeseznek.
Az is látványos, de csak akkor, ha jó a tészta. Egyébként kockázatos, mert lefolyhat a kézről, nem nyúlik ki. Azt a pillanatot is imádom, amikor a tészta már teljes pompájában ott fekszik előttem, és Balázs végighúzza rajta a kezét. Nagyon szeretem az ilyen színházat, és a nézők is vágynak az igazra. Csabinak meg ilyen szép, finom lelke van.

– A szerelmes hal mellett még hét másik előadásban is játszik. Hogy megy ez két gyerek mellett?
Ráadásul Csabi is összevissza dolgozik. Debrecenbe, amikor az Oblom-off próbái zajlottak, egészen a főpróba hetéig naponta vonatoztam. Felültem reggel a 6.23-asra, délután 3.08-kor vissza Pestre, este pedig mentem játszani. Be kell osztanom az időt rendesen. Mondom is néha Csabinak, hogy ő meg én mint pár, mint szerelmesek már megszűntünk. Csak mint színész és rendező, plusz mint szülők létezünk. Bevitted, beraktad, befizetted, bölcsőde, orvos, én négykor, te hatkor… mi így élünk! Mint férfi és nő csak nyáron szeretgetjük egymást. De most is csak három napunk lesz a gyerekek nélkül. Elvisszük őket a nővéremhez Nagymarosra, mi meg elmegyünk valahova. Anya és tata nekivág a világnak. Két és fél napot adnak maguknak.